Szabó Ibolya Anna
Újraírt ostromkrónika

Tovább gyűrűzik az Egyesült Államokban az a belpolitikai botrány, amelyet a hat évvel ezelőtti wacói tragédia ügyében előkerült újabb bizonyítékok okoztak. Mint arról lapunk is hírt adott, az FBI a közelmúltban elismerte, hogy a David Koresh vezette kultusznak otthont adó Mt. Carmel épületegyüttesre gyúlékony anyagokat is tartalmazó könnygázbombákat lőttek ki, nem sokkal azelőtt, hogy az épület kigyulladt. Bár az FBI határozottan cáfolja, hogy a nyolcvan ember halálát okozó tűz keletkezéséhez bármi köze lehetne a könnygázbombáknak, egyre nő a feszültség Janet Reno igazságügy-miniszter és az FBI vezetője, Louis J. Freeh között. Reno ígéretet tett arra, hogy ezúttal végére jár az ügynek. Ennek értelmében csütörtökön már kinevezte a vizsgálatot végző független bizottság elnökét John Danworth, a demokraták bizalmát is élvező volt republikánus szenátor személyében. A Fehér Ház egyelőre Reno mellett áll, és a titkosszolgálatot hibáztatja az igazságügy-miniszternek adott hiányos tájékoztatásért.

