A néhány éve elindult „cégfúzióverseny” láncreakcióhoz hasonlóan söpör
végig a világon, s könnyen belátható, hogy ez a folyamat gyökeresen megváltoztatja
a XXI. század ipari-gazdasági arculatát. A szemünk előtt lejátszódó egyesülési
folyamatok sejtetni engedik, hogy a gazdasági hatalom néhány éven belül sokkal
kevesebb vállalat kezében összpontosul, mint most, s ezzel egyre kisebb csoportok kezében
koncentrálódik.
A századfordulón az ipar szerkezete is átalakul: a hagyományos nehézipar, a csőgyártás
és az ezekhez kapcsolódó ágazatok háttérbe szorulnak, s helyüket az elektronikai és
kommunikációs multinacionális vállalatok veszik át. Ennek, bármilyen furcsának tűnik,
legelső jele az, hogy a hadiipar és korunk katonai doktrínái is megváltoztak.
Napjaink katonai gondolkodásmódja nem tömeghadseregek alkalmazásával kívánja céljait
elérni, hanem viszonylag kevés emberi erő és precíziós távműködtetésű vagy önvezérlésű
fegyverek „sebészeti pontosságú” alkalmazásával. A nehézipar húzóágazata
eddig a haditechnika volt, hiszen a tüzérségi eszközök, tankok és a nagyszámú
speciális katonai jármű kifejlesztése és gyártása kötötte le a legtöbb
szakembert, és igényelte a legtöbb anyagot és energiát. Az Öböl-háború is
bebizonyította, hogy egy elsöprő technikai, és ezzel együtt járó elektronikai fölény
birtokában bármely hagyományos tömeghadsereg legyőzhető, annak létszámától függetlenül.
Ez a tény szinte észrevétlenül az ipari fejlesztés motorját jelentő hadiipart is átalakította
az elmúlt húsz évben. Egyszerűen megfogalmazva: nem a különleges acélötvözetek
megalkotása, hanem a különleges elektronikai megoldások kitalálása vált elsődlegessé.
Az iparszerkezet változását az is felgyorsította, hogy a hagyományos fogyasztói társadalom
a telítettséghez közeli, és a további gazdasági növekedés csak új, eddig még nem
ismert területek megnyitásával valósítható meg, mint amilyen az internet és a vezeték
nélküli távközlés. Emiatt olyan hagyományos nehézipari vállalatcsoportok, mint például
a Mannesmann, amelynek az elmúlt ötven évben elsősorban a hadiiparból származott a
legtöbb bevétele, szűk tíz éve elkezdett befektetni a mobil-távközlésbe. Mivel
jelentős tőkével rendelkezett, mára 18 és fél millió előfizetőjével az egyik
legkívánatosabb „falattá” vált a nemzetközi fúziós piacon. Az átrendeződési
folyamatot Magyarországon is jól példázza az, hogy a nagyokhoz képest jelentéktelen
Pannon GSM mobilcég tavaly 1600 (ezerhatszáz!) százalékkal növelte a nyereségét az
előző évhez képest, de megemlíthetjük azt is, hogy a Matáv sem jelentéktelen pénzösszegért
vásárolta meg a Westel külföldi üzletrészét, miközben a hazai nehézipar lassan
egy évtizede túlélési problémákkal küszködik.
Az összeolvadások következtében létrejött óriási tőkeerejű nemzetközi vállalatok
bevétele nem egy esetben messze meghaladja a kisebb vagy közepes országok teljes
nemzeti jövedelmét. Ez a vagyonfelhalmozás pedig hoszszabb távon hatalmi átrendeződéseket
is beindíthat, hiszen egy multinacionális cég gazdasági érdeke gyakran nagyobb súllyal
esik a latba, mint egy ország államérdeke. Európának gazdasági régiókra való
felosztása pedig éppen ezt a gondolkodásmódot látszik tükrözni, hiszen így az államhatárok
csak történelmi-etnikai jelentőséggel bírnak, míg a valódi határokat a gazdasági
érdekvonalak húzzák meg.