Évezredek mérlege
Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke
Megszabadulás, felszabadulás, kiszabadulás
A felkérést megtisztelőnek tartom, de úgy gondolom, hogy nem vagyok illetékes ilyen széles keretek közé zárt történelmi dimenzióban elhelyezni a magam véleményét. Ezért csak saját élettapasztalataimra szorítkozva fogalmazom meg a válaszaimat.
1. 1943-as születésű lévén, három történelmi dátumban jelölném meg a század fordulópontjait:
1945-ben az országot megszabadították a nácizmustól és a nyilas rémuralom szörnyűségeitől. 1956-ban a magyar nép tett kísérletet arra, hogy lerázza magáról a Szovjetunió segítségével rákényszerített rabságát, tehát ez valóban felszabadulás lett volna. 1989-ben pedig kiszabadultunk egy olyan szövetség megalázó diktátumából, amelyet valóban elhagyva nemcsak ígéretnek látszott a teljes társadalmi, politikai és gazdasági szabadság.
Őszintén remélem, hogy megérem Magyarország jelző és kötőszó nélküli szabadságának megszületését.
2. Újságírói hivatásom különleges ajándékának tekintem, hogy hétköznapi feladataim végzése közben a nyilvánosság előtt megszólaltathattam valóságos történelmi személyiségeket. Közülük hármat szeretnék itt megemlíteni a több százból arra példának, hogy hogyan lehet egyszerre szolgálni az emberiséget, az adott országot és annak népét:
Szent-Györgyi Albert, az egyetlen magyar, aki hazájában élve kapott Nobel-díjat;
Olof Palme, a meggyilkolt svéd szociáldemokrata miniszterelnök;
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke.
3. Az előttünk álló új század, új évezred legnagyobb kihívása továbbra is a szegénység elleni tisztességes küzdelem. Semmit nem érhet a civilizáció, a technológiai vívmányok ereje és gyorsasága vagy korlátlan volta, ha az nem hozza meg a többség számára az esélyt a szegénységből való megszabadulásra.
Heller Ágnes filozófus
Tökéletesen tudatlanok vagyunk
1. Lehetetlent kér tőlem. Több fontos eseményt könnyebben tudnék említeni, mint egyet. De ha mégis ezt kéri, talán Jézus születését, az ő történelmi jelentőségű misszióját említeném. Szimbolikusan Jézus születéséhez köthető a keresztény európai kultúra kialakulása. Ez számomra fontos, de a világban nagyon sok ember számára nem az. Ha viszont az utolsó pár száz évet nézzük, azt mondanám, a francia forradalom, mert szimbolikusan az vezette be a modernséget. Valójában nem tudok kiválasztani egy eseményt sem. Legfeljebb azt mondhatom, vannak dátumok, történések, amelyek szimbolikussá lettek amiatt, amivé később váltak. Ezeknek a jelentőségét, nagyságát csak visszamenőleg lehet meglátni.
2. Könnyebbet nem tud kérdezni? Milyen civilizáció? Kinek a civilizációja? Az európaiaké, a kínaiaké? Erre aztán végképp nem lehet válaszolni, mert mindenütt mások gyakorolták a legnagyobb hatást. Nézze, ha ilyen módon akar egy személyt kiválasztani, valamilyen szempontot kellene felvetnie. Ha Hegelt kérdezte volna
- aki számára az európai modernség volt a történelem csúcsa -, ő azt mondta volna: Nagy Sándor, Julius Caesar és Napóleon. Mert ők voltak, akik voltaképpen a Nyugat eszméjét kezdték terjeszteni. Nos, ha azt kérdezi, ki volt szerintem az utolsó kétezer-kétezerötszáz év legnagyobb hatású, reprezentatív szereplője, azt mondom: Szókratész. De ezt én a filozófia szempontjából mondom, mert filozófus vagyok. Szempont és nézőpont kérdése nagyon sok minden a világon.
3. A harmadik évezrednek talán csak az első három évtizedére tudok valamit mondani. Fogalmunk sincs, mit hoz a jövő, tökéletesen tudatlanok és bizonytalanok vagyunk. Sokkal tudatlanabbak, mint őseink voltak. Ők jobban tudták, mit fognak hozni a következő évszázadok, mint mi. Erre a kérdésre ha választ adnék, az voltaképpen csalás lenne, és ennyire csaló azért nem vagyok. Nézze, ha valaki ezer évvel ezelőtt ültetett egy olajfát, tudta, hogy azt az unokája, majd az unokájának az unokája is ápolni fogja. Tudta, tudhatta: az a fa ötszáz év múlva is virágozni fog. Ma, ha egy olajfát ültetek, a következő generáció ki fogja vágni, és fogalmam sincs, mit fog helyére ültetni. Sőt, talán még a harminc év is sok. Két-három évnyi intervallum az, ami belátható. Az orrunkig ellátunk, tovább nem, de ez is valami, így legalább a lábunk előtt lévő szakadékot kikerüljük, és a másnapi feladatunkat meglátjuk. Arisztotelész azt mondta: „A jövőre vonatkozóan nem tudunk igaz ítéletet hozni.” A jövőre vonatkozó kijelentés sem igaz, sem téves nem lehet. Ez alapvető filozófiai igazság. (Tihanyi Péter)
Papp Lajos, szívsebész professzor
Irgalom és megbocsátás
1. A legnagyobb hatású esemény az volt, hogy Jézus által bejött, megjelent az emberek életében az irgalom, a megbocsátás. Tehát nemcsak Jézus Krisztus születésére, működésére gondolok, hanem a kereszt megjelenésére, ami azóta az emberiség számára - számomra is - lehetővé tette, hogy folytonos irgalmat, megbocsátást tanúsítsunk egymás iránt. Nem kérdés számomra, hogy kétezer év óta ennél nagyobb szabású, nagyobb erejű „esemény” nem történt.