Filmkockák az ostromról

A tragédia túlélőit, illetve az áldozatok rokonait képviselő ügyvédek alaposan felkészültek a harcra. Egyes jogászok szerint az Egyesült Államoknak akár egymilliárd dollárjába is belekerülhet az ügy - ennyit tesz ki az az összeg, amiért a nyolcvan áldozat rokonai perlik a szövetségi kormányt. Nem lehetetlen, hogy az FBI bűnbakot ajánl majd fel a vizsgálat során: azt az ügynököt, akinek hangja a könnygázlövedékek felhasználását engedélyező videófelvételeken hallható.
Vernon Wayne Howell, alias David Koresh 1959-ben született egy tizennégy éves lány, Bonnie Clark gyermekeként. Bár apja nem sokáig játszott szerepet az életében, arra azért még volt ideje, hogy nyilvánvalóan hiperaktív gyermekét a találó Sputnik becenévvel ajándékozza meg. Egy újabb apa után Bonnie a szüleinél hagyta a kis Vernont, aki így ötéves koráig alkoholista nagyapja felügyeletét élvezte. Ekkor Bonnie újra férjhez ment, és magához vette a fiát.
A vallás iránti érdeklődése sem akadályozta meg az ifjú Vernont abban, hogy tizennyolc évesen gyermeket nemzzen egy tizenhat éves lánynak. A lány a gyermeket elvetette, de később egy darabig együtt éltek Howellel. Amikor a lány újra teherbe esett, apja kiverte a házból Howellt.
Howell-Koresh 1981-ben ment először Mt. Carmelbe, ekkor azonban még túlságosan lefoglalták szerelmi problémái. Megváltói tudata nem egyik pillanatról a másikra alakult ki. Visszaemlékezések szerint az 1983-as és 1985-ös jeruzsálemi „helyszíni szemle” után Koresh radikálisan megváltozott. Ugyan ritkán beszélt konkrétan ottani élményeiről, azt elárulta, hogy a Sion hegyén találkozott hét angyali lénnyel, akik „jumbo jet méretű szárnyakon” közelítettek a földhöz. Ezen kívül felvitetett egészen az Orion bolygóig, ahol magával a Megváltóval találkozott.
Az élet Mt. Carmelben sosem volt könnyű. Az L-alakú, minden terv nélkül felépített kusza épületegyüttest kívülről vajszínűre festették, belül azonban puszta farostlemezből készültek a falak. Folyóvíz csak a konyhában volt, a házak nem voltak alápincézve, nem volt központi fűtés. Bár a férfiak összetákoltak egy „fürdőszobát” a fák alatt, a nők és a gyermekek éjjeliedényeket voltak kénytelenek használni. Koresh filozófiájának nagyon is megfelelt ez a spártai környezet: úgy vélte, így legalább azért jönnek az emberek, hogy valamit tanuljanak, nem azért, hogy jól érezzék magukat.
Mi volt az oka annak, hogy az FBI olyan nagy elszántsággal indult el Mt. Carmel bevételére? Nem könnyű átlátni az okokat, bár az 1993. február 28-i rajtaütést megelőzően hónapokig tartó alapos vizsgálódás tárgya volt a kultusz és vezetőjének tevékenysége. A nyomozás kilenc hónappal korábban kezdődött, amikor egy csomagkézbesítő észrevette, hogy hatástalanított kézigránátokat szállított Mt. Carmelbe. A hatóságok kiderítették, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen szállítmány, egyéb, gránátok előállítására alkalmas anyagok is érkeztek a helyszínre.
A vádpontok egyike szerint David Koresh és követői valóságos fegyverraktárat alakítottak ki az épületegyüttesben. Dick J. Reavis, aki Waco hamvai című könyvében az egyik legalaposabb és legtárgyszerűbb összegzést adta a történtekről, egészen más oldalról világítja meg a kérdést. Reavis szerint minden jel - a szállítócédulák, számlák és a Koresh-sel sokáig üzleti kapcsolatban álló fegyverkereskedő elbeszélése - arra mutat, hogy a kultusz tagjai nem vétettek a törvény ellen és nem saját használatra vásároltak fegyvereket, alkatrészeket, hanem befektetésként: némi átalakítás után jóval magasabb áron legálisan értékesíteni tudták azokat. Koresh egy ízben közvetett módon felajánlotta, hogy bemutatja fegyvereit, de a hatóságok nem éltek a lehetőséggel.
A rajtaütést technikailag is alapos felkészülés előzte meg, olyannyira, hogy - mint az a közelmúltban kiderült - még a hadsereg különleges alakulatának egységei is részt vettek benne. Hasonlóan alapos volt a média felkészítése. A sajtójelentések terminológiája egyértelmű útmutatást adott a közvélemény számára. Adott volt először is egy kultusz, élén egy „karizmatikus vezetővel”, aki követőit agykontrollal irányítja. A közösség düledező faépületei „erődítmények”, betonépületei „bunkerek”, a bent tartózkodó gyermekek pedig „túszok”.
Ötvenegy napig tartott az egyezkedés, melynek során arra próbálták rávenni David Koresh-t, hogy adja fel a Mt. Carmelt és jöjjön ki híveivel együtt. Ötvenegy napig senkinek nem jutott eszébe, hogy megpróbáljon a maga nyelvén beszélni Koresh-sel. A „dávidiak”, ahogyan magukat nevezték, meg voltak győződve arról, hogy a lakhelyüket ért támadás a Jelenések könyvében leírt csapások egyikének felel meg, és üldöztetésüket ilyen összefüggésben értékelték. David Koresh az ostrom alatt központi tanítása leírásán dolgozott, amely a Jelenések könyvében szereplő hét pecsét - a földet sújtó csapások - magyarázata.
Április 14-én Koresh ígéretet tett arra, hogy amint befejezi a munkát, kijön az épületből. A telefonon folytatott egyezkedéseket magnószalagok örökítik meg. Ennek ellenére az ügynökök által készített feljegyzések és a későbbi, bíróság előtt tett vallomások ezt nem tartalmazzák. A szalagok nyilvánvalóvá teszik, hogy Koresh keményen dolgozott tanításán, és megállapodott az ügynökökkel, hogy ki fog jönni az épületből. Ennek ellenére indult el a végső támadás április 19-én.
James D. Tabor, aki vallási szakértőként hosszabb ideig részt vett a közvetítő tárgyalásokon, úgy véli, a szövetségi ügynökök minimális erőfeszítést sem tettek arra, hogy megértsék Koresh gondolatmenetét. Annak ellenére, hogy a wacói helyzet cseppet sem hasonlított egy túszdrámára, mindvégig úgy kezelték azt, mintha odabent megmentésre váró embereket, vagy veszélyes bűnözőket tartanának fogva. Terrorista-ellenes egységek, és a rendőrség túszhelyzetekre kiképzett speciális alakulatai csatlakoztak a szövetségi ügynökökhöz, és maga a kormányzat is „túszügyről” beszélt.
Az FBI ötvenegy napon keresztül fenntartotta ezt a megközelítést, annak ellenére, hogy maguk az FBI ügynökök jegyezték fel: Koresh nem fenyegetőzött, nem szabott határidőt, és nem lépett fel követelésekkel.
Március 8-ától kezdve a Szövetségi Nyomozóiroda által „pszichológiai fegyverként” telepített hangszóró elkezdte ontani magából a különféle zajokat, éjjel-nappal, jóformán megszakítás nélkül. Hat héten át szóltak a szirénák, sirályok, hajókürtök, síró csecsemők és haldokló nyulak hangjai, a fogászati fúró és a kakaskukorékolás. Volt emellett buddhista kolostori zene, müezzin, Alice Cooper és Nancy Sinatra is a műsoron. Bob Ricks, az FBI szóvivője büszkén nyilatkozta a sajtónak, hogy a felvételeket különlegesen irritáló hatásuk alapján válogatták össze. Kollégája elégedetten tette hozzá, hogy mindez bizonyára okoz majd néhány álmatlan órát Mt. Carmel lakóinak, ami alatt eltűnődhetnek a dolgokon. A válogatás valóban jól sikerült: a szomszéd farmer teheneit csakhamar őrületbe kergette, kerítéseket döntve menekültek a helyszínről. A speciális zaklatási tervhez tartozóan időnként kikapcsolták az áramot, ami a telep vízellátását is veszélyeztette. Máskor nagy teljesítményű fényszórókat irányítottak az ablakok felé éjszaka.
Mindezek ellenére a pszichológiai hadviselés sem hozta meg a kívánt eredményt, az FBI azonban jelentősen túllépte anyagi kereteit, hiszen a jelentős számú ügynök és szakember ellátása a vártnál sokkal hosszabb ideig volt szükséges. Ekkor kezdték el tervezni a végzetes könnygáztámadást. Ennek részeként először tankok rohanták meg a falakat - állítólag nem rombolási szándékkal, csak azért, hogy a könnygázgránátok számára bemenetet, az emberek számára pedig menekülési lehetőséget biztosítsanak. Bár az FBI kitart amellett, hogy az épületet Koresh-ék gyújtották magukra, független szakértők megállapították: az első tűz akkor ütött ki, amikor egy tank kifelé hátrált az egyik szobából. Az is tény, hogy a tankok felborították az olajlámpákat, az üzemanyagtartályokat és összetörtek egy nagy nyomású propángáztartályt. A mindent leromboló hatalmas harci járművek éppen úgy viselkedtek, mintha a bizonyítékok megsemmisítésére törekednének.