Vagyim Arisztov
Újabb frontok a Kaukázusban

Hogyan lehetséges, hogy elveszítettük az egész körzetet? Miért van az, hogy a zárt katonai településeken történik a legtöbb terrorcselekmény? - ilyen kérdésekkel fordult Jelcin elnök szeptember 7-i találkozóján az új orosz miniszterelnökhöz, Putyinhoz a Kremlben.

Orosz harckocsik ostromolják a vahabiták kezére került falvakat Dagesztán Kadari járásában. Csecsenföldi párhuzamok     Fotó: MTI

Hasonló kérdések foglalkoztatják egész Oroszországot is. Miután a dagesztáni botlihi körzet hegyi településeit sikerült felszabadítani a csecsen területről betörő harcosoktól, az orosz emberek újra azt gondolták, hogy Moszkva képes rendet teremteni a Kaukázusban.
S erre megint itt vannak a kudarcok és a veszteségek…
Szeptember 6-án az orosz hadsereg bunajszki katonai településén terroristák felrobbantottak egy autót. Az eredmény: hatvannégy halott - köztük huszonhárom gyerek -, nyolcvan ember megsérült. Egy nappal korábban pedig a harcosok, szám szerint mintegy 2-4 ezren, betörtek a Csecsenfölddel határos novolakszkiji körzetbe és elfoglaltak néhány települést, illetve a körzet központját. Csak Dagesztán második városa, Haszavjurt előtt sikerült megállítani őket. Egy rendőrörsnek csak nehezen sikerült kijutni a harcosok gyűrűjéből, s közben tizennégyen életüket vesztették.
Két nappal később csaknem 300 kilogramm trotilnak megfelelő ipari robbanóanyag döntötte romba egy moszkvai lakóház két lépcsőházát. A Moszkva délkeleti részén lévő lakóházban bekövetkezett robbanás a legutolsó adatok szerint 23 ember életét oltotta ki, s csaknem 250-en sebesültek meg. Egy telefonon érkezett bejelentés szerint a merénylet bosszú a dagesztáni orosz támadásért. Ilyen hírek hallatán sokan arra a következtetésre juthattak Oroszországban, hogy Dagesztánban ugyanaz a forgatókönyv játszódik le, mint Csecsenföldön.
Ugyanakkor a dagesztáni háború több lényeges ponton eltér a csecsenfölditől. Míg ez utóbbiban a támadó fél Oroszország volt, most maguk az iszlám szeparatisták támadtak rá az oroszokra. Csecsenföldön a lakosság többsége, valamint a helyi hatalmak szemben álltak a szövetségi csapatokkal, Dagesztánban viszont mind a hatalom, mind a lakosság támogatásáról biztosította az orosz hadsereget és a rendőrséget. Kijelentették, hogy Dagesztán Oroszország területi egysége, és készek harcolni a Csecsenföldről jövő iszlám behatolók ellen.

Borisz Jelcin orosz elnök és Vlagyimir Putyin kormányfő tárgyal a dagesztáni helyzetről a Kremlben. Korai volt a győzelmi hír    Fotó: MTI

