Laudancsek Katalin
A Komszomoltól Dagesztánig

„Esküszöm, akkor is folytatom a harcot, ha a föld utolsó csecsenjét is fel kell áldozni” - mondta Samil Baszajev, aki a legtöbb csecsen szemében nemzeti hős, az orosz közvélemény szerint azonban a „bugyennovszki hentes”, közönséges terrorista… Az iszlám gerillavezér életútját a Kommerszant című orosz hetilap cikkei alapján idézzük fel.

Gyermekkorát homály fedi - az viszont ismeretes, hogy ugyanabból a törzsből származik, amelyből az elmúlt évek legnépszerűbb csecsen vezetői is, Dzsohar Dudajev és Zelimhan Jandarbijev. Szülőföldjéről, egy kis Vedeno melletti falucskából annak idején nem lehettek túl jó kilátásai: talán a sztálini tisztogatások óta, de Szovjetunióban a csecseneket amolyan másodosztályú polgárokként kezelték. 1983-ban az ifjú Samil repülőtéri segédmunkásként helyezkedett el, ami nem számított rossz helynek; szülei azonban úgy látták, gyermekük többre méltó. Megpróbálkozott hát a moszkvai jogi egyetemmel, de harmadszorra sem sikerült bejutnia. 1987-ben végül is földművelési mérnökként tanult tovább. (Vezetői ambíciói már itt is megcsillantak, az iskolai Komszomol egyik kulcsembere lett). Már az első tanév elvégzése után rájött, hogy a földművelés nem köti le, ezért kimaradt az egyetemről és inkább az üzleti életben próbált szerencsét. 1991-ben, nyakig eladósodva utazott haza Csecsenföldre, és úgy tűnik végre megtalálta igazi hivatását - beállt katonának a Kaukázusi Népek Szövetségi Seregébe.
Nevét egy akció során hamarosan fél Kaukázus megismerte: két társával 1991 novemberében eltérítettek egy TU-154-es utasszállító repülőgépet. Törökországban szálltak le és ott is adták fel magukat, majd kisvártatva, egy túszcsere alkalmával visszakerültek hazájukba. Ez a tett olyan nagy hatást gyakorolt honfitársaira, hogy indult az elnökválasztáson, és nem is volt sok híja a győzelemnek - mindössze annyi, hogy akadt egy nála is népszerűbb jelölt: Dzsohar Dudajev. (Ez utóbbi később olyan hőssé nőtt népe szemében, hogy halála után még sokáig számítottak arra, hogy mégis felbukkan valahol, aztán pedig a feltámadását várták).
Baszajev ezután (immár parancsnokként) harcolni ment: az 1994-ig tartó grúz-abház háborúban utóbbiak oldalán állt. Szemtanúk állítása szerint nem ismert kegyelmet: 1993-ban például hadteste kegyetlenül lemészárolta két település, Leszekidze és Szuhumi pár ezernyi békés lakóját.
Mindig ott volt a harcmezőn, frissen mosott és vasalt egyenruhában, tisztán és illatosan. Az abház krónikások azt is feljegyezték, hogy a parancsnok úr egyetlen szoknyát sem hagyott figyelmen kívül…
A katonáskodásból azonban nem lehet túl jól megélni: 1994-ben, visszatérve Csecsenföldre új üzletbe kezdett - ellenőrzése alá vonta a helyi vonatrabló bandákat. (Nemsokára éppen az egyre sűrűsödő támadások miatt teljességgel meg is szűntek a vonatjáratok.) Samil eközben már át is nyergelt egy sokkal jövedelmezőbb üzletágra - a fegyver- és kábítószer-csempészetre. Állítólag máig is vannak szigorúan őrzött mákföldjei Vedeno környékén.
A politikai életben egy kis bizonytalankodás után (kormánypárti legyen-e vagy ellenzéki) végül is Dudajev oldalán állapodott meg, és együtt harcoltak az oroszok ellen. Baszajev hadteste azonban nem sokkal ezután súlyos vereséget szenvedett: 2000 katonájából mindössze 300 maradt életben. Dudajev elfordult tőle, így hát megint bizonyítania kellett, hogy azért ő is tud egyet s mást. 1995 június 14-én embereivel az oroszországi Bugyennovszkban elfoglaltak egy kórházat, majd miután lemészároltak 130 ártatlan lakost, terhes nőket és orvosokat ejtettek túszul. Ez utóbbiakat később újságírókra cserélték, és őket élő pajzsként használva akadálytalanul visszamentek Csecsenföldre.
1996-ban a Csecsen Köztársaság harci alakulatainak vezetésével bízták meg. Emellett rövid időn belül két helyre is hívták: a koalíciós kormány alelnöki és a vámbizottság elnöki posztjára. Ez utóbbit elfogadta, már csak azért is, mert ez biztosította számára, hogy továbbra is zavartalanul folytathassa fegyver-, kábítószer-, majd később olajügyleteit.
Az 1997-es választásokon a győzelem biztos tudatában indult. Meg kell jegyezni, nem ok nélkül: megvolt hozzá a kellő hírnév, pénz, bajtársi támogatás. A háborúktól kissé megfáradt csecsen nép azonban inkább a kimértebb irányvonalat képviselő Aszlán Maszhadovot választotta. Baszajevet ezúttal igencsak megviselte a kudarc, úgy tűnt, nem is tér vissza többé a politika porondjára. Viszszavonult életet élt Vedeno melletti birtokán, ápolgatta magát (több sebesülése is van, ezenkívül cukorbeteg).
Ez a nyugalmi idő azonban nem tartott sokáig. Felvette a kapcsolatot Oszama Bin Ladennel, a szaúd-arábiai multimilliomos terrorista-mecénással, 1998-ban pedig visszatért a politikai életbe - elfogadta a Maszhadov által kínált alelnöki, később miniszterelnöki posztot. Fivére, Sirvani is komoly tisztségviselő lett, sőt a kabinet mintegy harmadát Baszajev emberei alkották. Ő maga itt sem töltött el túl hosszú időt: fél év múlva benyújtotta lemondását, és néhány szintén kivált társával együtt inkább a nyílt ellenzék pozícióját választották. Az ügy majdnem lázadásig és polgárháborúig fajult, Samil és az elnök között ma is meglehetősen feszült a viszony.
Ugyanebben az évben Baszajev közeli viszonyba került az addig ellenségeként kezelt Amir Al Hattabbal is. Úgy tűnik ahhoz, hogy megvalósítsa álmát - az összes észak-kaukázusi köztársaság egyetlen állammá olvasztását -, szüksége van szövetségesekre. Erre a célra pedig az arab származású Hattab kiválóan alkalmas, tekintve, hogy pár száz mindenre elszánt harcosa van, és jelenleg is folyamatosan terroristák százait képzi ki bázisain. Emellett, miközben ő maga is a szélsőséges iszlám vahabita eszmék terjesztője, kapcsolatban áll más radikális muszlim szervezetekkel is, melyek szükség esetén mindig
készek besegíteni a „hitetlenek” elleni harcban. A jelek szerint ő hozta össze Baszajevet Bin Ladennel, aki a maga részéről jóváhagyta a csecsen vezér Kaukázussal kapcsolatos terveit, sőt, ki is utalt 25 millió dollárt a számára. Az összeg egy részét már elkltötték Dagesztánban; azonban maradt is, mégpedig sok, és bizonyára annak is lesz helye. Baszajev ugyanis esküvel megfogadta ŠA kkor is folytatom a küzdelmet, ha a föld utolsó csecsenjét is fel kell áldozni”.