Hetek - III. évfolyam, 34. szám, 1999. augusztus 28

Az orosz szervezett bűnözés több milliárd dollár nagyságrendű pénzmosási akciója ügyében nyomoznak az amerikai hatóságok. A Bank of New York-on keresztül áramló orosz pénzek vélhetően a Szemjon Mogiljevics vezette „vörös maffia” illegális ügyleteiből származnak. Az ügy szálai Magyarországra is elvezetnek, ahol a Szeva néven ismert orosz üzletembernek a legutóbbi ideig a főhadiszállása volt - állítják az amerikai bűnüldöző szervek. Összeállításunk a The New York Times cikksorozata alapján készült.

A tavalyi év októberétől idén márciusig akár tízmilliárd dollár is keresztülfolyt a neves amerikai banknak egyik bankszámláján, amelyet egy bizonyos Benex nevű cég nyitott. A Benex kapcsolatban áll Mogiljeviccsel, az orosz szervezett bűnözés egyik feltételezett keresztapjával. Az eddigi vizsgálatok arra utalnak, hogy az Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb méretű pénzmosási akciója után nyomoznak az illetékesek. A Benex cég számláján szokatlan gyorsasággal óriási összegek vándoroltak keresztül, amelyet a banknak jelentenie kellett volna a hatóságoknak, de ez nem történt meg, amiért a bank két vezető beosztású munkatársát a múlt héten felfüggesztették állásából. Natasa Gurfinkel Kagalovszki, aki a bank New York-i központjában dolgozott, és Lucy Edwards, a londoni fiók munkatársa - a rendőrség szerint - valószínűleg összejátszott a pénzmosókkal. A két orosz származású nő a hetvenes években telepedett le az Egyesült Államokban, ahol idővel megkapták az amerikai állampolgárságot, majd mindketten orosz férfiakhoz mentek feleségül. A vizsgálatok tárgyát képező Benex-számla Lucy Edwards férjének, Peter Berlinnek a tulajdona. A Benex kapcsolatban áll a philadelphiai székhelyű YBM Magnex nevű Mogiljevics-céggel is, amely ellen jelenleg részvénycsalás miatt nyomoznak.

Keresztapák a kanadai értéktőzsdén

A brit bűnüldöző szervek már évek óta szemmel tartják az orosz szervezett bűnözés pénzmosó akcióit Nagy-Britanniában. A vizsgálatok középpontjában álló Szemjon Mogiljevicset az amerikai napilap információi szerint egy brit titkosított jelentés „a világ egyik legbefolyásosabb bűnözőjének” állítja, akinek személyes vagyona százmillió dollár. Pénzét elsősorban fegyver-, illetve kábítószer-kereskedelemből és prostitúcióból szerezte, amelyet évekkel ezelőtt egy angol bankon keresztül próbált tisztára mosni.
Az angolok 1995-ben véget vetettek ottani tevékenységének. Ezután Mogiljevics új vállalkozásba kezd: a YBM Magnex nevű vállalatát a kanadai értéktőzsdén jegyezteti, részvényeit Észak-Amerika-szerte veszik a gyanútlan befektetők. A vállalat főbb profiljai közé tartozik, hogy ipari mágneseket gyárt egy magyarországi gyárban, illetve kőolajjal kereskedik. Két prominens amerikai könyvvizsgáló cég is átvilágítja, rendre jelennek meg a jól hangzó éves jelentések, sőt még saját web-oldalt is fenntart. Mindez azonban nem más, mint egy remekül álcázott óriási pénzmosó üzem - vélik az amerikai ügyészek, akik szerint ez az első leleplezett eset, amikor az orosz maffia betört a nagymértékben szabályozott amerikai pénzügyi piacra. A YBM cég jogászai egy vádpontban ismerik el bűnösségüket, a folytatódó kivizsgálás során pedig arra próbálnak majd fényt deríteni, hogy Mogiljevicsnek és társainak milyen konkrét szerepe volt a vállalat létrehozásában és üzemeltetésében.
A Nagy-Britanniában történt lebukás és a mostani amerikai leleplezés közötti három évben a YBM 114 millió kanadai dollárra tett szert a kanadai pénzpiacokon. A cég részvényei kelendőek voltak, és már tervbe vették, hogy az egyesült államokbeli Nasdaq tőzsdei mutatóban is jegyzik a vállalatot. Bár a társaságnak voltak valós eladásai, a jelentésekbe belekerültek nem létező partnerekkel kötött üzletek is, illetve a vállalat ellátói között több Mogiljevicshez tartozó cég szerepelt - állapítják meg a vizsgálat kezdeti szakaszában.