2. Azt hiszem, az előző válaszomból egyértelműen következik, hogy Jézus Krisztus.
3. A második évezred fordulóján az események felgyorsultak. A fogyasztói társadalom halálra van ítélve. Az emberiség kezdi kimeríteni a bolygó tartalékait, csak egy éles váltás, egy óriási fordulat hozhat megoldást. A materiális, anyagi gondolkodás és látásmód, ami most ural mindent, meg fog változni. Egy szellemibb, emberibb világ kell, hogy következzen. Az emberiség mindig megtalálta a megfelelő orvosságot, és ez most is így lesz talán. Mai fejjel, szemmel még nehéz meglátni, mi lesz a megoldás kulcsa, de a kulcs a megfelelő időben működni fog a zárban, ebben biztos vagyok. Úgy gondolom, hogy a szakralizált társadalmak fogják betölteni a vezető szerepet. Az inga nagyon kilengett egy irányba, de vissza fog lendülni. Ezt szentül hiszem. Valószínűleg azért is, mert idealista vagyok. Tudja, én katartikus pillanatokban és katasztrófaközeli helyzetekben találkozom az emberekkel, a betegeimmel. Ezekben a szituációkban kiderül, hogy minden emberben ott van a jóság, a jóra való vágy és igény, a jó akarása, csak helyzet kell hozzá, hogy ez működni is tudjon. Én szívműtét előtt soha nem találkoztam rossz emberrel. Az idealizmusom részint ezekre az élményeimre alapul.
Czinkota Mihály, színművész
Új értékrendet
Czinkota Mihály, aranydiplomás színművész, aki a közelmúltban kapta meg a Magyar Kultúráért Érdemrendet, 50 éve él az Egyesült Államokban, ahol ugyan mint üzletember kereste meg a kenyerét, de sohasem szűnt meg közreműködni a magyar hagyományok ápolásában és kultúránk terjesztésében.
1. Az elmúlt kétezer év névadóját Jézus Krisztusnak hívják. Senkinek az ideái nem bomlasztottak fel olyan gyorsan egy világbirodalmat, mint az övéi. Tudom, hogy a kapitalizmus is összeomlasztotta az úgynevezett szocialista társadalmat, de semmiképpen nem gyakorolt olyan mély lelki és szellemi hatást az emberiségre, mint Jézus.
2. A válasz ismét csak Jézus Krisztus, hiszen az ő tanításainak inspirációja eredményezte a gyönyörű katedrálisokat, a művészetek fejlődését, gondolok itt a festészetre, költészetre, ének- és zeneművészetre, a költőknek az ő eszméire fogékony lelkéből született versirodalomra. Kétezer év tanítása, kétezer év filozófiája azonban mégsem hagyott annyi nyomot és változást az emberi érzés- és gondolatvilágban, mint a kommunizmus, a marxizmus-leninizmus ideológiája. A „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” kétezer év alatt sem vésődött annyira a keresztények agyába és cselekvéseibe, hogy megakadályozta volna a holocaustot vagy a kommunizmus emberirtásait.
3. Mivel az elmúlt két évezred filozófiái nem hozták meg az ember igazi boldogulását ezen a földön, valami egészen újra lenne szükség, ami megadná az életnek az értelmet, s az emberiségnek a boldogságot. Ennek az előfeltétele, hogy újjá lehessen alakítani a földi értékrendet. Ehhez viszont feltétlenül szükséges volna tudnunk, hogy miért is élünk ezen a földön. Valószínűnek tartom, hogy a következő évezredben egy napon a világűr valamelyik másik bolygójáról nálunk okosabb lények megadják nekünk erre a feleletet. Abban a pillanatban egész gondolkodásmódunk meg fog változni, talán érzésvilágunk is megújhodik, és öntudatos, szabad, boldog, lüktető életnek nézünk majd elébe. (Márer György, New York)
Tisztelt Olvasóink!
Múlt héten indult millenniumbúcsúztató játékunkban az Önök közreműködését kérjük. Azt szeretnénk megtudni, hogy véleményük szerint:
1. Mely esemény befolyásolta leginkább az elmúlt kétezer év során az emberiség sorsát?
2. Ki gyakorolta a legnagyobb hatást ez idő alatt civilizációnkra?
3. Mely területen hozhat döntő változást a jövő század, évezred?
Válaszaikat levélben a Hetek szerkesztőségének címére (1103 Budapest, Gyömrői út 63-65.), faxon a 432-2781 telefonszámra, illetve e-mailen a címre várjuk 1999. december 15-ig.
Terveink szerint az Önök szavazatai alapján legnépszerűbbnek bizonyult személyekről illetve legérdekesebb eseményekről lapunk 2000 elején sorozatot indít, neves szerzők bevonásával. Szavazatával tehát Ön is befolyásolhatja az új évezred elején megjelenő Hetek-számok összeállítását.
Kérdéseinket neves és érdekes közéleti személyiségeknek is feltettük. A válaszokat folyamatosan tesszük közzé. Az elmúlt hetekben Somody Imre, a Pharmavit Rt. vezérigazgatója, a miniszterelnök tanácsadója, Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő, Teller Ede fizikus, a hidrogénbomba kifejlesztésének irányítója, Dávid Kornél, a Chicago Bulls kosárlabdacsapat sztárja, valamint New Yorkban élő magyarok válaszoltak.
