Leképezéssel világítják át az idők során megfeketedett vagy megfakult értékes
szövegeket.
A technikát eredetileg a kémműholdak számára fejlesztették ki, hogy a ködben vagy a
dzsungelben elrejtett katonai eszközöket is észrevehessék. A fényhullámok viszszaverődésén
alapuló technikától a Robert Johnston vezette kutatócsoport azt reméli, hogy a legapróbb
különbségeket is észlelni tudják a sérült dokumentum tintája és anyaga között.
A szemmel látható fény hullámhossza 400-700 nanométer között mozog. A 200 nanométeres
(ultraibolya) és az 1100 nanométeres (infravörös) sugarakat is érzékelő kamerával
a kutatók a különböző fényhullámtartományokban felvételeket készítenek a
dokumentumról. A tinta 900 nanométeren veri vissza a fényt, míg a megfeketedett bőr például
910 nanométeren. Számítógépben elemezve az eltéréseket, rejtett karakterek tűnhetnek
fel. A holt-tengeri tekercsek közül az úgynevezett Templom-tekercsen például
tizennyolc új karaktert fedeztek fel. A tekercsek - felfedezésük után - rendkívül
rossz állapotba kerültek. Ezzel a technikával azonban a szöveg az anyag megsértése nélkül
állítható össze. A holt-tengeri tekercsek vizsgálatát még csak most kezdték el, de
a kutatók máris kijelölték a következő feladatot. A nagy görög matematikus, Arkhimédész
munkájának csupán a X. századi másolata maradt fenn. Az is nagyon rossz állapotban,
mivel a XII. században a bőrt - amelyre a szöveget írták - lemosták, és keresztény
szentek történeteit írták rá. A következő feladat tehát ennek a szövegnek a
rekonstruálása lesz. (Discovery)