Meghozta első érett „gyümölcsét” az egyszámjegyű infláció. A mezőgazdasági
termelők képviselői tavaly többször is jelezték, hogy az egyszámjegyű inflációt
lehetővé tevő alacsony élelmiszeráraknak nincs gazdasági alapja (lásd Hetek 1999. május
8. számát). Az élelmiszerpiacon kialakult nyomott árak veszélyt jelentenek mind az élelmiszeriparra,
mind a mezőgazdasági termelőkre, mert saját tőkéjük fedezi az előállítási és
az értékesítési ár közötti különbözetet. A Mizo-Baranyatej Rt. esetében ennek a
gazdaságpolitikának súlyos következményei vannak. Az olcsó tej a mezőgazdasági
termelők egy részének csőd-
jéhez, családok kilátástalan helyzetéhez vezetett, és sajnos érik a következő „gyümölcs”
is, ugyanis a szolnoki SOLAMI Húsfeldolgozó Rt. február 1-én csődöt jelentett maga
ellen.
A Baranya Megyei Tejipari Rt.-t 486 millió forintos jegyzett tőkével 1993-ban alakította
az Állami Vagyonügynökség. A többségi részvénycsomagot 1994 nyarán szerezte meg
Bajczi Zoltán és Jederán Miklós nevével fémjelzett Első Hazai Tőkebefektetési Társaság
Kft. Az új tulajdonosok 1995 szeptemberében a társaság jegyzett tőkéjét 716 millió
forintra emelték. A Baranyatej Rt. még ugyanezen évben 75 százalékos tulajdonrészt
szerzett a Bácstej Rt.-ben, a következő évben megszerezte a Claastej Rt.-t, majd 1997
márciusában bekebelezte a Győrtej Rt.-t is. A négy tejipari vállalkozás összeolvadásával
1998-ban jött létre a Mizo-Baranyatej Rt., amely a tulajdonosok keresztneve első két
betűjének összevonásából kapta fantázianevét.
A Mizo a hazai 1,7 milliárd literes tejpiacból 230-250 millió litert tudhatott magáénak.
A terjeszkedés ideje alatt a tulajdonosok a céget racionalizálták, a 2200 dolgozó felét
elbocsátották, több mint 2 milliárd forintot költöttek fejlesztésre, és félmilliárdot
fizettek azért, hogy ismert legyen a cég neve.
A fejlesztések mellett nagyon agresszív piacszerzési politikát is folytattak. A többi
tejipari vállalatnál olcsóbban kínálták portékájukat, hogy kiszorítsák a
konkurenciát, valamint drágábban vásárolták fel a tejet, mint a többi cég. A
piacszerzés és terjeszkedés költségeinek fedezésére kénytelenek voltak egyre több
hitelt felvenni. Így már alakulásuk évében 636 millió forint üzemi és 884 millió
forint adózás előtti veszteséget könyveltek el, hitelállományuk 6,4 milliárd
forint volt. 1999-ben az üzemi veszteség 52,7 százalékkal, az adózás előtti veszteség
pedig 34,16 százalékkal nőtt. 1999-ben a Mizo-t a tőzsdére is bevezették, ám ez sem
hozott jelentős új tőkét a vállalatba.
A Mizo részvényeinek 33 százaléka egyébként a holland Friesland Coberco Dairy Foods
N.V. leányvállalatának tulajdonában van. A Friesland azonban nem sietett a magyar vállalkozás
segítségére, valószínűleg azért, mert a részvénycsomaghoz a Cobercóval való
egyesülése révén jutott hozzá.
A Mizo-t finanszírozó bankok határozott lépésre szánták el magukat, amikor 1999. év
végén beszüntették a hitelek folyósítását, és 1 milliárd forintot kivontak a cégből,
így a cég nem tudott a termelőknek fizetni. Mára a Mizo 3 milliárddal tartozik a gazdáknak,
amelyből 1,8 milliárd lejárt követelés.
Az elégedetlen gazdálkodók konzorciumot alapítottak, és egy ideig úgy látszott,
sikerül megállapodniuk a Mizo-val. Elképzelésük szerint állami garanciával
felvettek volna 2 milliárd forint hitelt, amiből kifizették volna a gazdákat. Ezután
a termelők úgy törlesztették volna a hitelt, hogy olcsóbban adták volna a tejet a
Mizo-nak, cserébe viszont hozzájutottak volna a tejipari cég részvényeinek 37 százalékához.
Néhány termelő eközben felszámolási kérelmet nyújtott be a bírósághoz, így a
Baranya Megyei Bíróság február elején elrendelte a Mizo felszámolását. Lassan a
politika is bekapcsolódott az eseményekbe, és a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának
vezetésével tárcaközi bizottság alakult a helyzet kezelésére. Ekkor egy eddig
megmagyarázhatatlan esemény történt. Február 11-én a bankok felmondták a Mizo
hiteleit, így utolsó mohikánként az egyedüli magyar tulajdonban levő élelmiszeripari
cég fizetésképtelenné és állami segítség nélkül menthetetlenné vált.
A keddi kormányülésen döntés született arról, hogy a tulajdonosok állami segítséget
nem kaphatnak, és a termelők közül is csak a kistermelők részesedhetnek abból az
500 millió forint kedvezményes, visszatérítendő hitelből, amelyet az FVM helyezett
kilátásba. A Mizo-nak azonban a tej 87 százalékát a nagyüzemek szállították, a
60-80 nagyüzemre eső tartozás pedig több mint 2,6 milliárd forint. Amennyiben nem
sikerül hozzájutniuk kintlévőségeikhez, 25 cég végleg bezárhatja kapuit, ami egyes
térségekben akár 100 százalékos munkanélküliséget is eredményezhet.