Nobel-díjak Lukács András
Felcímkézett fehérjék, megértett atomok

Günter Blobel német származású amerikai tudósnak ítélte a Nobel Bizottság az 1999. évi orvosi és élettani Nobel-díjat azért a felfedezéséért, hogy a fehérjék olyan speciális, leginkább címkéhez hasonlítható molekulákat tartalmaznak, amelyek meghatározzák helyüket a sejten belül és útjukat a sejten kívüli térbe.

A fehérjék a sejt legalapvetőbb alkotórészei, és a sejten belül képződnek a sejt riboszómának nevezett piciny „gépei” segítségével. A fehérjék feladatai a szervezeten belül rendkívül sokrétűek: az úgynevezett motorfehérjék által történik például az izmok összehúzódása, egy rhodopsin nevű receptorfehérje segítségével látunk, egy kisméretű fehérje, az inzulin állítja be a vér cukorszintjét, speciális proteinek védik meg az Antarktiszon és az Északi-sarkon élő halak vérét a megfagyástól, más tengeri élőlényeket pedig ragasztófehérjék rögzítenek lágyan a sziklákhoz.
Blobel, aki a németországi Tübingenben végzett orvosként, később a szintén Nobel-díjas George Palade kutató laboratóriumában dolgozott a New York-i Rockefeller Egyetemen, a hetvenes években elsőként feltételezte, hogy a fehérjékben kell lennie egy olyan jelzésnek, ami meghatározza a riboszóma által frissen „gyártott” fehérjék helyét és szállítását. Későbbi kísérleteik igazolták a tudós feltételezését, és bebizonyosodott, hogy ezek a jelek - legyen szó akár növényi, állati vagy emberi sejtekről - kisméretű molekulák, úgynevezett peptidek, amelyek vagy a fehérjék egyik végén találhatóak, vagy pedig teljesen a fehérjébe ágyazódnak.
„Ez ma már alapfokú biológia, de ezeket a kísérleteket akkoriban mégis el kellett végezni” - állította Richard Perham, a Cambridge Egyetem kutatója. Martin Raff, a London College Egyetem sejtbiológusa szerint pedig Blobel munkája úttörő jellegű volt és „alapját képezi annak, amit a sejt felépítéséről és működéséről tudunk”.
Blobel felfedezése nemcsak a sejtműködés jobb megértéséhez vezetett, hanem rávilágított arra is, hogy ha az egyes fehérjék „címzése” rossz, az a sejt rendellenes működéséhez vezet, betegséget okoz. Ez a jelenség húzódik meg például a húgyhólyag rostos elfajulása vagy az örökletesen magas vérkoleszterin-szint mögött - hívta fel a figyelmet indoklásában a Nobel Bizottság. A bizottság külön fejezetben fejtette ki, hogy Blobel kutatásai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy egyes, a gyógyításban használatos molekulákat - inzulint, növekedési hormont, a vérképzéshez szükséges erythropoetint - baktérium- vagy élesztősejtek segítségével állítsanak elő, „fehérjegyáraknak” használva a sejteket.
Az 1999. évi fizikai Nobel-díjat két holland fizikusnak, Gerardus't Hooftnak és Martinus J. G. Veltmannak ítélte a Nobel Bizottság „az elektrongyenge kölcsönhatás kvantumszerkezetének megvilágításáért”. A két holland tudós érdeme, hogy kiküszöbölték az atommagokat alkotó részecskék tulajdonságait leíró standard modell matematikai hibáit. „A részecskefizika területén az elmúlt 25 évben bekövetkezett előrehaladás az ő munkájukon alapul” - állította Christopher Llewellyn-Smith, a London College egyetem tudósa.
Hooft 1969 tavaszán, 22 évesen jelentkezett Veltmannál, az Utrechti Egyetem professzoránál, hogy részecskefizikát tanuljon, két év múlva, egy nyári iskola elvégzése alatt fogalmazódott meg benne a Nobel-díjat érő ötlet, melyet 1971 júliusában sikerült bebizonyítania.
Még az Arab Liga szívét is megdobogtatta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia döntése, mellyel a Nílus deltavidékéről származó Ahmed Zewailnak ítélte az ez évi kémiai Nobel-díjat. „Nagyon büszke vagyok, hogy egy egyiptomi nyerte el a Nobel-díjat. Ez megtiszteltetés Egyiptom és minden egyiptomi ember számára” - mondta a döntés bejelentése hallatán Mufid egyiptomi felsőoktatási miniszter.
A kémiai Nobel-díj szintén a részecskék világához kapcsolódik: Zewail a híres California Institute of Technology (Caltech) professzoraként az általa felfedezett femtoszekundumos spektroszkópiával a másodperc több milliomod része alatt bekövetkező kémiai reakciókat tudott megfigyelni lépésről lépésre, elektronátmenetről elektronátmenetre.