Szabó Ibolya Anna
Vatikáni támogatás Arafatnak
Mindössze öt héttel a pápa szentföldi látogatása előtt a Vatikán és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) közös nyilatkozatban figyelmeztette Izraelt: mind erkölcsileg, mind jogilag elfogadhatatlannak tartanak minden olyan próbálkozást a zsidó állam részéről, amely Jeruzsálem sorsának befolyásolására irányulna. Izraeli források időszerűtlennek és alkalmatlannak nevezték a Vatikán irányából érkező figyelmeztetést éppen abban a kérdésben, amely az izraeli- palesztin béketárgyalások megszakadásához vezettek.
Jasszer Arafat köszönti a pápát. Betlehem palesztin, Jeruzsálem nemzetközi Fotó: MTIJasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője kedden rövid látogatást tett II. János Pál pápánál, és részt vett a Vatikán és a PFSZ közötti megállapodás aláírásán. A dokumentum szabályozza a katolikus egyház tevékenységét a palesztin autonómia területén, érintve az oktatás, a jótékonysági intézmények, az adózás, az egyházi vagyon és a vallási rendek védelmének kérdését. Emellett a palesztinok elkötelezik magukat a vallásszabadság tiszteletben tartására. A megállapodás 12 cikkelye a Közel-Kelet vallási problémáinak napi kérdéseivel foglalkozik.
A vitát a dokumentum 37 soros bevezetése váltotta ki, amelynek közel harmada Jeruzsálemmel foglalkozik. A megállapodás egyik fő gondolata, hogy „Jeruzsálem ügyében nemzetközi határozatokon nyugvó igazságos megoldásra van szükség annak érdekében, hogy tartós és igazságos béke jöhessen létre a Közel-Keleten”. A Szentszék által történelminek minősített egyezmény megfigyelők szerint egy új palesztin állammal kötendő konkordátum előzetesének is tekinthető. A dokumentum megismétli a Vatikán felhívását a nemzetközi státus létrehozására Jeruzsálem „helyes identitásának és szent jellegének” megőrzésére, valamint az egész világ számára jelentős vallási és kulturális öröksége védelmére, hiszen a város egyszerre három világvallás, a kereszténység, a zsidóság és az iszlám szent helye. Ugyanakkor tudvalevő, hogy Izrael mindig is visszautasította a különleges státus létrehozásának gondolatát, és Jeruzsálemet a zsidó állam oszthatatlan, örök fővárosának tekinti.
A megállapodás mindezek mellett arról is állást foglal, hogy „bármely egyoldalú lépés a város különleges jellegének és státusának megváltoztatására helytelen lenne”. Bár Izraelt itt nem említik név szerint, egyértelmű, hogy kinek szól a jól elhelyezett figyelmeztetés.
Cvi Tal, Izrael szentszéki követségének szóvivője a zsidó állam döbbenetét fejezte ki az egyezmény megállapításaival kapcsolatban annak ellenére, hogy a Vatikán Jeruzsálemmel kapcsolatos álláspontja - amely Izrael létrejötte óta soha nem ismerte el Kelet-Jeruzsálem izraeli megszállásának jogosságát - nem új keletű: a Szentszék már 1948-ban arra intette a latin-amerikai katolikus államokat, hogy az ENSZ-ben azzal a feltétellel szavazzák meg Palesztina felosztását, hogy Jeruzsálem „corpus separatum”-ként nemzetközi státust kap. (Hetek, 1998. október 31., A Vatikán tárgyalni kíván Jeruzsálemről)
1998-ban nem kis kavarodást okozott a vatikáni külügyminiszter Jeruzsálemben tett kijelentése, melyben egyenesen illegálisnak minősítette Izrael jelenlétét Kelet-Jeruzsálemben. E vélemény mostani megismétlése azonban - és éppen a PFSZ-szel egyetértésben - csak tovább mélyítheti a válságot, amelybe az izraeli-palesztin tárgyalások jutottak. „Nem vagyok biztos benne, hogy ezek a lépések megkönnyítik a tárgyalóasztalhoz való visszatérést” - jelentette ki a szóvivő.
Az izraeli külügyminisztérium az állásfoglalás megjelenése után megbeszélésre kérette Pietro Sambinit, a Szentszék izraeli nunciusát az ügygyel kapcsolatban. Izrael álláspontja szerint a Vatikán a közleménnyel beavatkozott a palesztinokkal folytatott tárgyalásokba, amit a külügyminisztérium közleményében visszautasít. A közlemény egyúttal leszögezi, hogy Izrael továbbra is fővárosának tekinti Jeruzsálem egészét, beleértve az 1967-ben megszállt részt is. A Vatikán régóta igyekszik egyensúlyozni a vitatkozó felek között. 1994-ben mind Izrael államot, mind a PFSZ-t hivatalosan is elismerte. II. János Pál, aki kedden hivatalos látogatáson fogadta Jasszer Arafatot, tisztában van azzal, hogy mindkét félnek erkölcsi tőkét jelent márciusra tervezett szentföldi zarándoklata, azonban hivatalos vatikáni vélemények szerint mindent megtesz azért, hogy elkerülje az ezzel járó politikai csapdákat. Miután átvette a PFSZ vezetőjének ajándékát, egy Krisztus születését és a betlehemi csillagot ábrázoló domborművet, a katolikus egyházfő megjegyezte: „Úgy vélem, a Betlehembe érkező pásztorok palesztinok lehettek.”
