A mostani vasutassztrájk nagyban különbözött az előző évitől. Míg tavaly
sikerült megbontani a szakszervezetek egységét, addig idén a három legnagyobb
érdekképviseleti szerv (VSZ, VDSZSZ, MOSZ) szolidáris maradt egymáshoz - noha a
vezetés mindent elkövetett annak érdekében, hogy az „oszd meg és uralkodj” elve
érvényesüljön.
Gaskó István. A helyzet papíron sem oldódott meg Fotó:
Somorjai
„Tavaly azért tudtunk még keménykedni, és volt eredménye a sztrájknak, mert a
kormány akkor kezdte összevarrni a köntöst. Most azonban lóra kerültek a fiúk, és
azt gondolják, itt az idő, hogy kirúgják a három szakszervezet alól a stokit” -
foglalta össze velősen a Heteknek Márkus Imre, a Vasutasok Szakszervezetének (VSZ)
elnöke, hogy mi változott egy év alatt.
„A harmadik menet addig tart, ameddig nem lesz lóvé” - hangzott az újságírói
kérdésre a válasz a vasutas szakszervezetek sajtótájékoztatóján.
Noha a frontok megmerevedtek, és semmilyen megállapodás nem jött létre a
tárgyalófelek között, a szerdán délben lezárult hatvanórás sztrájkot mind a
MÁV, mind a szakszervezetek eredményesnek ítélték. Mint ismeretes, a múlt év
december 20-ai figyelmeztető munkabeszüntetés nem hozta meg a kívánt eredményt,
ezért hétfő éjféltől hatvan órára leálltak a szerelvények. Az elégséges
szolgáltatás ellátására csupán két vonat gördült ki az állomásokról, egy
reggelenként, egy pedig esténként. A pályaudvarok kongtak az ürességtől, az utasok
többsége autóbuszokra zsúfolódva érte el úti célját.
A vasutasok megmozdulása nemzetközi szinten is szimpátiát váltott ki: „Az a
bérpolitika, amely a reálbérek tényleges csökkenését hozta, nem felel meg az
európai szociális modellnek” - írja például Bill Jordan, a Szabad Szakszervezetek
Nemzetközi Szövetségének főtitkára Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett
levelében. Emellett aggodalmát fejezi ki „a társadalmi párbeszéd folyamatos
felszámolása” miatt.
A vita lényegében kétmilliárd forint körül folyik. „Ekkora cégnél, mint a MÁV
ez az összeg nem más, mint matematikai tévedési együttható” - fejtette ki
lapunknak Márkus. Mint köztudott, a MÁV mindvégig ragaszkodott a 8,5 százalékos
béremeléshez a szakszervezetek 14 százalékos követelésével szemben, amelyből
Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) elnöke szerint
engedni is hajlandók lettek volna. Egy százalék bér viszont a MÁV
költségvetésében 700 millió forintnyi öszszeget tesz ki a járulékokkal együtt.
„Diktátumokat próbálnak ráerőltetni az érdekképviseleti szervekre - fejtette ki
további kérdésünkre Márkus, majd így folytatta: - A megbeszélések azért nem
vezettek eredményre, mivel tartalmi viták helyett csak formai tárgyalások zajlottak. A
kormány célja egyértelmű: félreállítani a szakszervezeteket, valamint
felkészíteni a MÁV-ot a privatizálásra.”
Hasonló szellemben nyilatkozott a Heteknek Gaskó István is. Ő úgy látja, hogy amíg
a Horn-kormány idejében néhány szakszervezet privilegizált helyzetben volt, addig az
Orbán-kabinet számára „minden érdekképviselet a mumus szerepét tölti be”.
Márkus arra is felhívta a figyelmünket, hogy a vasút foglalkoztatási mérlege évek
óta romlik, és az állandó leépítések miatt a dolgozóknak egyre több a munkájuk.
