Hazafi Zsolt
Fel kell ébredni a kómából
Interjú Horváth Aladárral, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökével

Roma küldötség a sátorok ünnepén

- A jeruzsálemi sátorok ünnepén többedmagával vett részt a cigányságot képviselve az úgynevezett Nemzetek Felvonulásán, és fát ültetett a Nemzetek Kertjében. Erre eddig nem volt példa, hogyan jött a zarándoklat ötlete?
- Roma keresztények kértek fel arra, hogy utazzam el én is zarándokcsoportjukkal, és a Nemzetek Kertjében ültessek egy fát, a roma nép fáját. Ez egy nagyon megtisztelő, megható felkérés volt számomra. Ami a személyes részvételemmel kapcsolatos: köztudomású, hogy Izrael a bölcsője annak a zsidó-keresztény kultúrának, amelyben mi itt Magyarországon, Európa közepén élünk. Kultúránk alapértéke a szeretet, a lelki tisztaság és a jóság, ezért tartottam fontosnak a részvételt.
- Mi az üzenete a romák részvételének ön szerint?
- Az eddigi korok, rezsimek kétségbevonták létünket, ha pedig tudomásul vették, hogy vagyunk, akkor soha nem egy méltósággal, kultúrával, sajátos történelemmel bíró népként, közösségként definiáltak minket, hanem folyamatosan egy megvetett, kiszorított, alacsonyabb rendű, „faji”-szociális kategóriába soroltak minket. Ezen előítéletek, és az ebből kialakult állampolitikák voltak azok, amelyek módszeres és tudatos kirekesztésünket, népirtásunkat megalapozták.
A magyarországi roma politikatörténelemben tíz éve nyílt arra lehetőség, hogy a romák mint politikai közösség megjelenhessenek. Magyarországon a rendszerváltás óta tart ez a folyamat. Óriási hátrányokkal indultunk, és rendelkezünk ma is. Kialakulóban van az a roma mentalitás, amely nem tűri tovább a megaláztatást. Büszkén, felemelt fejjel demonstrálja azt, hogy „itt vagyunk, nem kérünk se többet, se kevesebbet, mint az egyenjogúságot”. Vállalva természetesen a magyar történelemhez, nyelvhez és kultúrához való kötődésünket ugyanúgy, mint a roma néphez való tartozásunkat, vagyis: kettős identitásunkat.