A pápa régóta tervezett szentföldi zarándoklatára - melybe az izraeli szenthelyek mellett most a palesztin fennhatóság alatt álló Jerikó meglátogatását is beiktatta - március 20-26 között kerül sor. A márciusi pápalátogatást szokatlan méretű biztonsági felkészülés előzi meg. Ezt nemcsak az egyházfő személye, illetve a látogatása alkalmából érkező nagyszámú zarándok indokolja. Külön felkészülést igényel a pápa labilis egészségi állapota, mely arra készteti az izraeli egészségügyi hatóságokat, hogy mindenfelé, amerre az egyházfő jár, az ország eddigi történetében egyedülálló egészségügyi készültséget tartson fenn. Eddig még egyetlen ide érkező amerikai elnököt sem vártak ilyen mértékű készültséggel - mi több, a szintén nagybeteg orosz elnököt, Borisz Jelcint sem várták hasonló módon, bár ő csak egy napra érkezett Izraelbe. Az izraeli egészségügyi illetékesek minden szükséges információt megkaptak a Parkinson-kórban szenvedő pápa orvosaitól arra az esetre, ha ellátására szükség lenne. Látogatása során két római orvos és egy vagy két sürgősségi ellátásban járatos izraeli orvos fogja kísérni a pápát - amerre jár, a kórházak készenlétben állnak majd.
Ehud Barak izraeli miniszterelnök hétfőn nyilvánosan is megerősítette, hogy Izrael júliusig kivonja csapatait Libanonból, akár megszületik az erről szóló megállapodás Bejrúttal és Damaszkusszal, akár nem - bár azt szeretné, ha előzetesen sikerülne megkötni a szerződést. A miniszterelnök leszögezte: ellenzi az izraeli alakulatok azonnali kivonását a Libanon déli részén fekvő megszállt övezetből. Amennyiben a csapatkivonás nem a Szíriával megkötött egyezmény alapján történik meg, azt olyan módon hajtják végre, hogy a libanoni határhoz közeli izraeli települések biztonsága teljes mértékben garantálva legyen. A miniszterelnöki hivatal által szerdán kiadott közleményben azonban már sokkal szkeptikusabb hangot ütött meg Barak, kijelentve: nem lát garanciát arra, hogy 2000-ben megszülessen a közel-keleti béke, mivel ahhoz minden érintett fél akaratára szükség van. A nyilatkozat határozott változást mutat Barak korábbi álláspontjához képest, mivel mindeddig elkötelezettnek mutatkozott arra, hogy 2000 júliusáig megkösse a békeszerződést Szíriával, majd szeptemberig a palesztinokkal - jegyezte meg a közleményt ismertető AFP hírügynökség.
Német szó a knesszetben
Az izraeli parlament, a knesszet tagjai történelminek nevezhető esemény tanúi voltak szerdán: Johannes Rau német elnök elsőként kapta meg a lehetőséget arra, hogy német nyelven mondjon beszédet a zsidó állam parlamentjében. A knesszet elnöke, Avraham Burg elmondása szerint sokáig gondolkodott, de végül megadta a lehetőséget Raunak, hogy az angol helyett saját anyanyelvén mondja el beszédét. Több parlamenti képviselő kivonult a beszéd alatt, mások meg sem jelentek az ülésteremben.
Rau értékelése szerint az engedély megadása tükrözi Izraelnek azt a törekvését, hogy nem hagyja magát megnyomorítani saját múltja által. A német elnök bocsánatot kért a maga generációja nevében mindazért, amit a németek tettek, majd megemlítette, hogy Németországban egyre nagyobb gondot okoz a növekvő idegengyűlölet és antiszemitizmus, amit veszélyes hiba lenne tagadni. Rau, akinek szülei 1939-ben hagyták el Berlint, kifejtette: „Számunkra a német kettős nyelv. Heine, Freud és Einstein nyelve, ugyanakkor Hitleré és Himmleré is. Egyszerre a gyilkosok és a meggyilkoltak nyelve.” A beszéd nagy tapsot kapott, a knesszet elnöke Izrael legnagyobb németországi barátjának nevezte Johannes Raut.
