Az automobil századának legnagyobb életmentője, a Volvo-féle hárompontos biztonsági
öv az ezredforduló előtt ünnepelte 40. születésnapját. Egyetlen más megoldás sem
járult hozzá ilyen mértékben a világszerte bekövetkező sokmillió baleset következményeinek
mérsékléséhez.
Nils Bohlin a hárompontos biztonsági öv feltalálója 1959-ben
Idézet egy 1955-ös közlekedési és műszaki könyvből, hogyan védhetjük magunkat
ütközés esetén az autóban: „Az elöl ülő ember csússzon le az ülés elé, felső
karját feszítse a műszerfalnak, így kicsi az esély, hogy kirepüljön a szélvédőn.
A gyerek hátul utazzon, de ha kettesben van a mamával vagy a papával, legjobb, ha feláll
az első ülésre. Ebben az esetben ütközéskor nekinyomódik a műszerfalnak és a szélvédőnek
ahelyett, hogy a hátsó ülésről az üvegnek repülne.” Ha az ismeretek hiánya és a
butaság - mint e könyvben is - találkoznak, együtt elképesztők tudnak lenni. Az
ütközés sebességétől függően nem kevesebb mint 3-5000 kilogrammos erőt kellene néhány
tizedmásodperces reakcióidővel kivédeni. Erre még Kokó sem lenne képes.
Még ma is akadnak emberek, akik azt képzelik, hogy bekapcsolt öv nélkül autózhatnak,
ők a józan ésszel, a tudománnyal és a statisztikákkal vitatkoznak. Pusztán az a tény,
hogy világszerte minden percben meghal valaki közlekedési balesetben, elegendő ok
lenne arra, hogy mindenki becsatolja magát. Egyébként is kényelmesebb biztonsági övvel
vezetni, s a látótér is nagyobb, mint begipszelt fejjel.
Az igény, hogy útközben biztonságosan rögzítsük magunkat, nem új. A századelőn
az automobilizmus több úttörője is rájött, hogy derékszíjuk megtarthatja őket az
ülésen, és megakadályozza, hogy kibukjanak ló nélküli kocsijukból. Az egyszerű csípőövet
már 1907-ben szabadalmazták. Érdekes paradoxon, hogy a ma ismert biztonsági öv feltalálója
és szabadalmaztatója eredetileg azzal foglalkozott, hogy a lehető legmesszebbre és
leggyorsabban katapultálja az embereket. Nils Bohlin akkoriban a svéd repülőgépiparban
dolgozott, mégpedig a pilótákat veszély esetén megmentő katapult-ülések fejlesztésén.
Hamar átváltott azonban a katapultált test gyorsulásáról az autóbalesetet
szenvedett test lassítására, miután 1958-ban felvették a Volvóhoz, hogy ötleteit és
tapasztalatait a gyakorlatban kamatoztassa.
A szabadalmaztatott hárompontos biztonsági övet a Volvo 1959-ben vezette be
alapfelszerelésként. Az öv életmentő tulajdonságai ellenére mind az autóipar, mind
a vásárlóközönség szkeptikus volt. Zavaró, kényelmetlen viseletnek minősítette,
ezért elfogadása eltartott egy darabig. A biztonsági övvel kapcsolatos igazi áttörés
a korai 60-as években történt, és azóta a világon előállított több mint egymilliárd
autóba annyi övszalagot szereltek be, amennyi 250-szer érné körül az Egyenlítőt.
Már a világ nagy részén előírás a biztonsági öv használata, noha több országban
csak az első üléseken követelik meg. 1971-ig kellett várni, mire először előírták,
hogy be is kell csatolni, mégpedig az ausztráliai Victoria államban. Az Egyesült Államokban
például mind a mai napig nincs szövetségi törvény, amely előírná, hogy a kötelezően
beépített öveket az utasoknak használniuk is kell!
Az övhasználat kényelmességét 1968-ban forradalmasította a Volvo, amikor az első üléseken
bevezette az automata övet, amely nagyobb mozgási szabadságot enged, és nem kell beállítani
a különböző méretű használókhoz. Ha pedig nem veszik igénybe, akkor nincs útban.