Szeva és a magyar fegyveripar

Szemjon Mogiljevics tevékenységeit először egy amerikai hetilap, a The Village Voice szellőztette meg 1998 májusában (Hetek, 1998. június 29.), az amerikai Szövetségi Nyomozóhivatal (FBI) és az izraeli hírszerzés Mogiljevicsről készített titkos jelentéseire támaszkodva. Az amerikai és európai titkosszolgálatok már hoszszabb ideje figyelték az ukrán származású, de izraeli állampolgársággal is rendelkező keresztapát. A The New York Times értesülése szerint a Budapesten élő Mogiljevics telefonbeszélgetéseit a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) is lehallgatta. Így tudták meg, hogy a férfi tavaly százezer dollárért megrendelte Robert Friedman amerikai újságíró meggyilkolását, aki a Voice-ban cikket közölt Mogiljevicsről.
A The New York Times szerint legbefolyásosabb gengszternek tartott férfi kisstílű rablásokkal és pénzhamisítással kezdte pályafutását. A hetvenes években figyeltek fel rá az akkor még szovjet hatóságok. A nyolcvanas években a Szovjetunióból kivándorló zsidók műkincseit, ékszereit szerezte meg csalással, azt ígérve nekik, hogy értéktárgyaikat, miután olcsón megvásárolta tőlük, jó áron értékesítteti, és a pénzt utánuk küldi Izraelbe, illetve Amerikába.
A Szovjetunió összeomlása után Mogiljevics Budapestre telepítette főhadiszállását, és ügyleteit a Black and White Club nevű sztriptízbárból irányította - állítják európai és amerikai titkosszolgálati jelentések. A kilencvenes évek eleje óta tartózkodott Magyarországon, ahol a bűnüldöző szervek legnagyobb megrökönyödésére legálisan felvásárolta a magyar fegyveripar jelentős részét. A megvásárolt vállalatok között a Magnex 2000 mágnesgyár, a Digép Általános Gépgyár és az aknavetőket és légvédelmi elhárító eszközöket gyártó Army Coop szerepel.
1994-ben engedélyt vásárolt a fegyverek adásvételére. Egyik tipikus üzletének keretében Mogiljevics két moszkvai illetőségű társával 20 millió dollár értékben vásárolt meg orosz tábornokoktól a volt NDK területéről származó nehézfegyvereket. A föld-levegő rakétákat és felfegyverzett páncélos szállító járműveket ezután Irakban, Iránban és Jugoszláviában értékesítette.

Fehérgalléros akció

Mogiljevics korábbi vállalatát, az Arigon céget 1991-ben hozta létre az adóparadicsomként ismert angliai Channel Islandsen. Bonyolult tranzakciók révén a YBM Magnex végül is az Arigon tulajdonába került. A kanadai részvénykibocsátásokat segítendő, Mogiljevics 2,4 millió dollárt utalt át az Arigon számlájáról a YBM-ére.
Mogiljevics „profizmusát” mutatja, hogy csak a magasan képzett emberekben bízik meg. Ő maga a lvovi egyetemen diplomázott közgazdászként, a YBM-et igazgató egyik bizalmasa pedig Jacob Bogatin, aki fémkohászatból doktorált a Volgográdi Állami Egyetemen. 1996-ban, mikor a YBM „rekord eladásokról és nyereségről” számolt be, a Parente, Randolph, Orlando, Carey & Associates nevű könyvvizsgáló cégek tekintettek bele a vállalat dokumentációiba, majd megállapították, hogy azok „minden anyagi tekintetben megfelelőek”. 1997 nyarán, mielőtt a YBM újabb részvénykibocsátásokat hajtott volna végre, az Ontario tartománybeli értékpapír-felügyelő bizottság felkérte a Deloitte & Touche könyvvizsgáló céget egy „nagy kockázatú” átvilágításra. Ez az értékpapír-felügyeletnél annyit jelent, hogy a monetáris hatóságok gyanakvása miatt a vizsgálatot végző cégnek nagyobb odafigyelést és alaposságot kell alkalmaznia. Ez a vizsgálat sem talált semmi kivetnivalót a YBM-nél.
Nem jártak ilyen szerencsével a harmadik könyvvizsgálóval, a Miller & Tate nevű céggel, amelyhez a YBM a kanadai hatóságok ismételt gyanakvása miatt fordult pozitív ajánlásért. Az ötvenoldalas tanulmány szavai szerint a YBM „pénzmosással és szokatlan tranzakciókkal” hozható összefüggésbe. A furcsa ügyletek középpontjában egy bizonyos United Trade nevű vállalat áll. A cég egy másik adóparadicsomba, a Kajmán-szigetekre települt, vezetője pedig Igor Fisherman, aki egyébként vezető tisztségviselő a YBM-nél is. Fisherman az Ufai Állami Egyetemen végzett matematikusként a volt Szovjetunióban, a nyolcvanas évek végén költözött Amerikába, majd megkapta az állampolgárságot is - most a bűncselekmények egyik gyanúsítottja.
Litvániából egy alkalommal 3,2 millió dollárt utaltak át egy magyarországi United Trade bankszámlára, ezt azután gyorsan továbbították hat, látszólag nem azonos számlára, amelyeket a buffalói székhelyű Chemical Bankban helyeztek el. Ezzel egy időben a United Trade pénzt utalt át Paul F. Fallon, egy szintén buffalói ügyvéd részére. A tranzakciók „több tekintetben is pénzmosásra engednek következtetni” - áll a könyvvizsgáló jelentésében. A Miller & Tate kiemeli, hogy mindazon litván, magyar és amerikai cégeknek, amelyek üzleti kapcsolatban álltak a vállalattal, közös címük van - Paul F. Fallon irodája Buffalóban. Ami a kőolajüzleteket illeti - a YBM állítása szerint ez a vállalat piaci sikerének az alapja -, a könyvvizsgáló cég úgy találta, hogy Mogiljevics cége sohasem adott el egyetlen hordó olajat sem.

