Miközben a berlini SPD-zöld koalíció egészségügyi reform-elképzeléseit az
ellenzéki pártok s a szavazó polgárok egy része is a szociális háló szétnyirbálásaként
értékeli, a német társadalom egyre öregebb. Ha hinni lehet a statisztikáknak -
hinni lehet! -, akkor a hölgyek átlag 79 évig élnek, míg a germán urak 73 esztendősen
szenderülnek öröklétre. Irigylésre méltó perspektíva, noha más - új -
statisztikák azt tükrözik, hogy azért az NSZK-ban sem ritka, hogy valaki betegeskedik.
Mivel a 82 milliós Németországban 3,9 millióan vannak munka nélkül, azt hihetné az
ember, hogy egy-egy foglalkoztatott kétszer-háromszor is megfontolja, hogy beteget
jelentsen-e. Nos, 1999-ben jelentősen emelkedett az igazolt munkahelyi hiányzások aránya
az EU legnépesebb államában. A Bonnból már Berlinbe áthurcolkodott Szövetségi
Munkaügyi Minisztérium úgy véli, hogy a tavaszi komoly megfázási hullám volt a
ludas abban, hogy a szorgos németek idén már átlagosan egy hetet voltak betegállományban.
A gyanakvó (kapitalista) munkaadók, (emlékeztetve arra, hogy jobbára pénteken és hétfőn
jelentenek sokan beteget) azt állítják, hogy a szociáldemokrata-zöld kormány által
januártól viszszaállított szabályozás a bűnös, vagyis hogy a betegállomány első
heteiben - ismét - teljes fizetést kapnak a foglalkoztatottak. Ki tudja, hogy mi az
igazság? Egy biztos: az NSZK-ban több tízezer állástalan orvos van, s a túlterhelt,
rosszul fizetett egészségügyi dolgozók mind gyakrabban tartanak figyelmeztető sztrájkokat…,
avagy beteget jelentenek. (M. G. Berlin)