Horváth Aladár a jeruzsálemi Nemzetek Kertjében

Ez a faültetés és a zászló kitűzése ezt a gondolatot fejezi ki: a roma tudattal vállalt fennmaradás akaratának kinyilvánítását.
- Egyben állomása a roma polgárjogi küzdelemnek is…
- A mozgalom egyik alappillére az, hogy tiszteljük és szeretjük magunkat és egymást. Szemben azzal, amit eddig sulykoltak belénk: „rosszak vagytok, ezért gyűlöljétek magatokat”. A mi dolgunk, hogy megmutassuk kulturális egyenrangúságunkat ugyanúgy, mint lelki és fizikai szépségünket. Másfelől a polgári jogegyenlőség talaján állva ki kell vívnunk azt az erkölcsi és politikai elismerést, presztízst, amelyet figyelembe kell venniük a hatalmon lévőknek is. Ehhez viszont az kell, hogy a megnyomorodott cigány emberek is felébredjenek a kómatikus állapotból, bármennyire nehéz is ez. Ebben a kereszténység erős támaszt jelent a romáknak.
- Az Egyesült Államokban a feketéknek sikerült kitörniük alacsonyabb rendűnek tekintett helyzetükből, ma már vezető politikusok, főkatonák, tudósok és színészek bizonyítják, hogy a feketék nem csak a sportban tehetségesek. Emellett kialakult a fekete középosztály is. Magyarországon részben hasonló a kiindulási helyzet, hiszen az elfogadott, hogy a roma zenészek kiváló tehetséggel rendelkeznek, azonban más területeket illetően eltérő a vélemény a cigányokról. Mi a különbség oka? Magyarországon eddig miért nem sikerült a kiemelkedés?
- Kérdése egy szakmai konferencia témája lehetne. Nagyon sok hasonlóság van az amerikai feketék és a hazai romák között, azonban alapvető eltérések is vannak. A hasonlóság: a rasszizmus természete. A polgárjogi mozgalom eszköztára is közel azonos: a jogvédő irodák működtetésétől kezdve a petíción át az ülő- és az éhségsztrájkig. Ez ügyben Martin Luther King, Malcolm-X és Indiában Gandhi mindent leírt és elmondott.
A roma polgárjogi mozgalom látványos eredménye, hogy kialakulóban van az első olyan cigány értelmiségi generáció, amely romaként akar sikeres lenni.
Lényeges különbség az, hogy az amerikai feketéket erőszakkal hurcolták oda, rabszolgává tették, és egy társadalmi robbanásnak kellett ahhoz történnie Amerikában, hogy a jogaikat megszerezhessék. A feketék arányaikban nagyobb részét jelentették a társadalomnak, mint hazánkban a romák. Problémájuk megoldása a társadalom jelentős részét súlyosan érintette. A legfőbb különbség viszont az, hogy Amerikában egy fejlődő gazdaság és egy liberális jogállam segítette a polgárjogi mozgalom sikerét. Áldoztak az afroamerikaiak iskoláztatására, polgárosítására. Másrészt: Magyarországon nincsenek olyan kaliberű politikusok, mint Amerikában, akik elmagyaráznák az embereknek, hogy itt magyar ügyről, össznemzeti kérdésekről van szó, és akár tetszik, akár nem, a cigányok, romák e nemzet részei. A többség akaratának függvénye, felelőssége, hogy dolgozzanak, adót fizessenek, hogy integrált részei legyenek szülőhazájuknak.
Az Egyesült Államokban a szövetségi katonák vitték iskolába a fekete gyerekeket. Azt mondták: „Nincs mese, ezek a gyerekek nem fognak elkülönített iskolákban tanulni, hanem együtt a többiekkel”. Nálunk az oktatási miniszter úgy nyilatkozik, hogy sikeres a felzárkóztató (elkülönített) oktatás. Dráma ez így.
Összegezve: amit Amerikában rosszul csináltak bizonyos területeken, körzetekben, azt importálja az ország. Így például a pozitív diszkriminációs technikák azon részét, amely csak a jobbmódúakhoz ér el s nem hatol a problémák mélyére, ezáltal nem segít a legszegényebbeknek.
A legsúlyosabb gond a gettósodás nyílt vagy hallgatólagos pártolása, amelynek következményeként létrejönnek a homogén cigánynegyedek: iskolák, lakóövezetek, ahol ugyanúgy rendőrségi, hatósági eszközökkel igyekeznek valós és virtuális falat húzni a romák és nem romák közé, sok helyütt a kijárási tilalmat is bevezetni a cigányokkal szemben, mint Amerikában bizonyos fekete gettók esetében. Mindezek az apartheidpolitikák kriminalizálják a romák egy részét. A bűnözés és a nyomor visszaigazolja az elnyomás ideológiáját. A kör pedig bezárul.
- Magyarországon minek kellene történnie, hogy máshogy alakuljanak ezek a dolgok? Milyennek kellene lennie a jövőnek ön szerint?
- A legfontosabb dolog, hogy a cigányok menjenek el szavazni. Ha a közösség megerősödik, és több százezer szavazatot jelent, akkor a pártok számára fontos lesz a romák sorsa. A polgárjogi mozgalomnak az a dolga, hogy öntudatra ébreszszük a romákat, és jövőképet, programot, perspektívát tudjunk adni közösségünk számára. Ehhez az kell, hogy kiművelt, nagy tudású, a népe felé elkötelezett roma értelmiségünk legyen.
Ha ehhez még a cigány és nem cigány emberek szövetségét is meg tudjuk teremteni, akkor van esélyünk, hogy szétfeszítsük azt a nagyon szűk struktúrát, amely alapvetően meghatározza a romák mai és jövőbeni helyzetét. Azt a társadalmi és politikai struktúrát kell szétfeszíteni, amely nem engedi be maga közé a romákat. El kell érnünk azt, hogy a gyerekeink együtt járjanak iskolába, munkahelyet kapjanak és megszűnjön a lakóhelyi kiközösítés. Magyarán, hogy intenzív, lendületes integrációs programok vigyék be a romákat a társadalom vérkeringésébe.
- Mennyire determinált egy szabolcsi kistelepülésen megszülető roma kisfiú sorsa?
- Szociológiailag - 80 százalékos valószínűséggel - munkanélküli családban, szeparált cigánytelepen, nyomorúságos körülmények közé született. Kirekesztetté válik az iskolában, felnőtt korában pedig munka- és lakásnélküli lesz. Boldogtalan ember. Nagy valószínűséggel valamilyen súlyos egészségi károsodással, illetve - az egészségügyi statisztikák szerint is - a magyar átlagéletkor előtt 15 évvel meghal. Családjában minden kezdődik elölről. Éppen ezért elég ebből az agyonpolitizált, kómatikus közönyösségből: a magyar társadalomnak ki kell lépnie az önpusztító állapotából. A türelmetlenség, a gyűlölködés és a kollektív felelőtlenség helyét át kell vennie a megértésnek, a közös felelősségvállalásnak és a szeretetnek.