Szabó Ibolya Anna
Felekezetek válsága Európában
Az európai püspökök nemrég tartott háromhetes szinódusa sajnálattal állapította meg, hogy a kontinensen súlyos közömbösség veszi körül a vallást. A kereszténység nagy részét a szekularizmus „mérgezi”, és nagy a veszélye annak, hogy a pogányság térhódítása Európa kulturális identitását is befolyásolja - állapította meg a szinódus által kibocsátott jelentés. Igaz ugyan, hogy a legnagyobb keresztény egyházak hanyatlásnak indultak, mégis kevés teológus és valláskutató tart attól, hogy az ezredvégi Európa kulturális értékeit komoly veszély fenyegetné - fűzi hozzá a tanácskozásról hírt adó Christian Science Monitor című amerikai napilap.
William H. Keeler, Baltimore katolikus érseke kiszögeli a lutheránus-katolikus közös nyilatkozat másolatát a helyi lutheránus templom ajtajára. A reformátorok nem így képzelték Fotó: MTI„A kulturális szokások olyan mélyen beágyazódtak, hogy még sokáig tarthat, míg valóban eljön a posztkeresztény Európa ideje” - fejti ki a Christian Science Monitor hasábjain Grace Davie, az angliai Exeter Egyetem vallásszociológusa. Davie a Newsweek magazin néhány hónappal ezelőtt megjelent összeállításában is kifejtette: minden ország, még a nemrég a kereszténység erősségének tekintettek is átmennek a „hinni, de sehova sem kötődni” válságán (Hetek, 1999. július 17.). „Bár az intézményes vallás valóban visszaszorulóban van, a személyes hit nincs válságban” - teszi hozzá Loek Halman holland kutató, aki a személyes értékrendek vizsgálatát végzi Európa-szerte. „Az egyházat elhagyó emberek továbbra is kutatják az igazságot, és ha nem is fogadnak el bizonyos keresztény értékeket, nem nevezhetők hitetleneknek” - véli Halman.
A jelek persze semmiképpen nem tekinthetők bíztatónak. A hagyományosan katolikus országokban, így Írországban, Olaszországban továbbra is magas a templomok látogatottsága, a felnőtt lakosság majdnem fele havonta jár templomba. Más országokban, például Belgiumban, Franciaországban vagy Németországban azonban a fiatalok kevesebb mint tíz százaléka jár rendszeresen templomba, és Európa északnyugati részén nincs egyetlen olyan nagyváros sem, ahol legalább az újszülöttek felét megkeresztelnék. Ezek a tények arra ösztönözték a katolikus püspököket, hogy találkozójukat lezárva odaszánt újraevangelizálásra hívják fel az egyház képviselőit.
Annak ellenére, hogy az egyháznak az emberekre gyakorolt formális befolyása egyre csökkenőben van, a kereszténység továbbra is központi eleme az európai identitásnak. Nem érdektelen, hogy az európaiaknak mindössze négy százaléka vallja magát ateistának, és míg egyre kevesebben fogadják el az alapvető keresztény hittételek igazságát, az erkölcsösség fogalmát továbbra is a keresztény etika határozza meg. Hollandiában például, ahol az európai országok közül a legalacsonyabb az egyháztagok száma, a kereszténység szociális és morális oldala továbbra is érvényesül a társadalomban - fejti ki Meerten Terborg, a leydeni egyetem teológusa. A hollandok hatvan százaléka elhagyta az egyházat, ugyanakkor még mindig hatalmas összegeket adnak jótékonysági célokra. Terborg értékelése szerint ez is bizonyítja, hogy az irgalom nem veszett ki az emberekből - és ez is alapvetően keresztény eredetű érték. Jan Kerkhoss francia jezsuita pap szerint az Orvosok Határok Nélkül szervezet, a Vöröskereszt, az emberjogi és békemozgalmak egyaránt optimizmusra adnak okot a keresztény értékek továbbélését illetően, és mindezek szintén európai eredetre tekintenek vissza.
