Külföldiek: két lábon járó erszények

A magyar szolgáltatások stílusával nem a „Mosoly országában”, hanem a „Mosolytalanság országában” járunk - állapította meg találóan egy külföldi turista. Úgy tűnik, a sokat hangoztatott magyaros vendégszeretet már nem több üres szólamnál, mert ezen a területen egyre nagyobb gondok vannak.

Egy 1989-ben végzett felmérés szerint az először Magyarországra látogató turisták többsége negatív benyomásokkal hagyta el az országot. Ennek mindenekelőtt az volt az oka, hogy a megkérdezettek minden szempontból elégedetlenek voltak a szolgáltatások minőségével: a tárgyi feltételek nem voltak kielégítőek, az alkalmazottak pedig jobbára közönyösen, barátságtalanul, sőt udvariatlanul viselkedtek. Sok válaszadónak az volt az érzése, hogy csak két lábon járó pénztárcának tekintik őket, a lehető legtöbb pénzt próbálják meg kipréselni belőlük, és nem is mindig a legbecsületesebb eszközökkel. Többen megjegyezték, hogy a szolgáltatói szférában nem elég, hogy nem köszöntik a vendéget, nem köszönik meg látogatását, de még görcsösen komorak is, és nem képesek jó hangulatot kelteni, mosolyogni.
„A mosoly a vendégszeretet kifejezésének egyik elsődleges eszköze. Szolgáltatásaink mosolynélkülisége valószínűleg visszavezethető a pesszimista, problémázó és a világot feketében látó általános magyar pszichológiai beállítottságra - állítja Ceybert Róbert Gyula, a Gasztronómiai Világtársaság elnöke a Publicpress legutóbbi hírlevelében. - A turistákkal bármilyen szolgáltatás terén foglalkozó embereknek azonban nem szabadna bevinniük személyes problémáikat egy olyan munkahelyre, ahol a vendégszeretet kifejezési formáit várják el tőlük.”
Thaiföldön a szállodákban nem volt soha probléma a mosollyal, mert a thai a világ legmosolygósabb és legbarátságosabb népe, amely nagyon büszke országának kultúrájára, vallására, királyságára és konyhájára, melyekről áradozva beszélnek a külföldiek. Hongkongban pedig a nyolcvanas években - okulva a barátságtalanság negatív tapasztalataiból - a luxusszállodákban kötelező jelleggel bevezették a személyzet részére a vendégfogadási és „mosoly-kommunikációs” gyakorlatokat - meglehetősen eredményesen.
A turizmussal foglalkozó szakembereinknek, illetve a szakképzésben oktatóknak a legkomolyabban foglalkozniuk kellene a magyar vendégszeretet kommunikációjának problémájával. Egyre időszerűbbé válik ugyanis, hogy hazánknak kialakuljon a szolgáltatások minőségére épülő, pozitív és sajátosan magyar turisztikai arculata. (L. K.)