Balla Gábor
Kertkultúra születik

Az elmúlt években sok változás történt Magyarországon, és ennek nyomán a polgárosodás, a vagyonszerzés jelei örvendetes módon megjelentek az otthonokban, s így a kertekben is. A hétköznapok alatt felgyülemlett feszültségeket sokan vezetik le egy kis hétvégi fűnyírással, kertgondozással. Nem utolsó szempont az sem, hogy egy tiszta és ápolt kertben kellemes a játék, a pihenés.

A mögöttünk álló öt-tíz évben szinte új szakmákat hozott létre a kertkultúra és azon belül az otthonteremtés a kertben. A változásokra jellemző a gyors felzárkózás. A nyolcvanas években egy gondosan kialakított kert még ritkaságszámba ment, sőt a kertes lakóhely is inkább nyugatbarát különcségnek számított, mintsem természetes ideálnak. Mára kezd természetessé válni, hogy otthonunk része és helye legyen a kert. Ez sok újdonság megjelenésével jár együtt, ilyen például a jelentős számú dísznövény megjelenése a kereskedelemben. Ez alatt a néhány év alatt több dísznövényfaj és fajta került be az országba, mint előtte ezer évig. A tavalyi adatok alapján a jelenleg engedéllyel termesztett faiskolai növényfajok és -fajták száma közel 2500, de becslések szerint ez a szám a valóságban másfélszer ennyi.
A hirtelen jött változások ugyancsak tartogattak meglepetéseket az „ifjú” kertkedvelőknek (és még tartogatnak is néhányat). Mindez a kilencvenes évek elején kezdődött a csodákat ígérő, növénycsomagküldő szolgáltatásokat nyújtó cégek megjelenésével. Az leginkább növényküldemények postázására szakosodott vállalkozások hirtelen fellendültek, a korábban szinte semmilyen kínálattal nem rendelkező hazai piac szinte megrohamozta a fantasztikus katalógusokkal és megbízható ígéretekkel érkező cégeket. A roham két-három évig el is tartott, mivel körülbelül ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy kiderüljenek a nem várt problémák. A magyarországi kontinentális klíma nem kényeztette el az elsősorban holland és német faiskolákban termesztett növényeket, és kevesen vannak, akik nem fizették ki a lecke árát. A Nyugat-Európában kipróbált és használt dísznövények jelentős része egyszerűen nem bírja a nálunk jellemző kemény és száraz teleket, majd a tavaszi kontinentális, szárító hatású szeleket és nem ritkán a nyári aszályt.
A dísznövény-kereskedelem palettáján maradt csomagküldők is váltottak, és jónéhány növényt levettek a kínálatból, illetve a hazai termesztésű növényeket is elkezdték forgalmazni. Az biztos, hogy a látványos prospektusok hozzájárultak a minőségi igények gyors kialakulásához, amit viszont a gombamód szaporodó faiskolai lerakatok, kertészeti árudák kezdtek kiszolgálni. A vásárló helyzete viszont korántsem javult, mivel most a látványos, és már fiatalon is mutatós növények forgalma lendült fel. Ez főként néhány örökzöldre vonatkozik, ilyen például néhány nyugati tuja és hamisciprusfajta. Elkezdődött a kertépítés, a vásárló a neki legjobban tetszőből kívánt kertet építeni, így jöttek létre az örökzöldekkel elhalmozott kertek. És megint a visszaköszönő probléma, az elsősorban nyugat-európai fajtaválaszték. Az egyébként is javarészt az ország nyugati részén található faiskolák éghajlati adottságai eltérnek az ország közepén és főleg keleti részén tapasztaltaktól, így ezek a faiskolák olyan növényekkel árasztották el a magyar piacot, amelyek alkalmazkodva a szárazabb és meszesebb talajviszonyokhoz, gyakran megritkulnak, megcsúnyulnak.
A kertkultúra hirtelen jött növekedése főleg a nagyméretű növények gyors megfogyatkozását eredményezte, mivel a gyakran tíz-tizenöt éves tenyészidőt nem lehetett két-három év alatt bepótolni. Így aztán marad a nyugati import, amit az elmúlt másfél-két évben az olasz behozatal követ. Érthető, mivel a rendkívül kedvező mediterrán éghajlaton alacsony áron lehet hozzájutni akár a nagyobb méretű növényekhez is. (Viszont megint az a gond, hogy ezek a növények csak enyhe és rövid telekhez szoktak, a hosszú tenyészidő miatt sejtfelépítésük más, mint a hazai flóráé, így egy nálunk jól vizsgázott, de ott nevelt fajta is hozhat meglepetéseket.) Örvendetes tény ugyanakkor, hogy a hazai kínálat kezdi utolérni a lemaradást, és egyre több olyan kertészeti árudával találkozhatunk, ahol a széles választék mellett nagy hangsúlyt helyeznek a vevők tájékoztatására és a tanácsadásra is. A realitás kedvéért mindehhez hozzátartozik, hogy minden jószándék ellenére sincs olyan gyakorlati szakember, aki a megnövekedett fajtaválasztékot az adott talaj- és klímaviszonyok között megismerte volna. Akinek tehát nincs kedve vagy pénze kísérletezésre, annak a hazai, illetve az utóbbi évtizedekben meghonosodott, jól bevált növények is rendelkezésére állnak.