Hitelkártya-invázióra készülnek az Egyesült Államok multinacionális kártyakibocsátó
cégei az európai kontinensen. Köztudott, hogy az USA lakosságának jelentős része
hitelkártyákról, azaz gyakorlatilag hitelből él. Az egyébként magas jövedelemmel
rendelkező amerikaiak a minimális korlátokkal hozzáférhető kártyahitelek révén tényleges
jövedelmüknél jóval többet költenek. Európában a britek a legszorgalmasabb követői
a tengerentúli példának, míg a kontinentális országok lakossága, elsősorban a németek
és a franciák mindeddig komoly fenntartásokkal kezelték a hitelkártyák automatikusan
hozzáférhető hitelkeretét. Az amerikai multik ezen a „régimódi” felfogáson kívánnak
változtatni, és egy jelentős médiakampányt indítanak az öreg kontinensen, amelyben
elsősorban a direkt marketinget és ezen belül is az internetet kívánják alkalmazni.
Az amerikai felnőtt lakosság 72 százaléka használja rendszeresen hitelkártyáját,
Nagy-Britanniában 49 százalék az arány, de rohamosan növekszik, amit az is jelez,
hogy közel 1300 különböző hitelkártya-variáció közül választhat az igényes
brit polgár. Az unió más államaiban még igencsak visszafogottan kezelik az eladósodástól
rettegő polgárok a plasztikkártyákat. Kelet-Európában jelenleg még nem működik a
hitelkártyák hiteloldala, hazánkban például a lakosság által leginkább használt kártyák
20 ezer forintos technikai hitelt tesznek lehetővé, ami leginkább a késedelmes átutalások
áthidalására szolgál. A tényleges hitelt biztosító kártyákhoz csak alapos anyagi
átvilágítás után juthatnak a kelet-európaiak, míg például Nagy-Britanniában a 18
éves korhatár az egyetlen kritérium.
Az amerikai piackutatók és marketingszakemberek elkezdték puhítani az óvatos európaiakat.
Steve Worthington angol professzor szerint a németeknek még a weimari köztársaságból
fakadóan elsősorban pszichikai ellenvetésük van a hitelfelvétellel kapcsolatban.
Lehetséges az is, hogy a protestáns kultúrában a bibliai áldás, miszerint „kölcsön
adsz, de nem veszel kölcsönt”, az emberek számára azt jelenti, hogy az ügylet végén
mégiscsak a hitelező jár jól, hiszen kamatostól kapja vissza pénzét.
A könnyű hitel egyébként a viszonylag magas jövedelemmel rendelkezők közül is
sokakat megszédít, legveszélyeztetettebb réteg ezen belül is a 30 év alatti
fiatalok, akik még a konzervatív kontinensen is a legszívesebben veszik igénybe a
gyors és automatikus hitelt. Nagy-Britanniában a kártyatulajdonosok 5 százaléka került
már komoly (15 ezer dollár feletti) adósságba. A kutatások szerint az eladósodás fő
okai a munkahely elvesztése (az esetek 20 százalékában), a válás, a betegségek,
valamint a csődbe ment vállalkozások.
Az American Express egyébként egy jelentős reklámkampányt folytat a 23-35 évesek körében
egész Európában, amellyel az a célja, hogy a következő generáció vásárlási szokásai
és a hitelhez való viszonyulása megváltozzon. Az olaszok is meglehetősen idegenkednek
a „plasztik” pénztől, náluk az idősebbek legszívesebben készpénzt használnak.
Egy 53 éves római fodrász így nyilatkozott erről a Time-nak: „A hitelkártyával úgy
érezném, hogy elvesztettem a kontrollt a pénzem felett, és bármikor könnyedén
elverhetek egy nagyobb öszszeget”. Mások azért nem szeretik a műanyagot, mivel
nyomot hagy az adóellenőrök számára.