Csereklyei Márta
Hatmilliárd: sok és kevés

Kedden végre megszületett. Bangladesben és Londonban felvonulással, Kínában pedig ünnepségsorozattal üdvözölték. Őt, a Földbolygó 6 milliárdodik lakóját. Persze, csak jelképesen, de a szarajevói Fatima Nevic kedden, éjfél után két perccel született kisfia vált a jeles „sorszám” tulajdonosává. Az apró világhírességet és édesanyját Kofi Annan, az ENSZ főtitkára köszöntötte. A gesztussal az ENSZ a világ túlnépesedésével járó problémákra kívánta ráirányítani a figyelmet.

Kedden éjfél után két perccel egy szarajevói kórházban megszületett Adnan Nevic, akit az Egyesült Nemzetek Szervezete jelképesen a Föld hatmilliárdodik lakójává választott. A megtisztelő címmel járó gratulációkat a nemzetközi szervezet szarajevói látogatáson tartózkodó főtitkára, Kofi Annan tolmácsolta az édesanyának.
Az ENSZ célja az eseménnyel az volt, hogy felhívja a figyelmet a Föld túlnépesedésével járó problémákra. Az elmúlt 12 év során ugyanis a Föld népessége ötről hatmilliárdra duzzadt, s jelenleg is „évi 78 millióval nő - ez pontosan annyi, mint Franciaország, Görögország és Svédország lakossága együttvéve. A növekedés 97 százaléka a fejlődő országokban tapasztalható” - mondja Nafis Sadik, az ENSZ Népesedési Alapjának igazgatója. A leginkább érintett területeknek Afrika és Ázsia déli, illetve nyugati részei tekinthetők. A másodpercenként megszülető öt csecsemő többsége szintén itt látja meg a napvilágot. Rájuk javarészt szegénység, írástudatlanság és siralmas életkörülmények várnak. Az ENSZ előrejelzése szerint a növekedési tendencia tovább folytatódik, s bolygónknak 2050-re mintegy 8,9 milliárd lakója lesz.

Kétpólusú világ

A problémát azonban mégsem csupán a túl sok ember okozza. Demográfiai szempontból ugyanis kétpólusú világ kialakulásáról beszélnek a szakemberek: az egyik pólust fiatal, egyre gyarapodó létszámú, ám rendkívül szegény embercsoport jellemzi. Ugandában és Nigériában például teljesen megszokott jelenség, hogy 15 éves anyák gyermeket szülnek. A születési arány pedig elég magas ahhoz, hogy 23 év alatt megduplázódjon a lakosság. Ezzel szemben a másik pólust - a Nyugatot, azaz a fejlett országokat - jómódban, gazdagságban élő, ám mindinkább elöregedő és létszámát tekintve zsugorodó lakosság jellemzi. A népesség növekedési rátája általában vagy nulla, vagy negatív előjelű.
„Európa egy valóságos demográfiai katasztrófa” - állítja Stephen Moore, az amerikai Cato Intézet közgazdásza. „Ha a mostani folyamatokat előrevetítjük, akkor ötven év múlva csupán nyolc olasz és három ír marad a Föld felszínén” - teszi hozzá félig ironikusan.
Míg Japánban és a nyugati világban attól tartanak, hogy elöregedik, illetve végső soron „kihal” a lakosság, a fejlődő országokban a történelem során soha nem látott számú fiatal él: évente több mint egymilliárd tinédzser éri el a családalapításra alkalmas kort - jóllehet az össznépesség csupán évi 1,5 százalékkal, a 15 és 49 év közötti nők száma viszont évente 2,3 százalékkal nő. A szakemberek előrejelzése szerint a családalapításra alkalmas kort a következő évtizedekben elérő tinédzserek további gyermekmilliókkal duzzaszthatják meg a lakosság számát.

