A 2000. február 5-ei számot olvasva feltűnt két, kicsit több figyelmet (és
esetleg magyarázatot) igénylő rész A perzsa bomba és a Lélektani fegyver Belgrád
ellen című cikkekben. Mint igen korlátozott katonai ismeretekkel rendelkező civil, az
első cikk utolsó bekezdésében szereplő „uránium siló” alatt két dologra tudok
gondolni:
- a polgári atomtechnológiában is használt urándúsító üzemre, ahol a hasadóanyagot
ismereteim szerint igen gondosan porciózva és elkülönítve tárolják és kezelik a
kritikus tömeg miatt (elvileg és valószínűleg Iránnak is van ilyen),
- vagy a hidegháború politikai sajtózsargonjában használatos atomsilóra, amely
alatt a földbe süllyesztett interkontinentális ballisztikus atomrakéta indítóállomást
érthettük, amely iráni birtokban lévén az egész kérdést eldöntötté tenné.
A második cikkben a „vákuum bomba” leírásában szereplő plazmával kapcsolatban kérdéses
számomra, hogy mit is ért alatta a cikk írója, mert a plazma halmazállapot, s ez nem
keverhető össze a foszfor nevű anyaggal. A bomba szerintem úgy működik, hogy a töltetet
egy nagy térfogatú térben robbantással eloszlatja (aerosol), a töltet a levegő oxigénjével
elég, és szilárd halmazállapotú oxidok keletkeznek, amelyek térfogata elenyésző a
levegőből kivont oxigénhez képest, ezért következik be a jelentős térfogatcsökkenés,
amelynek igen romboló a hatása. Ez a fegyver a lökéshullám erején túl elsősorban
az élő szervezetekre veszélyes, mert az úgynevezett keszonbetegséget okozza,
tudniillik, hogy a nyomáscsökkenés miatt a vérben lévő víz felforr, és a keletkező
buborékok embóliát okoznak.
Tisztelettel: Zielinski Balázs
Budapest