Jelenthet-e veszélyt a globalizáció, az internetes technológia elterjedése az
egyes államok adóbevételeire? Elsősorban azokban az országokban merül fel ez a kérdés
élesen, ahol az elektronikus kereskedelemnek jelentős részesedése van már most is
(USA), vagy ahol az internet elterjedése számottevő (skandináv országok). A The
Economist brit gazdasági lapban a közelmúltban megjelent elemzés azt a kérdést veti
fel, vajon kell-e aggódniuk az adóhatóságoknak a globalizáció felgyorsulása miatt,
lesz-e elegendő adóbevételük a jövőben, vagy adófizető cégek és személyek is
eltűnhetnek az adóhatóság szemei elől a kibertér homályában.
Internet - az e-kereskedők adóparadicsoma
Adót fizetni muszáj. Ugyanakkor a többség igyekszik adóját minden törvényes
eszközzel csökkenteni. Denis Healey, brit volt felsőházi elnök bölcs meglátása
szerint az adóelkerülést és az adókijátszást csak egy börtönfal vastagságnyi
vonal választja el egymástól.
Az OECD jelentése már megkondította a vészharangot, hogy egyes államok adóbevételei
oly mértékben csökkenhetnek, hogy azok nem tudják majd finanszírozni közkiadásaikat,
ellátni közfeladataikat. Az adóbevételekre eddig is veszélyt jelentettek azok a
helyek, amelyek legális módot nyújtanak az adófizetés mértékének csökkentésére,
ezeket közismert néven adóparadicsomoknak nevezzük. Ezek az államok alacsony adókkal
igyekeztek vonzani a cégeket, amelyek örömmel telepítették központjaikat akár több
ezer kilométerrel is távolabb tevékenységük tényleges helyszínétől, hogy jóval
kisebb adókulcsok terheljék bevételeiket, nyereségüket. Ez az „adóverseny”
minden bizonnyal erősödni fog a jövőben, hiszen az internet megjelenésével a fizikai
távolságok gyakorlatilag egy egérkattintásnyira rövidültek. Az Európai Unió és az
OECD nyilatkozataikban elítélték azokat az országokat, amelyek alacsony adókulcsokkal
vonzzák a nemzetközi cégeket és a tőkét. Az adóparadicsomnak számító országokban
letelepedett úgynevezett off-shore cégek egyáltalán nem, vagy nagyon alacsony mértékű
nyereségadót fizetnek, legtöbb helyen nincsenek bonyolult könyvviteli szabályok,
bevallások, kimutatások, revíziók, és a tulajdonosok adatait is diszkréten kezelik.
Az internet megjelenésével és egyre gyorsabb elterjedésével ez az országok közötti
„adóverseny” tovább élesedik, hátrányosabb helyzetbe hozva azokat az államokat,
amelyek magasabb adókulcsokat alkalmaznak, ugyanakkor magasabb színvonalú szolgáltatásokat
is nyújtanak állampolgáraiknak.
Az internet megjelenése adózás szempontjából felvet egy másik kérdést is. Az
elektronikus kereskedelem egy teljesen új csatorna, ahol áruk és szolgáltatások értékesítése
folyik, de a virtuális javak és a virtuális kereskedelem adóztatása sokkal kevésbé
megfogható, mint a fizikálisan megjelenő javaké. Példaként említhetnénk azt a
kereskedőt, akinek virtuális boltjából az interneten keresztül le lehet tölteni
zenei anyagokat anélkül, hogy az eladott volna fizikálisan akár egyetlen CD-t vagy
audiokazettát. Hogyan lehet megadóztatni ezt a kereskedőt, illetve a vásárlót? Létezik
ugyan már az USA-ban az internet-adó, amelyet az elektronikusan átvitt információ
mennyisége alapján vetnek ki, de nem igazán oldja meg a kérdést. A probléma természetesen
abból is adódik, hogy az adótörvényekben számos olyan rés van, ami miatt a kibervásárlók
elkerülhetik a forgalmi vagy fogyasztási adó fizetését. Példaként említhetjük
azokat a Michigan államban élő vásárlókat, akik interneten keresztül valamely más
államból vásároltak könyveket, ezért nem fizették meg a 6 százalékos fogyasztási
adót a saját államuknak. A michigani államkincstár csak a múlt pénzügyi évben 173
millió dollárra becsüli az elmaradt fogyasztásiadó-bevételt. Becslések szerint
2003-ra az elektronikus kereskedelem eléri az 1440 milliárd dolláros forgalmat az
USA-ban.
Tulajdonképpen az adóalany kilétének megállapítása sem számít könnyű feladatnak
az adóhatóság számára a feltörhetetlen titkosítási technológiának és az anonim
elektronikus pénznek köszönhetően. Egész szakma specializálódott erre a problémakörre.
Amerikában egyre több cég foglalkozik olyan tanácsadással, amelyik abban segít,
hogyan lehet elkerülni a fogyasztási, forgalmi, jövedelem- és vagyonadók fizetését
az elektronikus kereskedelemben.