Vissza a tartalomjegyzékhez


Honfoglalás görögdinnyékkel

Azt mondta a papám augusztus 20-án, hogy nézzem a tévében a Honfoglalást, mert előbb-utóbb úgyis dogát írunk belőle. Na jó. Igaz, a Tarhonyával megbeszéltük, hogy délután nyomulunk a srácokkal, de a Tarhonya nem ért rá, mert megjöttek a nagyszülei Boconádról. Így hát megnéztem a Honfoglalást.
Kiderült, hogy az ősmagyarok szőkék voltak és kékszeműek, és néha képesek voltak órákig nézni a levegőbe szemrebbenés nélkül. Volt 12 lovuk, ezen foglalták el a Hont. Lóhátról vadásztak görögdinnyére, amit a kissrácok szerettek volna megenni, de addigra pacallá lőtték a lovasok.
Amikor az öreg Álmos öszszehívta a törzsfőket, az egyik pont egy tóban fürdött egy lánynyal, és akkor engem kiküldtek egy pohár vízért. Mire bejöttem már nem fürödtek. És a vizet sem itta meg senki. Akkor már a Tas nyilazott, vagyis csak a kezébe vette, de úgy, hogy a papám felordított, hogy ez a süket mindjárt ellövi a saját mutatóujját. Mert ő járt íjász sportkörbe, és ért hozzá. Jó volt még az is, amikor az Árpád odament az egyik ősmagyarhoz az akácosba, hogy magával vigye, mert jönnek a besenyők. De az ősapa inkább ottmaradt a kopjafákra vigyázni, a papám pedig kijelentette, hogy ez egy bődületes baki, mert az akácot Amerikából hozták Európába a XVII. század elején, vagyis hogy a honfoglaláskor még fel sem volt fedezve Amerika. Ebből is látszik, hogy milyen tehetségesek voltak az ősmagyarok, hogy mégis tudtak szerezni maguknak.
De a legjobb a reklámszünet volt, mert abban az ősmagyarok énekeltek is, azt, hogy felkelt a mi napunk, kár, hogy közben töksötét volt. De lehet az is, hogy akkor is volt napfogyatkozás. Szemüveg ugyan nem volt nekik hozzá, a Vazul meg is vakult. Anyukám meg könnyesre nevette magát a vasfazék miatt, ami a király fején volt, kábé három számmal nagyobb, azt mondta: tisztára, mint az Antal Imre a Néma leventében! Tényleg rá volt csúszva a fülére, de elöl azért kilátott.
Aztán ment tovább a Honfoglalás, a hortobágyi gulyások ősmagyarnak öltözve terelték a hortobágyi szürkemarhákat. A papám szerint ott volt látható Magyarország teljes szürkeállománya. Aztán a besenyők is megjöttek mind a négyen (vagyis a teljes Besenyő család), és lemészárolták az akácosban az ősapát, később a magyarokkal is megvívtak, és naná, hogy a magyarok győztek, mert túlerőben voltak a 12 lóval. Azt én sem értettem teljesen, hogy a szekereknek, amin az ősanyák közlekedtek, miért kellett egy sárral teli árokban közlekedni, miközben a lovasok ott rohangásztak mellettük a szárazon.
Végül jött valami bénázás az erdőben a szarvassal, ami az Arany Jánosban nem is úgy volt, és akkor a papámnak tele lett a hócipője az egésszel, és azt mondta, hogy ha az ősmagyarok tényleg ilyen mulyák lettek volna, még mindig ott ülhetnénk Levédiában. És hogy őt nem érdekli se a honfoglalás, se István, a király, se néző, a hülye, és kikapcsolta a tévét.
Csak azt tudnám, mit írok majd a töridogába.
Tisztelettel:
Táltos Pisti, VI. oszt. tan.