Laudancsek Katalin
A krasznojarszki Robin Hood
Összeomlik a Bikov-birodalom

Magyarországon tartják fogva a nemrégiben őrizetbe vett krasznojarszki nagyvállalkozót, Anatolij Bikovot, a szibériai régió gazdaságának első emberét. Személye első pillantásra kissé ellentmondásosnak tűnik: az orosz kormány szemében „persona non grata”, alvilági figura, az „otthoniak”, Krasznojarszk lakói pedig annyira kedvelik, hogy még az sem zavarná meg őket, ha az igazságszolgáltatás rábizonyítaná: igenis tolvaj, bandita és gyilkos - írja a Kommerszant című orosz hetilap.

Anatolij Bikov az őrizetben lévő alumínium-kriály. A parlamentbe menekülne     Fotó: MTI

A rajongás persze egyfelől érthető: Bikov a tulajdonosa majdnem minden gyárnak; övé a vasút, a bank és a biztosító - tehát úgyszólván az összes olyan létesítmény, melytől a helyiek jóléte vagy éppenséggel a léte függ. A gyárai sem valami lerobbant kis üzemecskék: a KRAZ például egy európai viszonylatban is a legkorszerűbbek között számon tartott alumíniumkombinát. Az általa vezetett Tanako pénzügyi-ipari holding hatásköre alá esik még ezenkívül több létesítmény is: timföldkombinát, kohászati művek, energetikai művek, olajfinomító stb. - egy egész Bikov-birodalom. Emellett ő az igazgatók tanácsának elnöke és a helyi törvényhozó testület képviselője is. Hogy erre az elképesztő vagyonra hogyan tett szert az elmúlt néhány év leforgása alatt, azt egyelőre legalábbis csak találgatni lehet. A rendőrség feltételezése szerint komoly „keresztapák” állnak mögötte.
A helyiek közül még sokan emlékeznek a néhai testnevelő tanárra, aki élelmiszert árult - akkoriban csak úgy hívták: „Tolja-Bik” (Bik annyi mint Bika) vagy „Cselentánó”.
Aztán, mikor a tekintélye egyre nőtt (a helyi alvilági vezérek pedig egyre fogytak), és az ő ellenőrzése alá került az alumíniumgyár, akkor már tisztelettudóan Robin Hoodnak becézték.
Robin Hood egyszer tévedett csak, de akkor nagyot: amikor Lebegy tábornokra tett, így sikerült ugyanis szövetséges társ helyett egy könyörtelen ellenfelet beszereznie…
A megállapodás szerint, miután Bikov hozzásegíti Lebegyet ahhoz, hogy Krasznojarszk kormányzója legyen (mind anyagilag, mind a szavazók megnyerésével) - cserébe megkapta volna a helyi szénbányákat (melyek „termése” évente 32 millió tonna szén, az orosz össztermelés 15 százaléka).

Alekszandr Lebegy kormányzó. Könyörtelen    Fotó: Vlaszty

Nem így történt. Lebegy ugyan kormányzó lett, de a megállapodásról, úgy tűnik, elfeledkezett. Főleg az válthatta ki nála ezt az amnéziát, hogy megtudta: a szénbányákkal egyesített fémfeldolgozó üzemek öszszbevétele mintegy 85 millió dollár lesz, míg a helyi önkormányzati kasszába csak félmillió kerülne. Bikov tett néhány kísérletet a dolog „kulturált” rendezésére, majd miután meggyőződött, hogy ez így nem fog menni, nyílt támadásba ment át: csődeljárást indított a kérdéses létesítmény ellen.
Lebegy, tudván egyrészt, hogy ellenfele reális célt tűzött ki, másrészt, hogy az itteniek közül nemigen támaszkodhat senkire, hiszen Bikov segítette őt hatalomra, Moszkvába ment segítségért. Azt nem tudni, milyen érvekkel győzte meg Jevgenyij Primakovot és Anatolij Csubajszot - lényeg, hogy a segítséget megkapta: a csődeljárást megállították egy nagy összegű csekkátutalással, a Belügyminisztérium pedig egy különleges vizsgálatot kezdeményezett a krasznojarszki régióban a gazdasági visszaélések felszámolására. A nyomozó csapat olyan szorgalommal látott a feladat teljesítéséhez, hogy Bikov kénytelen volt sürgősen elutazni Ausztriába, gyógykezeltetni gerincbántalmait. Hamarosan összeállt ellene a bűnlajstrom, benne kiemelt helyen pénzmosás, illetve illegális fegyvertartás szerepel, ezenkívül hét helyi maffiózó ügyének kérdése, akik mindnyájan a 90-es évek elején lettek „eltéve láb alól” ismeretlen tettesek által - épp az alumíniumipar elosztása elején. Bikov neve felkerült az orosz Interpol-listára.
Megmozdult azonban a „védelem” is. Bikov ügyvédje bejelentette, hogy a Központi Ügyészségen több mint egy tucat ember tett panaszt írásban arról, hogy fizikai bántalmazással csikartak ki tőlük a vállalkozót „terhelő” vallomásokat. Több helyi rendőr pedig felmondott, tiltakozásul a „Robin Hood” elleni hajtóvadászat és kampány ellen.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Bikov mindig is rendkívül nagy hangsúlyt fektetett a jótékonyságra. Alapítványa gyakorlatilag minden segélykérelmet teljesített, ezenkívül rendszeresen szponzorált számos kulturális és sportrendezvényt. Úgyhogy egészen mostanáig egyáltalán nem tűnt elérhetetlen célkitűzésnek Bikov bekerülése a dumába; indult is a képviselő-választásokon - egyebek közt nyilván jól jött volna neki a mentelmi jog is. A központi választási bizottság azonban formai hiányosságokra hivatkozva elutasította jelöltségi kérelmét.
A vádak mindezidáig nem tudták meggyőzni a régió lakóit arról, hogy szeretett jótevőjük egy veszedelmes bandita. Kérdés, mi lesz ezután, hogy Bikovot letartóztatták. Jelenleg Magyarország és Oroszország között folyik a tárgyalás kiadatásának körülményeiről.
Fontos szerepet játszhat ebben, hogy néhány hónapja Görögországban letartóztatták Vlagyimír Tatarenkót, a „Tatárt” - az orosz alvilág egyik leghidegvérűbb bérgyilkosát. Róla annyit érdemes tudni, hogy miután 1991-ben szabadult, Krasznojarszkban próbált szerencsét: az alumíniumiparra és szeszkereskedelemre szakosodott maffiózók szolgálatába állt, majd mikor „megüresedett” egy-két hely, az alvilág krémjébe is bekerült; többrendbeli gyilkossággal, illetve azokra való felbujtással gyanúsítják.
A rendőrség feltételezése szerint Bikovval is szövetséget kötött az „én nem piszkállak téged, te pedig rendet tartasz a környéken” jól ismert maffia-formula keretében. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy bizonyos „láb alól eltett” vetélytársak igencsak veszélyeztették Bikov érdekeit, vagy akár az ő személyes biztonságát. Ezért reménykednek sokan abban, hogy Tatarenko vallomása végleg megpecsételi majd a nagyvállalkozó sorsát.