Szikora Márton
Lehallgatás határok nélkül

Úgy tűnik, mind többen fejezik ki aggályaikat egy amerikai hírszerző szervezet, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) külföldi tevékenysége kapcsán. Európában a jogi alapjait támadják a világ egyik legtitkosabb hírszerző szolgálatának, amely alkalmas percenként kétmillió telefonbeszélgetés egyidejű megfigyelésére, és a rögzített információk azonnali értékelésére.

Az NSA fő profilja a kommunikációs hálózatok lehallgatása. A hírszerzés technikáit sikerült tökélyre fejlesztenie, mára szinte bármely ország telefonos rendszeréhez hozzáfér, tevékenysége ugyanakkor olyan titkos, hogy az USA határain kívül mindenféle demokratikus ellenőrzés és jogi alap nélkül végez lehallgatást.
Kínos részletekről már évtizedekkel ezelőtt is lehetett hallani az NSA kapcsán, formálisan azonban egészen mostanáig még nem adtak igazat a híreszteléseknek. Az elmúlt években az Európa Parlament képviselői megdöbbenve olvashatták az EU által kiadott jelentésekben, hogy az NSA-nak megvannak az eszközei minden, az öreg kontinensen küldött fax, e-mail és telefon elfogására illetve lehallgatására. A jelentés nyomán Olaszország jogi vizsgálatot is kezdeményezett.
Az Európa Parlament tavaly kiadott első jelentése megállapította, hogy az NSA rutinszerűen ellenőrzi az európai kommunikációs hálózatokon átáramló információkat, és említést tesz az Echelon tervről is. Ez a roppant méretű globális lehallgatórendszer brit és amerikai szuperszámítógépek műholdas kapcsolatával működik. A tanulmány különös figyelmet szentel az NSA ipari kémkedésnek is beillő tevékenységeinek, azt állítva, hogy az rendszeresen lehallgat, illetve elfog befektetésekkel, pályázatokkal, vállalatok stratégiai üzletpolitikájával kapcsolatos, az amerikai gazdasági érdekek szempontjából jelentőséggel bíró üzeneteket.
Miután egy fél tucat európai képviselő feszegette a kérdést, az Európa Parlament eddig nem látott lépésre szánta el magát szeptemberben: plenáris ülésén napirendre tűzte az NSA európai tevékenységét, nagyobb átláthatóságot és elszámolhatóságot követelve. Egy idén júniusban közreadott második EU-tanulmány eloszlatta az esetleg még meglévő kétségeket, hogy a monstre lehallgatás nem az X-akták rajongóinak rögeszméje. A jelentés részletesen felsorolja a lehallgatórendszer technikai elemeit, és említést tesz egy titkos, „varrásmentes” telekommunikációs-háló terveiről. Az új stratégia immár az amerikai szakértők és brüsszeli kollégáik közös tervein alapul, és a nemzetbiztonság, illetve az igazságszolgálatás két - külön-külön is óriási - területét kapcsolja össze.
A huszonöt műholdat és négy földrészen telepített földi központokat összekötő Echelon-rendszer percenként kétmillió telefonbeszélgetést képes rögzíteni. A hidegháború éveiből hátramaradt, a nyolcvanas években „turbósított” megfigyelőrendszer haszonélvezője öt angolszász ország: az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. A hidegháborús lehallgató rendszerek többségétől eltérően az Echelon „fülei” és „szemei” elsősorban nem-katonai célpontokra szegeződnek: a megfigyeltek körét alkothatja gyakorlatilag bármely ország kormánya, szervezetek, vállalatok, személyek.
A rendszer működési elve azon alapul, hogy válogatás nélkül dolgoz fel óriási mennyiségű információt, kiszűrve az érdeklődés tárgyát képező kulcsszavakat. Minden kulcsszót tartalmazó szövegrészhez a számítógép automatikusan hozzárendeli az elfogás idejét, helyét, illetve egy négyjegyű hivatkozási kódot - állítja Nicky Hager már-már politikai vihart kavaró Titkos hatalom című könyvében. A veterán békeaktivista író, több hírszerzéssel kapcsolatos könyv szerzője, művében több mint ötven olyan személylyel készített interjút, akik a hírszerzésnél dolgoztak, vagy valamilyen kapcsolatban állnak az Echelon-rendszerrel. Könyvének megjelenése előtt Hager megkereste David Lange-t, a globális rendszerhez csatlakozó Új-Zéland akkori miniszterelnökét is. A volt kormányfőt anynyira meglepték az akkor még kézirat állításai, hogy előszót is írt a könyvhöz.
Az Európa Parlament lépésére reagálva Washingtonban az illetékes képviselőházi bizottság bekérette az Echelonnal kapcsolatos dokumentumokat az NSA-tól, amely az ügynökség történetében eddig példátlan módon megtagadta az együttműködést. Ahhoz azonban, hogy a CIA és az NSA igazgatóját, illetve Janet Reno igazságügy-minisztert is be lehessen vonni a vizsgálatokba, törvénymódosításra lenne szükség, amellyel valószínűleg véget is érne az NSA beszámolási kötelezettségére vonatkozó privilégizált helyzete.
Az amerikai ügynökség kihasználja az utóbbi évek kommunikációs robbanását. Tevékenysége két dolog miatt is aggodalomra adhat okot. Először is, a hírszerző ügynökségek mindent halló fülei számára az államhatárok nem jelentenek akadályt, másodsorban pedig a hagyományos rendőrség és nemzetvédelmi feladatok egybemosódnak. A jövő bizonyára egy határokon átnyúló megfigyelőhálózaté, amely a hétköznapi kommunikáció minden területét lefedi.