Az augusztusi földrengés után megjelent elemzések szerint az elemi csapás Törökországban
nemcsak az emberi életekben és az épületekben okozott kárt, hanem Bülent Ecevit kormányának,
reformpolitikájának és ezzel együtt az ország modernizációjának is sokat ártott.
Jelen pillanatban azonban úgy tűnik: a földrengés után új diplomáciai helyzet
alakult ki, és a görög-török kapcsolat kedvező alakulása miatt egyre derűlátóbb
vélekedések kapnak szárnyra Törökország európai uniós csatlakozását illetően
is.
A földrengés a Márvány-tenger partjának iparosodott régióit - ahol a nemzeti
össztermék 35 százalékát állítják elő - sújtotta leginkább. Míg Izmit és
Yallova városokban hatalmas épületek omlottak össze, és az utórengések következtében
újabb épületek váltak lakhatatlanná, Golcuk városának egy része pedig az ott található
katonai támaszponttal együtt a tengerbe süllyedt, addig a Márvány-tenger öblének
szemközti partján fekvő, több mint 600 ezer lakosú Gebze városában alig esett
jelentős kár.
A rengések környékbeli hevessége azonban megrémisztette az ott lakó embereket, akik
az augusztusi nagy földrengés után napokig sátorokban laktak Hannibál kertjében, nem
messze a híres hadvezér sírjától.
A földrengés következtében Kocaeli térségében, Izmitben, Yallovában ezrek váltak
hajléktalanná az épületek megrongálódása miatt, ezért a lakás nélkül maradtak a
Vöröskereszt, Vörös Félhold vagy más humanitárius szervezetek által működtetett
sátortáborokban laknak. Emirdag táborában jelenleg kétezer ember lakik 1900 sátorban
vagy korábban nem használt épületekben, például a fent említett kutatóintézet átadás
előtt lévő laborjaiban. A régiót behálózó autósztrádáról jól látni, hogy még
a jó állapotú lakóépületek mellett is sátrak vannak felállítva, a két-három
naponta bekövetkező utórengésektől való félelem miatt.
A korábbi rossz vagy hűvös kapcsolatok miatt a közvéleményt meglepte a görög, örmény
és orosz oldalról érkező gyors segítség. (Örményországnak történelmi sérelmek
miatt nincs is hivatalos kapcsolata Törökországgal.) A nemzetközi mentőalakulatok közül
a görög EMAK érkezett elsőként a katasztrófa sújtotta zónába, hasonlóképpen a török
AKUT mentőalakulat is gyors segítséget nyújtott a későbbi görögországi földrengés
után, és ez - Jorgosz Papandreu görög külügyminiszter szerint - megtörte a
jeget a két ország közötti kapcsolatban.
Ismail Cem török külügyminiszter szerint: „A görögök és a törökök egymás iránti
szolidaritása a földrengések után nyilvánvalóvá tette a két ország kormánya számára,
hogy a két nép nem fogadja el a konfrontáció politikáját.” A görög-török
kapcsolatok normalizálásának jegyében Jorgosz Papandreu görög és Ismail Cem török
külügyminiszter együtt nyitotta meg az egyetemi tanévet az isztambuli egyetemen.
A görög külügyminiszter a tanévnyitón mondott beszédében kifejtette, hogy Görögország
szeretné, ha Törökország is tagjává válna az Európai Uniónak, részesülne az Unió
által nyújtott előnyökből, és kivenné a részét a tagországokra háruló
feladatokból is. A Madeleine Albright által „földrengés-diplomáciának” nevezett
nyitás miatt Törökország - amely 1987 óta szeretne az Európai Közösséghez
csatlakozni - közelebb került az unió bővítésében való részvételhez, mint bármikor.
(Lukács András)