Növekvő népesség - növekvő gondok

A Föld népessége, amely most elérte a 6 milliárdot, ötven éven belül az előrejelzések szerint várhatóan megduplázódik. „Ez azt jelenti, hogy 2100-ra 12 milliárd ember fog élni a Földön” - áll a Cornell Egyetem által készített tanulmányban. Az írás egyik szerkesztője, David Pimentel úgy véli: sokkal nehezebb lesz a túlélés egy olyan bolygón, ahol nincs önkéntes népességszabályozás és ahol a természetes energiaforrások kifogynak. A jelenlegi olajfelhasználást tekintve például az előrejelzések szerint a Föld olajtartaléka már csak ötven évre elegendő. 1960 és 1997 között az egy főre jutó ivóvíz mennyisége 60 százalékkal lett kevesebb. Egy 1996-os jelentés szerint több mint egymilliárd ember nem jut ivóvízhez, a készletek 2050-re pedig további 50 százalékkal csökkenhetnek. Napjainkban a Föld lakosságának majdnem egyhatoda - 841 millió ember - súlyosan alultáplált és az európai gondolkodás számára elképzelhetetlen szegénységben él.
További problémát okoz a globális felmelegedés, melynek hatására a tengerszint mintegy egy méterrel megemelkedhet, aminek következtében például Kínában vagy Bangladesben 71 millió embert kell lakóhelyéről kiköltöztetni. A tudósok szerint száz évet venne igénybe, hogy ésszerű népességszabályozási politikával a Föld lakosságát az „elfogadhatónak” tartott 2 milliárdos szintre csökkentsék - úgy vélik, csak ebben az esetben küszöbölhető ki a szegénység és az éhezés. „Nem szabad megengednünk, hogy olyan mértékben növekedjen tovább a népesség, amely már meghaladja a Föld természetes erőforrásainak kapacitását” - írja a tanulmány.

A megoldás az állami beavatkozás?

A hatmilliárdodik bébi megszületését Kína - amely 1,25 milliárd lakosával a Föld legnépesebb országának számít - egyébként saját, sokat vitatott népességpolitikája népszerűsítésére használta fel. Az ázsiai ország húsz évvel ezelőtt vezette be az egygyermekes családmodellt, melynek megvalósítását szigorú állami kontroll mellett kezdte el végrehajtani. A Kína nagy részén mind a mai napig érvényben levő szabályozás értelmében a házaspárok kötelesek bejelenteni, mikor kívánnak gyermeket nemzeni. Az első gyermek megszületését követően pedig a többi megfogant magzattól államilag kötelező érvénnyel előírt abortusz útján kell „megszabadulniuk”. A kínai vezetés úgy véli: csak ennek köszönhető, hogy Földünk népessége nem lépte már át sokkal korábban a hatmilliárdos számot.
Linda Feldmann, a Christian Science Monitor hasábjain viszont éppen az állami kontroll ellen érvel: példaként Mexikót hozza fel, ahol 25 év alatt szigorú szabályozásokkal sikerült csökkenteni a népesség számát. Míg 1965-ben átlagosan hét gyermek született egy családban, addig ma csupán 2,5. Hiába vállalnak azonban kevesebb gyermeket a nők, a szegénység nemcsak hogy nem csökkent, hanem még nőtt is az elmúlt évek során. A mexikói National Autonomous University demográfus professzora, Carlos Welti Chanes szerint országa példája bizonyítja: téves az a feltételezés, hogy pusztán a népesség számának jelentős csökkentésével növelhető az életszínvonal.

Az érem másik oldala

Az ENSZ aggályaival ellentétben az amerikai Népességkutató Intézet (PRI) úgy gondolja: túlnépesedés szempontjából egyáltalán nincs vészhelyzet, a nők termékenysége ugyanis világviszonylatban csökken: mára az egy nőre eső gyermekszülések száma átlagosan csupán 2,5. A PRI szerint a Föld népességének száma várhatóan 2040-ben fog tetőzni valamivel több mint 7 milliárddal, azután pedig hanyatlás várható. „Az emberiség hoszszú távú problémája tehát nem a túl sok ember, hanem éppen ellenkezőleg: a túl kevés” - írja a PRI. Az intézet igazgatója, Steven W. Mosher úgy véli: az elmúlt negyven évben nem azért duplázódott meg a népesség, mert sok gyermek született, hanem mert kitolódott az átlagéletkor. Ezt azonban sokkal inkább örvendetesnek, semmint szomorúnak tartja. Mosher nem ért egyet az ENSZ Népesedési Alapjának népességszabályozó programjával sem. Szerinte „nem sok haszonnal jár, ha csak óvszereket, fogamzásgátlókat és egyéb segédeszközöket osztogatnak a fejlődő országokban. Ez azt eredményezi, hogy a családtervezés nevében megsértik az emberi jogokat.” Mosher szerint szégyen-gyalázat, hogy a „Föld hatmilliárdodik csecsemője örömteli megszületése alkalmából az ENSZ az adófizető polgárok pénzét arra használja fel, hogy a fejlődő országokban újabb népességszabályozó programot adjon el”.