Hetek-összeállítás
Éhínség követi az árvizet

Az elmúlt hét végén óriási erejű ciklon pusztított az indiai Orisza szövetségi állam tengerpartján. A 260 km/h sebességű széllel kísért vihar becslések szerint akár 10 ezer ember halálát is okozhatta, míg 200 ezren maradtak fedél nélkül. A tartomány történetében 1971 óta a legsúlyosabbnak tartott ciklon több millió dollár értékű kárt okozott.

Egy asszony bambuszkosárban menekül a ciklon elől. Százezrek váltak hajléktalanná Vietnamban is    Fotó: MTI

Majdnem egy hét telt el azóta, hogy hatalmas erejű ciklon söpört végig az indiai Orisza szövetségi állam partjain, a túlélők számára azonban még nem értek véget a megpróbáltatások. A múlt pénteki és szombati, óránként 260 kilométeres sebességű széllel kísért ciklon helyenként tíz méter magasra is felkorbácsolta a tenger vizét, a sarkában érkező esőzések pedig számos város utcáit árasztották el vízzel. A hömpölygő víztömeg felszínén a törmelékek között emberi és állati tetemek százai úszkálnak, jelentősen megnövelve a járványveszélyt. A hullákat azonosítás nélkül szórják halomba, hogy minél előbb elégethessék őket. A ciklon teljes falvakat törölt el a föld színéről, sok helyütt eltűntek az utak is, a kidőlt fatörzsek pedig tovább nehezítik a közlekedést. Nincs sem élelem, sem víz. Sok helyen az emberek napokig nem jutottak élelmiszerhez. „Három napja nem tudok enni adni a gyerekeimnek. Nem kaptak mást, csak vizet” - mondta egy férfi, akinek mindenét elvitte a vihar: az otthonát, a bútorait, még a biciklijét is.
A főváros, Bhuvanesvar repülőteréről élelmiszersegélylyel megrakott helikopterek igyekeznek a katasztrófa sújtotta területekre, ahol az éhező emberek fosztogatni kezdték a raktárakat. A rendre állig felfegyverzett katonaság próbál vigyázni, bár egyikük úgy véli: akinek több napja nem volt étel a szájában, az már a puskától sem fél. A segélyszállítmányok egyébként nagyon nehezen jutnak el a rászorulókhoz: sok helyet csupán egy hét elteltével lehetett megközelíteni - addigra azonban újabb emberek haltak éhen.
A katasztrófa sújtotta területeken egyébként nemcsak élelmiszerből van hiány: a legtöbb hely három napig elektromos áram nélkül maradt, sok településsel pedig még most sincs összeköttetés. Az elektromos vezetékek és a telefonvonalak megjavítása hetekig is eltarthat. A vihar utáni súlyos helyzetet tovább rontotta, hogy a lakosság körében hír terjedt el egy újabb ciklon érkezéséről - a megfelelő kommunikáció hiányában ezért már-már pánikhangulat tört ki.
A szövetségi állam történetében egyébként 1971 óta nem emlékeznek a mostanihoz hasonló pusztító erejű ciklonra. A halálos áldozatok számát illetően ugyan még nem érkezett pontos adat, ám óvatos becslések szerint is meghaladhatja a háromezret. Más források viszont úgy vélik: akár tízezren is életüket veszthették a ciklon során, ami összesen mintegy 20 millió embernek okozott kárt. A Nemzetközi Vöröskereszt szerint mintegy két millió otthon rongálódott meg vagy vált lakhatatlanná.
A tragikus pusztítás után a legtöbben csak a vállukat vonogatják, többet nem nagyon tehetnek: „Fogalmam sincs, miből fogom etetni a családomat. Nincs pénzem vetőmagra, így most legalább egy évig még vetni sem tudok” - mondta egy paraszt.
Ahalja Sahu szinte közönyösen meséli, mi történt a férjével: „A robogóján ült, amikor elérte a vihar. A szél a robogóval együtt felkapta és mintegy tíz méterre repítette, mielőtt egy közeli épület falához vágta. Azonnal meghalt.”
Rukmini Devi ugyancsak egyedül maradt: három órával a ciklon megérkezte után eltűnt fia keresésére indult. Egy betontömb alatt talált rá, addigra már halott volt. Rukmini ekkor hazaszaladt, ott azonban újabb tragédia fogadta: a férjére rázuhant a kunyhójuk teteje, és levágta a lábát. „A család mindkét kenyérkeresője elveszett. Nem tudom, mi lesz most.” Rukmini azonban csak egyike annak a több tízezernyi túlélőnek Oriszában, akinek a jövője kilátástalanná vált.