A Christian Science Monitor beszámolója szerint a katolikus egyházat leginkább az egyéni és családi élet területén tapasztalható erkölcsi változások aggasztják - a válás, a fogamzásgátlás, az abortusz és az eutanázia kérdéseinek megítélése. A dél-európai katolikus országok többé-kevésbé a katolikus állásponthoz igazították törvényeiket, ugyanakkor nem véletlen, hogy éppen a legkisebb arányú egyháztagságot mutató Hollandia volt az első ország, ahol az eutanáziát törvény engedélyezte. „A kép azonban ennél némileg árnyaltabb” - teszi hozzá Halman. Egy 1981 óta folyó, egész Európára kiterjedő felmérés eredménye szerint a társadalmi és szexuális kérdések megítélésében nem lehet követlen párhuzamot vonni a szekularizáció foka és a lakosság „engedékenysége” között. A homoszexualitás, abortusz, prostitúció és eutanázia kérdésében legengedékenyebb álláspontot valló országok mint Nagy-Britannia, Németország, Hollandia és Belgium még mindig kevésbé tekinthetők szekularizáltnak, mint például a kevésbé liberális Dánia, Norvégia vagy Svédország.
Akármennyire is maradandónak mutatkoznak azonban a keresztény értékek Európa egyes országaiban, „a fő problémát az jelenti, hogy ezek az értékek és a kereszténység közötti kapcsolat egyre lazább” - fogalmazza meg kétségeit Kerkhoss atya. Az emberek ragaszkodnak az értékekhez, de már nem látják be, hogy azok éppen a kereszténységből erednek - zárja jelentését a Christian Science Monitor.
Új vallásbéke Augsburgban
A Vatikán és a Lutheránus Világszövetség vasárnap, a reformáció napján Augsburgban aláírta a megigazulásról szóló közös nyilatkozatát. A lutheránusok és katolikusok egyik központi hitvitáját elsimító dokumentumot ünnepélyes istentisztelet keretében, több száz vendég és érdeklődő hívő jelenlétében hitelesítették.
A most aláírt egyezmény előkészítésén egy külön bizottság dolgozott 1986-tól 1994-ig. A teológiai megegyezés aláírását a megbékélést és a megbocsátást deklaráló pontokkal kapcsolták össze, így a nyilatkozat három fő pontot tartalmaz: a katolikus és a lutheránus egyház megegyezik a megigazulás tanának alapigazságában, és az egymásra kimondott átkok ennek megfelelően érvényüket vesztik. A harmadik pont megfogalmazza a párbeszéd folytatásának és a kapcsolatok fejlesztésének szükségességét.
Az ünnepi szertartást, melynek keretében az egyezmény aláírására sor került, az augsburgi dómban és a Szent Anna evangélikus templomban tartották. A Szentszéket Edward Cassidy bíboros, a Keresztény Egységet Előkészítő Pápai Tanács elnöke, a Lutheránus Világszövetséget pedig Christian Krause elnök képviselte. Az aláírást ünnepi rendezvények köszöntötték egész hónapban, az elmúlt hétvégén pedig az augsburgi katolikus papok és evangélikus lelkészek egymás templomaiban tartottak istentiszteleteket.
A helyszín és az időpont megválasztása nem véletlen: 1517-ben pontosan ezen a napon, október 31-én szegezte ki Luther Márton 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára, 1530-ban pedig Luther követői Augsburgban kérték V. Károly német-római császártól az ágostai hitvallás elismerését - ami akkor nem történt meg. Szintén Augsburg volt a helyszíne 1555-ben a katolikusok és protestánsok vallásháborúját lezáró béke aláírásának.
Az egyezményt katolikus részről aláíró Cassidy bíboros hangsúlyozta: a keresztényeknek kötelességük helyreállítani az egyház egységét, amihez új reményt jelent az augsburgi dokumentum megszületése. Christian Krause reményét fejezte ki, hogy a jövőben más vitatott hittételek kérdése is megoldódik.
A megállapodást nem mindenfelől fogadta teljes egyetértés. Katolikus oldalról egy német bíboros fejezte ki ellenérzését egy német napilapban. Evangélikus részről határozottabb hangon szólaltak meg a kritikusok: Németországban 161 evangélikus teológus írt alá tiltakozó levelet. Magyar részről a legjelentősebb protestáns egyház, a reformátusok püspöke, Bölcskei Gusztáv úgy nyilatkozott: az augsburgi nyilatkozattal „bizonyos szempontból világszinten lépéshátrányba kerül a református egyház”. (Hetek)