Adatai szerint emellett 15-20 ezer betanított vasutas segédmunkás vegetál
minimálbérért. A vasúti személyszállítás 1992-höz képest jelenleg 11
százalékkal, az áruszállítás 17 százalékkal, a foglalkoztatottak száma pedig 46
százalékkal lett kevesebb. Ilyen előzmények után a szakszervezetek nem engedhetnek,
és január végére újabb megmozdulásokat szerveznek. „A közérdeket és a vasutasok
érdekét kőkeményen szem előtt tartva, és a nyilvánosság eszközét felhasználva
mindent megteszünk azért, hogy ezt a nemzetgazdasági ágat lehetőleg senki se vihesse
haza magánvagyon címén” - jelentette ki a VSZ elnöke
Az 1989-ben hatályba lépett új sztrájktörvény roppant liberális, jelentősége
pedig óriási, hiszen alkotmányos joggá emeli a munkavállalók számára a sztrájkjogot
- jelentette ki a Heteknek Thoma László politológus. Magyarországon a közfelfogással
ellentétben igazából egy sztrájkrakész réteggel találkozhatunk, ez nem a közszolgálati,
hanem a közalkalmazotti réteg - állította Thoma.
A közalkalmazotti sztrájkok úgynevezett lokális, tehát helyhez kötött munkabeszüntetések,
melyek időben és térben rendkívül korlátozottak, így nem túl sikeresek. A közalkalmazottak
munkabeszüntetése azért nagyobb jelentőségű, mert alacsony támogatottság esetén
is, az üzemszervezés módja miatt meg tudja bénítani akár az egész vasutat -
mondta. Az előző kormány hároméves kollektív szerződésekkel próbálta meg biztosítani
a munkabékét a MÁV-nál. Tavaly a szerződés lejártakor - mivel azt nem újították
meg - sztrájkba léptek a vasutasok. Amiben ez a munkabeszüntetés eltér az előzőektől
az, hogy a három reprezentatív szakszervezet együtt lépett fel és együtt próbáltak
meg egy új kollektív szerződést kialakítani - jelentette ki a politológus.
Thoma szerint a bérviták feladata világszerte, hogy a különböző álláspontok között
hidat verjen. Ezért van az, hogy a felek távolról indulnak, és kellő rugalmassággal
közelítik egymáshoz az álláspontjaikat. A szakértő szerint a vezetőség kétszámjegyű
10-11 százalékos bérfejlesztést - melynek összege kb. kétmilliárd forint - szégyen
nélkül aláírhatott volna. Ők azonban rendkívül minimális fejlesztést akartak csak
elfogadni. Így viszont nem oldódott meg semmi, véleményem szerint bármikor újrakezdhetik
- mondta Thoma.
A kérdés csupán az, hogy a társadalom mekkora támogatást ad egy ilyen jellegű
megmozdulásnak. A vasutat egyes becslések szerint másfél - kétmillió ember használja
naponta, tehát gyakorlatilag az ország ötöde utazik vonattal. A magyar emberek sztrájktűrése
ellentétben a nyugati lakossághoz képest igen alacsony .
A politológus a sztrájktörvényre hivatkozva elmondta, hogy a munkabeszüntetés önkéntes,
viszont bér nem jár a munkabeszüntetés idejére, csupán a szakszervezet oszthat segélyt.
Mivel a vasút az egész világon veszteséges, az államnak ellátási kötelezettségei
vannak ezen a területen. Ezeket az ágazatokat külföldi tapasztalatok alapján akkor
szokták privatizálni, amikor olyan szintre fejlesztették, hogy a magántőkének megérje
befektetni. Amikor pedig válságba kerül akkor az államnak saját kezelésbe kell
vennie.
Ha közalkalmazottak szervezett munkabeszüntetés eszközéhez folyamodnak, akkor ennek
mindig óriási külföldi visszhangja van. Hiszen ebben a szférában az állam felelősségvállalása
hangsúlyozottan van jelen, mert az állam működése kerül reflektorfénybe. Az anyagi
kár soha nem jelentős, de azt jelenti, hogy konfliktusba kerül saját alkalmazottaival,
s ennek a külföldi visszhangja sohasem jó.
A magyar bérek a nyugatihoz képest jelentősen elmaradtak Egy átlag nyugati polgár
fizetése a kilencvenes évek elején hétszer volt nagyobb a magyar fizetéseknél, míg
napjaikban kb. háromszor-négyszer annyit vihetnek haza az átlagosan kereső nyugatiak ,
mint a legjobban kereső magyar polgárok. Az az állítás, miszerint Magyarország felvételét
az Európai Unióba meg kellene előznie egy bérkompenzációnak, melynek során a magyar
fizetéseket hozzá kellene igazítani a nyugati bérekhez, nem állja meg a helyét. Természetesen
a piac ki fogja kényszeríteni a béremelést, de ezt nem az állam fogja elrendelni -
jelentette ki Thoma László. (Kenyeres Zoltán)