Papp Levente
Miért esik az euró

Nem ünnepelhetnek felszabadultan az euró atyjai a „bébi valuta” egyéves születésnapja közeledtével, hiszen külön erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az euró mélyrepülése végre megálljon. A hátralevő két évben - ameddig az euró csak fiktív pénz - fontos, hogy stabilizálódjon és bizonyítsa az életképességét. Az új valuta az év vége felé minden várakozáson aluli „rekordmélységbe” zuhant: manapság egy euró 1,0038 USD, tehát gyakorlatilag egy hajszál választja el attól, hogy a dollár névértéke alá essen.

Kétségtelenül nagy presztízsveszteség lenne az Európai Monetáris Unió számára, ha nem sikerülne megerősíteni az eurót. Wim Duisenberg, az unió jegybankelnöke a The Financial Timesnak adott nyilatkozatában nyíltan elismerte: attól tart, hogy a lakosság elveszíti bizalmát a közös valutában. A jegybanki elnök jelezte, hogy - főleg Németországból - számos levelet kap, amelyekből az derül ki, hogy az emberek féltik megtakarításaikat a gyenge euró miatt. Duisenberg szerint a gyengülés csak átmeneti, és nem hordoz különösebb gazdasági veszélyt, így nem lesz inflációnövelő hatása sem. Az Euroland gazdasága a vártnál lassabban növekszik, és ez csak fokozza az európai bankvilág központjának számító London szkepticizmusát a 2002-re prognosztizált brit belépési szándékkal kapcsolatosan.
De vajon miért is esett egész évben az öreg kontinens új valutája? A folyamatos értékgyengülést két okkal magyarázzák a szakemberek. Először is a kezdő árfolyam túlértékeltnek bizonyult, másrészt az év első felében a dollár az amerikai gazdaság szárnyalása miatt rég nem látott módon erősödött, ami megnehezítette az euró szinten maradását. Január negyedikén még 1,18 USD volt az árfolyam, azaz egy euró 1,18 dollárt ért. A valutát ért első komolyabb csapást Lafontaine német pénzügyminiszter március 11-i lemondása okozta, az exminisztert ugyanis az euró egyik atyjaként tartották számon. A valuta így tovább esett, míg március 24-én, a koszovói háború kirobbanásakor már csak 1,09 dollárt ért. (A koszovói konfliktus egyébként minden tekintetben hátrányosan érintette az európai gazdaságokat, de nemcsak Kelet-, hanem Nyugat-Európát is, az USA-nak viszont a fegyverexport fellendülését jelentette.)
A további értékcsökkenést az váltotta ki, hogy a Wim Duisenberg vezette Európai Központi Bank 0,5 százalékos kölcsönkamatláb-csökkentést hajtott végre, így valamelyest stabilizálódhatott az árfolyam az 1,08 dollár körüli értéken. Az Euroland vezetői lélektani jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a folytonosan erősödő dollár fölött maradjon az euró. Minden adminisztratív intézkedés ellenére azonban július 12-én már csaknem azonos volt a dollár és az euró piaci értéke. Az 1,01-es árfolyamról szeptember elejére átmenetileg kimozdult a valuta, mivel a francia GDP a vártnál nagyobb (2,3 százalékos) növekedést célzott meg 1999-re. A bejelentés nem hozott áttörést, és nem állította meg az esést, így a szeptemberi 1,07-es értékről folyamatosan csökkent az euró, s mára rekordmélységbe (1,0038 USD) zuhant az unió reménységeként számon tartott közös valuta.
A Reuters elemzése szerint az év végi gyengülés fő okozói a német és francia vállalati szektorba történt állami beavatkozások, valamint a szokásos év végi tőkeáramlás az amerikai piacra. De közrejátszik még az a korrupciógyanút követő vizsgálat is, amit Dominique Strauss Kahn francia expénzügyminiszter ellen indítottak a napokban. Strauss Kahn, Lafontaine és Duisenberg mellett az euró harmadik atyja volt, és az euró beindításában, valamint kezdeti sikereiben főszerepet játszott, kétes híre azonban erkölcsileg árt a közös valutának. További gond lehet még a 2000. évre történő banki átállás is, amelyre ugyan az Euroland - Duisenberg szerint - maximálisan fel van készülve, de könnyen lehet, hogy a minden apróságra hektikusan reagáló nemzetközi pénzvilágot ez nem nyugtatja meg.