Hetek - III. évfolyam, 46. szám, 1999. november 20

Magyarország EU-hoz való csatlakozásának sikere nagy mértékben az ország gazdasági állapotának stabilitásától, a gazdasági fejlődésben elért színvonalától függ majd. A rendszerváltás kezdeti nehézségei és az akkori, ma már egyértelműen látható, számos hibás gazdaságpolitikai döntés következtében az évtized elején a gazdasági egyensúly megrendült, amit az 1995. évi Bokros-csomag általában véve sikeresen korrigált. A gazdaság stabilizálódása 1997-től kezdve fokozatosan lehetővé tette erőteljesebb fejlődését, aminek része az EU tagországaival folyó gazdasági kapcsolatok további szélesítése és mélyítése, s ezzel egyidejűleg az EU gazdasági folyamataihoz és ciklusaihoz való még erőteljesebb kapcsolódás. Hogy ez a folyamat meddig jutott el, s a magyar gazdaság mennyire tekinthető már az EU többé-kevésbé szerves részének, azt különböző szempontok alapján lehet szemügyre venni. A kép sokoldalú, és bizonyos szempontokból ellentétes következtetések is levonhatók.

A sikeres és minél teljesebb integrálódás feltétele, hogy a magyar gazdaság és vállalatai versenyképesek legyenek az EU országok piacain, a makrogazdaság-politika összhangban legyen az EU, illetve az EMU országcsoport gazdaságpolitikájával, ezen belül is lényeges a monetáris és fiskális politikák egyirányú alakulása. A magyar külkereskedelemben az EU-viszonylatban elért domináns szerep még nem jelenti egyértelműen az integrálódást, az még bizonyos fajta függőség is lehet. A gazdasági fejlettségi szint, a gazdaság stabilitása és strukturális jellegzetességei, valamint a gazdaságpolitikák összhangja szükséges eleme annak, hogy egy ország saját magát egy nagyobb integráció stabil részeként tekinthesse. Az ezeken a területeken mutatkozó hiányok különben olyan helyzeteket teremthetnek, amikor a kényszerű alkalmazkodásnak komoly ára lehet.
Az általános magyar gazdasági helyzetet tekintve is látható, hogy még számos területen vannak olyan komoly feladatok, amelyek megoldása fontos az integrálódás sikere érdekében. Az elmúlt 4-5 év során - a megtorpanásokat figyelembe véve - egyre erőteljesebben javuló gazdasági helyzet ellenére is vannak kritikus kérdések. Mindez alapvetően a fejlettségbeli elmaradottságból származik. Az egy főre jutó éves GDP folyó áras
összege Magyarországon 5.300 euró, míg az EU átlag 19.920 euró, azaz a magyar átlagszint csak 27 százalékot tesz ki. Kedvezőbb a kép, ha a vásárlóerő paritáson számított arányát tekintjük, mivel ez közel 40 százalékot jelent. Mindez még mindig jelentősen - közel 100, illetve 50 százalékkal - alatta van az EU legfejletlenebb tagországai adatainak.
A lemaradást csökkenteni tudja a nagyobb gazdasági növekedés. Tavaly, míg a magyar GDP növekedési üteme 5,1 százalék volt, addig az EU átlaga csak 2,8 százalék. Kérdés, hogy ez az ütemnövekedésbeli különbség meddig marad fenn.
A gazdasági növekedés ütemét alapvetően a megtakarítások, a beruházások nagysága és a termelékenység növekedése határozza meg. Ezeken a területeken a magyar adatok nem mutatnak jóval jelentősebb növekedési ütemet az EU tagországok átlagánál. Számunkra fontos gazdaságpolitikai feladat, ami viszont sok tekintetben ellentmond a politikai prioritásoknak, hogy elsősorban ne a fogyasztás növekedjen, hanem a beruházások, mégpedig olyan formában, hogy a termelékenység és a gazdaság hatékonysága jelentősen növekedjen. Az alkalmazkodási folyamatot, a strukturális átalakulást igen nagymértékben segítették és segítik a beáramló külföldi tőke termelői befektetései, mivel ezek közvetlenül hozzák magukkal a fejlettebb termelési kultúrát, technológiát, termelékenységet és piacot.
Külön terület a pénzügyi egyensúlyok és mutatók alakulása. A magyar inflációs ráta tavaly 14,3 százalék volt, és 1999-ben is 10 százalék körüli nagyságra lehet számítani. Ezzel szemben az EU-átlag tavaly 1,9 százalék volt, s idén sem lesz ennél jelentősen nagyobb. Az infláció visszaszorítása az EU átlaga körülire igen jelentős költségvetési szigort, kiadási korlátozást igényel, amelynek életszínvonalbeli és gazdaságnövekedésre való hatása van. Mindez a problémák összetettségét is jól mutatja.
A magyar gazdaság betagozódása az EU egységesülő gazdaságába folyamatosan előrehalad. Annak megítélése, hogy ez meddig jutott el, sok szempontból szubjektív megítélés kérdése is, de nem szabad arról soha megfeledkezni, hogy a magyar gazdaság előtt még számos, igen komoly feladat és buktató áll, amelyek megoldása, illetve elkerülése nagyon fontos ahhoz, hogy az EU-hoz való csatlakozás minél problémamentesebb és sikeresebb legyen. Ez nem csak gazdaságpolitikai, hanem politikai realitást is feltételez. (A szerző a Világgazdaságkutató Intézet főmunkatársa)