Györök Orsolya
Kína a WTO kapujában

Történelminek is nevezhetnénk azt a héten megkötött kereskedelmi megállapodást, amelyet a Kínai Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok írt alá 13 éve tartó tárgyalássorozat után. Elemzők a megállapodás jelentőségét ahhoz a Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett 1978-as nyitáshoz hasonlítják, amelyet követően megindult Kína szédítő mértékű gazdasági fejlődése.

Kínai áruk - nemzetközi elismeréssel              Fotó: MTI

A Clinton-adminisztráció egyik legnagyobb eredménye lesz, ha Kína tagjává válik a Világkereskedelmi Szervetnek (WTO) - ezt még Kanadának, és az EU-nak is jóvá kell hagyni -, így kénytelen lesz piacait megnyitni az ugrásra kész amerikai cégek előtt, amelyek elsősorban a bankszektorban és a pénzügyi szolgáltatások területén, a telekommunikációban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban látnak óriási lehetőségeket. Kína a világ legnépesebb állama, és hetedik legnagyobb gazdasága, évente közel 10 százalékos GDP-növekedéssel és 1,2 milliárd potenciális vásárlóval rendelkezik. Kína a világ kilencedik legjelentősebb exportőreként diszkrimináció-mentes piaci lehetőséghez jut a világ legfejlettebb országaiban, olcsó játékokkal, textilipari és ruházati cikkekkel, háztartási elektronikával látva el a nyugati világ fogyasztóit.
WTO-tagként azonban ez az egymásnak kölcsönösen garantált diszkriminációmentes bánásmód számos közeli problémát is felvet. Az erősödő konkurencia miatt (esetlegesen) tönkremenő kínai állami vállalatok munkanélküliek millióit produkálhatják akkor, amikor a munkanélküli-ellátások rendszere nem is létezik Kínában. A megállapodás másik oldala, hogy a Nyugat Kína társulásával elveszíti a kereskedelmi szankciók fegyverét, amelyet eddig nyomásgyakorló eszközként használtak az emberi jogok tiszteletben tartása, így a vallásszabadság érdekében.
A WTO-tagság kötelezettségeket ró a kínai kormányra. Tovább kell vinni a gazdasági reformokat, nagyobb mértékben kell integrálódni a világgazdaságba, mivel erősebb lesz a verseny, nagyobb hatékonyságot kell produkálni a cégeknek. Emiatt sok ellenzője van Kínában a gazdasági nyitásnak, elsősorban a monopolhelyzetben levő állami nagyvállalatok és vezetőik, a mezőgazdaságban és háttériparban dolgozók bírálják a történelmi lépést. A gazdaságirányítás rendszerében is szükségszerű a reform, e nélkül ugyanis csak üres papír lehet ez a megállapodás.
Amíg a nagypolitika széles mezsgyén halad előre, a kínaiak többsége még csak nem is hallott a WTO-ról. Sokan a megnyíló üzleti lehetőségeknek örülnek, vagy abban bíznak, hogy hamarosan amerikai autót vásárolhatnak; mások félnek, és a konkurencia megjelenése miatt bizonyosan rájuk váró munkanélküliségtől tartanak. Egy kínai bankvezető félve mondta el, nem tudja elképzelni, hogyan veszik majd fel a versenyt az amerikai bankokkal, eddig ugyanis gyakorlatilag pénztárosként működött a bank: átvették a betétesektől a pénzt, és oda utalták át, ahova az állam utasította őket.