„Kevésbé veszik figyelembe azok nemzeti érdekeit az Észak-atlanti Szerződés
Szervezetében, akik kevesebbel járulnak hozzá a költségekhez - mondta Philippe
Guelluy francia NATO-nagykövet a Parlamentben rendezett nemzetközi konferencián. - A
koszovói válság legfőbb tanulsága, hogy egy ország NATO-ban betöltött szerepe attól
függ, mennyiben járul hozzá a műveletekhez” - tette hozzá a francia politikus.
Teljes joggal vetődik fel a kérdés: Magyarország tudja-e nemzeti érdekeit érvényesíteni
a szövetség berkeiben, amikor köztudomásúan szűkösek a magyar haderő anyagi lehetőségei,
és a magas színvonal, a NATO-kompatibilis katonaság még várat magára. Fodor Lajos, a
Magyar Honvédség vezérkari főnöke, Simonyi András magyar NATO-nagykövet és Simicskó
István, a NATO Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjának vezetője, a Honvédelmi
Bizottság elnöke nyilatkozott lapunk munkatársának a kérdéssel kapcsolatban.
Fodor Lajos vezérkari főnök és George Richardson NATO-főtitkár a Parlamentben.
Magyar logisztikai parancsnok a déli hadszíntéren Fotó:
Vörös Szilárd
„A hozzájárulásnak nem csak anyagi vetületei vannak - válaszolt a Hetek kérdésére
Simonyi András. - Egy adott ország hozzájárulását az
is jelzi, ahogyan kockázatot vállal: átengedi a repülőgépeket a légterén, engedélyezi
a bázishasználatot. Ha viszont nem adunk katonákat, hanem arra hivatkozunk, hogy a bázisokat
úgyis engedjük használni, hoszszú távon nem tudjuk megúszni. Ezért fontos, hogy
konkrét támogatást nyújtottunk Koszovóban” - mondta Simonyi.
Fodor Lajos lapunknak elmondta: amiket vállaltunk a belépés előtt, azt teljesítettük.
Így a 0,65 százalékos tagdíjbefizetést, évente 0,1 százalékkal emeljük a honvédelmi
költségvetést. „Nagyon messziről jön a három újonnan felvett ország hadereje -
húzta alá Fodor. - Katonai kultúraváltás: egy nagyon kemény és hosszú folyamat
áll előttünk. Meg kell változnia a gondolkodásmódnak. Legalább tíz év kell,
amikorra NATO-kompatibilis lesz a hadsereg” - mondta Fodor.
A vezérkari főnök szólt a honvédség gondjairól is: van ugyan egy középgeneráció
a honvédségnél a tisztikarban, akiknek gyengébb a nyelvtudásuk, viszont szakmailag
nagyon jól felkészültek. Ellenben a fiatal generáció már „perfect English”, de
nincs megfelelő szakmai háttere ehhez.
„Akik kinn vannak a NATO-ban beosztásban - immár negyvenen -, becsülettel megállják
a helyüket; a NATO-parancsnokok nagy elismeréssel szólnak róluk. 1990-ben senki nem
gondolta volna, hogy egy magyar tábornok a déli hadszíntér logiszitikai ellátásáért
felelős csoportfőnöke lesz, aki felel azért, hogy meglegyen minden, beleértve az
amerikai flottát is” - fejtette ki Fodor Lajos.
„A nemzeti érdekérvényesítés és a költségek viselésének örök dilemmája most
is felmerül” - mondta Simicskó István, aki szerint erőnkhöz mérten megfelelő módon
hozzájárulunk a közös védelmi költségekhez. Magyarország újdonsült NATO-tagállamként
hozzájárulásával nem az utolsó helyen áll a tizenkilenc tagállam között.
Simicskó elmondta: az érdekérvényesítés lényeges eszköze a személyi kapcsolatok
megfelelő kialakítása és a hozzászólások szakszerűségén is sok minden múlik.
Fontos a nagykövetek aktivitása a NATO parlamenti közgyűlésében és a szervezet más
fórumain.