Egy békés tüntető a Speakers’ Cornernél. Fotó: Somorjai
A londoni Speakers’ Corner, a szabad véleménynyilvánítás szimbóluma - ahol
Marx Károly, Winston Churchill és számtalan ismeretlen ember is szabadon elmondhatta véleményét
az arra sétálók előtt - lehet, hogy hagyományt teremt minden brit városban. A
jelenlegi brit kormány javasolja, hogy londoni mintára hozzanak létre országszerte a városokban
megfelelő helyet a szólás- és gyülekezési szabadság még jobb érvényesülése érdekében.
„Néha elfelejtjük, milyen szerencsések vagyunk, hogy országunkban érvényesül a szólásszabadság,
sőt modernkori életünk szerves részévé vált” - nyilatkozta Jack Straw belügyminiszter.
Vasárnap délutánonként összegyűlnek az emberek London belvárosában, a Hyde Park
melletti Speakers’ Cornernél, és meghallgatják a különböző világnézetű szónokok
véleményét a politikától kezdve a filozófiáig, gazdasági kérdésektől a vallásig.
A hallgatók kérdéseket is tesznek fel a szónoknak, és viták kerekednek, amit néha
ököllel próbálnak meg eldönteni. Bárki beszélhet, ameddig akar, ellenben kerülnie
kell az obszcenitást, az istenkáromló beszédet és a garázdaságra való felbujtást.
„Ezek a szónoki emelvények a szabad véleménynyilvánítás és vitafórum legbiztonságosabb
formái” - mondta Straw, aki maga is rendszeresen szónokol választókörzetében,
Blackburnben. 1996-ban azonban a Hyde Parkban tetőpontjára hágott a fundamentalista
muzulmánok és a keresztények közötti ellentét. A rivális vallási csoportok tagjai
között verekedés robbant ki, amikor egy iraki muzulmán szónokot
- egy libanoni keresztény megkéselése miatt - letartóztattak. A Speakers’ Corner
kapuit ekkor bezárták, amire a hely történetében még nem volt példa. Ezen a helyen
az első találkozókat még 1855-ben tartották, amikor ezrek tüntettek Lord Robert
Grosvenor Vasárnapi Kereskedelmi Törvényjavaslata ellen, s ahol később olyan szellemi
nagyság is szónokolt fából készült ládikáján, mint George Bernard Shaw. Az
1960-as években a vietnami háború és a nukleáris fegyverek elleni tüntetésekre tömegek
gyűltek itt össze, 1987-ben pedig a veterán munkáspárti képviselő, Tony Benn állt
fel egy dobozra, és olvasott fel részleteket a betiltott kémhistóriákat tartalmazó Kémfogó
című könyvből. (Reuters)