Két millennium mérlege
A keretes felhívásunkban olvasóinknak feltett három kérdést neves közéleti személyiségektől is megkérdeztük. A válaszokat folyamatosan tesszük közzé, elsőként a hét egyik ünnepeltje szólal meg New Yorkból. Somody Imrét, a Pharmavit Rt. vezérigazgatóját, társadalomreformert, a miniszterelnök tanácsadóját Tihanyi Péter hívta fel New York-ban telefonon. Körkérdésünk e heti másik megszólalója Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő.
Somody Imre Fotó: SomorjaiSomodi Imre: Alkotni, vagy másolni
Engem legjobban az a különbség foglalkoztat, hogy amíg az emberiség a XIX. századig elsősorban alkotó munkára építve fejlesztette önmagát, addig a XX. század „a nagy másolás” százada lett. Mindent iszonyatos mennyiségben tudunk reprodukálni, és valahogy ezzel egy hihetetlen válaszút elé került az emberiség. Ebben az évszázadban eljutottunk oda, hogy azt látjuk, hogy ezzel a másolással mindenki mindent elér. Akinek pénze van, annak minden a rendelkezésére áll. De ettől az emberek nem feltétlenül boldogabbak, sőt. A régi görög városállamok időszakában számomra döbbenetesen szimpatikus volt az a mód, ahogy egy egész városállam, egy egész társadalom tudott hihetetlen módon együttműködni bizonyos célok érdekében. Ebben benne volt a kultúra, benne volt a sport, az egészséges élet, tehát az egész ember. Meg tudták védeni magukat, és ami a legfontosabb, alapvetően békében akartak és tudtak élni.
Eltelt sok-sok évszázad, és azóta nemigen láttunk erre példát, legalábbis nem itt Európában. Ez elgondolkoztató. Elgondolkoztató, miért nem tudunk nagyobb közösségben, közösségekben - tehát nem csak a családban - békében, egymás iránti igaz felelőséggel élni. Manapság túlzottan elüzletiesedett minden. Üzlet a szerelem, az érzelem, üzlet a kultúra, a televízió, üzlet a család, a kapcsolatok, üzlet az egész élet. Másrészt pedig ebben a hihetetlen információözönben szinte lehetetlen beazonosítani, hogy mi a fontos és mi nem. Nincs egyértelmű tanítás, ami a görög időkben megvolt, például Arisztotelész idejében. Nincsenek egyértelmű és tiszta utak. Én ezt a régi időszakot vonzónak, sok szempontból példaértékűnek tartom, és azt gondolom, tanulnunk kell belőle. Meg kéne tanulnunk, hogyan tudnánk újra egymásra találni. Ma én ezt hiányolom leginkább. A globalizáció csak egy lehetőség. Olyan ez, mint amikor kezünkbe került az atomhasadásról való tudás. Tehát ez önmagában még semmiféle minősítést nem jelent addig, amíg nem tudjuk, hogy ezt az új tudást ezt az új eszközt - tehát az atomerőt - hogyan, mire tudjuk és mire akarjuk felhasználni. Tévesen hisszük azt, hogy önmagában a globalizáció majd mindent megold. Vissza kellene térnünk a XXI. században, hogy milyen méretekben tudjuk a különböző emberi közösségeket célirányosan fejleszteni. Méghozzá úgy, hogy az egyén, a család ne sérüljön nagyon, és hogy mi is emberszabásúak maradjunk.
Juhász Ferenc: Új élet egy új bolygón
Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő Fotó: MTISzámomra mindenképpen az atomerő feltalálása és alkalmazása a legjelentősebb. Nem is tudom, hogy ez tudományos vagy történelmi esemény volt-e. Talán ez volt a föld legnagyobb tudománytörténeti szenzációja. Ennél félelmetesebb, rettenetesebb, pusztítóbb, ugyanakkor ennél építőbb és reménykeltőbb valami (erő? anyag? hatalom?) még nem volt a földön. Önmagában az a tény, hogy ez a hatalmas erő itt lüktet, burjánzik köztünk, mint egy időzített bomba, már ez is félelmetes. Úgy gondolom, hogy a XXI. század embere ennek a csodás-rettenetes erőnek a védőpajzs burkát, óvó-vigyázó köpenyét visszavonhatatlanul fel fogja hasítani. Az, hogy az emberiség, illetve az adott emberek milyen szándékkal fognak ehhez a szikéhez nyúlni, ezen fog múlni a Föld sorsa. Vagy elpusztulunk, vagy megmaradunk. Van egy olyan érzésem, hogy az előbbi. Tudniillik manapság félőrült, meggondolatlan emberek bóklásznak az atomgomb körül. Ez lesz a XXI. század legizgalmasabb kérdése és történése. Ugyanakkor a harmadik évezred legnagyobb csodája az lenne, ha egyértelműen és látható módon kiderülne, hogy van még olyan égitest, ahol élnek értelmes lények. Hangsúlyozom: látható módon kiderülne. Ennek a világnak minden finom és nemes anyaga, az arany, az érc, a nemes kövek, a fa kifogyóban van. Az emberben lévő jó „anyagok” és „aranyrögök” ugyancsak. Egy új bolygón egy új élet, új élőlényekkel talán felfrissíthetne mindent.
Tisztelt Olvasóink!
Most induló millenniumbúcsúztató játékunkban az Önök közreműködését kérjük. Azt szeretnénk megtudni, hogy véleményük szerint:
1. Mely esemény befolyásolta leginkább az elmúlt kétezer év során az emberiség sorsát?
2. Ki gyakorolta a legnagyobb hatást ez idő alatt civilizációnkra?
3. Mely területen hozhat döntő változást a jövő század, évezred?
Válaszaikat levélben a Hetek szerkesztőségének címére (1103 Budapest, Gyömrői út 63-65.), faxon a 432-2781 telefonszámra, illetve e-mailben a címre várjuk 1999. december 15-ig.
Terveink szerint az Önök szavazatai alapján legnépszerűbbnek bizozonyult személyekről illetve legérdekesebb eseményekről lapunk 2000 elején sorozatot indít, neves szerzők bevonásával. Szavazatával tehát Ön is befolyásolhatja az új évezred elején megjelenő Hetek-számok összeállítását.