Még az augusztusi Botlih-környéki összecsapások idején felállították Dagesztánban a tartalékos hadsereget, Moszkva pedig fegyvereket küldött számára. Ez a lépés bizonyos tekintetben indokoltnak mondható, hisz így a föderáció hadereje egy felfegyverzett szövetségesre tett szert. Emellett a dagesztániak konfliktusa a csecsen harcosokkal nem nevezhető orosz-csecsen, orosz-kaukázusi vagy orosz-iszlám háborúnak. A tartalékos dagesztáni hadsereg tagjai szerint ők Allah igazi hívei és nem azok, akik fegyverrel törtek be a földjükre. Ennek megerősítésére a televízióban megszólaltattak olyan dagesztániakat, akik azt állítják, hogy a Csecsenföldről betört harcosok meggyaláztak egy mecsetet az egyik általuk elfoglalt faluban. Ezt a gondolatot, hogy a Dagesztánt megtámadó harcosok nem igazi iszlámhívők, Jelcin elnök is hangoztatja. „Ezeket a banditákat tévedés iszlám-hívőknek nevezni - mondta. - Dagesztán muzulmán népei ellen háborúznak. Nincs se Istenük, se Allahjuk.”
Moszkva tehát azt hangsúlyozza, hogy nem az iszlám követői ellen harcol, hanem az Allah neve mögé bújó banditák ellen, s ebben szövetségese a muzulmán dagesztáni nép. Ennek ellenére a dagesztániak felfegyverzése kockázatos lépés. Vannak híresztelések bizonyos dezertőrökről, illetve közvetve elismert dolog, hogy a szétosztás során a fegyverek egy része nem a megfelelő kezekbe került.
Addig is a dagesztáni fegyveres védelem megteremtése indokoltnak tűnik. Amikor a novolakszkij körzetbe betörtek a csecsenek, a védelmi erők néhány falut tartani tudtak. Ebben a csecsen határhoz közeli körzetben nem volt egyetlen orosz harci alakulat sem. Most bárki kérdezheti: „miért”, hiszen mind a helyi lakosság, mind a felderítés számolt egy közeljövőben lehetséges támadással, méghozzá éppen itt. Jelcin a katonaságot vonta felelősségre, a baloldali ellenzék alsóházi képviselői pedig őt hibáztatják. Szerintük az egész, ami történt az elnök, a kormány és a Kreml nemtörödőmségének a következménye. Az alsóházi Védelmi Bizottság elnöke, noha a katonaságot marasztalta el, azt is megjegyezte, az ilyen jellegű baklövések olyankor szoktak előfordulni „amikor az őrnagyokból egy éven belül generálisok lesznek”.
Tény, hogy ebben van valami, és jól jellemzi a Kreml által használt gyakorlatot: a főparancsnoki és egyéb címek birtoklásában nagyobb súllyal esik latba az elnök és környezete iránti lojalitás, mint a katonai tapasztalat. Az egésznek pedig az az eredménye, hogy a parancsnokok a falvak felszabadítása után többet küzdenek az orosz médiával, mint a csecsen harcosokkal. Az orosz újságírókat azzal támadják, hogy ők maguk akarnak mindent kideríteni, és elállják az utat a hadszínteréhez. A hadi információt az újságírók egy központi katonai sajtóosztályról kénytelenek beszerezni. Ezután látnak napvilágot olyan hírek, hogy a batlinszki körzet felszabadítása során a szövetségi erők csupán 59 katonát vesztettek, a csecsenek pedig mintegy ezret. Viszont az ezt követő ellenőrzés során kiderült, hogy azok a falvak, amelyeket a csecsenek megtámadtak, azután lettek lerombolva, miután ők már eltávoztak. Ebből kifolyólag Baszajev és Hattab harci alakulatai kétséges, hogy ezer embert vesztettek volna. No meg aztán, maga Hattab sem kapott súlyos sérülést, ahogyan azt hírül adták. (Kézfejét egy régebbi csata során vesztette el)
Vannak olyan momentumok, amelyek némiképp érthetőbbé teszik a katonai vezetésben tapasztalható bizonytalanságokat - például ők maguk sincsenek megnyugtatóan biztosítva Moszkva támogatásáról. Nem maradnak nyom nélkül a különböző udvari intrikák sem. A katonaság egy része úgy érzi magát, mint akinek a háta mögött épp árulás készül. Dagesztánban pedig többen is tudni vélik, hogy Samil Baszajev Berezovszkij embere, sőt kapott is tőle 2 millió dollárt - ami nem biztos, hogy megfelel a valóságnak, de a közhangulatról azért elárul egyet s mást...

Jelen pillanatban az orosz haderők a Bujnaksz körzetben lévő falvakat, Karamahit és Csabamahit ostromolják, amelyek a vahabiták egyik legjobban megerősített állásai. Két évvel ezelőtt ezeken a helyeken még nem volt jelen az orosz hatalom, a dagesztáni hatóságnak sem rendelték alá magukat: gyakorlatilag egy független iszlám köztársaságféle jött létre. A vahabiták innen irányították propagandatevékenységüket. Tévéadásuk Dagesztán területének egyharmadán volt fogható.
Az orosz katonai vezetők szerint a csecsenek betörése a novolakszki körzetbe csupán figyelemelterelő hadművelet volt, hogy közben a vahabiták ki tudjanak jutni az ostromgyűrűből. Arról is van információ, hogy a csecsenek újabb csapatok összevonásán fáradoznak éppen, hogy egy újabb irányból törjenek be Dagesztánba. Ha ezt a lépést nem sikerül a szövetségi erőknek időben megakadályozniuk, egy harmadik iszlám fronttal nézhetnek farkasszemet. A köztársaság Állami Tanácsa már ki is hirdette a tartalékosok általános mozgósítását. Egyre indokoltabbá vált a hadi- vagy rendkívüli állapot bevezetése a szövetségi erők részéről.
A Védelmi Bizottság szeptember 7-i kremli ülésén azonban a várakozások ellenére semmi ilyesmire nem került sor. Mindez arra enged következtetni, hogy Moszkvában bizonyos rétegnek érdekében állhat a kaukázusi konfliktus elhúzódása. A rendkívüli állapot esetleges későbbi bevezetése pedig célozhatja az elnökválasztás elhalasztását is. Szeptember 8-án a vezető orosz lapok közül néhány arról adott hírt, hogy az elnök lemondásra készül, miután a hatalmat a hatalmat Putyin miniszterelnökre ruházza át. Putyin mindezt cáfolta, azonban ha az események valóban a sajtó előrejelzései szerint alakulnának, akkor a rendkívüli állapot kihirdetése egész Oroszországra vonatkozhat majd.