Egymillió Jelcinéknek?

Egy Nyugaton megtollasodott, koszovói albán származású építési vállalkozó egymillió dollárt utalt át egy magyarországi bankba Borisz Jelcin orosz elnök javára - írta a Corriere della Sera című olasz lap.
A tranzakció tényét maga a Svájcban működő vállalkozó, Bagjet Pacolli is elismerte a svájci hatóságoknak, hozzátéve, hogy a pénz „az apróbb kiadások” fedezését szolgálta, amikor az orosz elnök hivatalos látogatáson tartózkodott Budapesten.
A cikkből nem derül ki, hogy melyik magyar bankba küldte a pénzt az oroszországi megrendelésekből meggazdagodott vállalkozó, sem az, hogy mikor történt az átutalás. Borisz Jelcin 1992. november 10-11-én járt Magyarországon, amikor beszédet mondott a Parlamentben is, valamint 1994. december 4-5-én az EBEÉ csúcsértekezlete kapcsán.
Az egymillió dolláros folyószámla a korrupció gyanúját vetíti Jelcin elnökre és környezetére, mivel - 190 egyéb oroszországi beruházás mellett - Pacolli kapta a busásan jövedelmező megbízást a Kreml felújítására, valamint az 1993-as puccskísérlet idején szétlőtt orosz elnöki palota újjáépítésére.
A Pacolli privát bankszámlájáról származó pénzt előbb Pavel Borogyinnak, az orosz elnöki hivatal nagyhatalmú vagyonkezelőjének (a lap szerint „a Jelcin család kincstárnokának”) nevére utalták át, majd innen került tovább „rejtélyes módon” a meg nem nevezett budapesti bankba. A pesti bankszámlára úgy derült fény, hogy Carla Del Ponte svájci főállamügyész - aki időközben a hágai nemzetközi törvényszék bírája lett - házkutatásokat tartott svájci bankokban Jurij Szkuratov orosz főállamügyész felkérésére, vezető orosz tisztségviselők vélelmezett korrupciós ügyei kapcsán.
A svájci főállamügyész a Kreml 23 korrupt tisztségviselőjének összesen 32 folyószámlájára bukkant a Gotthard Bank genfi és luganói fiókjában. Az átvizsgált iratokból kiderült, hogy a Kreml megrendeléseiért felelős Borogyinnak és másoknak átutalt pénzek a koszovói építési vállalkozó Svájcban működő vállalatától, a Mabetextől származnak.
A „Kreml udvari építészének” kilenc éve még egy szegényes irodácskában tengődő cége szédületes karriert futott be: ma hatezer alkalmazottja és szerte a világban 18 fiókja van, s évi egymilliárd dolláros árbevételével immár a hetvenedik legnagyobb svájci vállalat. A Gotthard Bank luganói fiókjában találtak három hitelkártya-folyószámlát is, amelyek Jelcin elnök és két lánya nevére voltak kiállítva. A számlakivonat szerint az elnök maga alig használta a hitelkártyát, annál inkább lányai, főleg „a Kreml hercegnőjeként”, az államfő kedvenceként számon tartott Tatjána, aki egy nap leforgása alatt 20 millió lírát (2,6 millió forintot) is költött.
A folyószámlákat formailag egy svájci bankár feleségének kicsiny ruhaboltja töltötte fel, a gyanú szerint abból a pénzből, amelyet férje, Franco Fenini luganói bankár egy problémás oroszországi hitelek behajtásával foglalkozó, orosz-izraeli-spanyol származású üzletembertől zsarolt ki a haszon lefölözése címén.
A Szevodnya című moszkvai lapnak sikerült elérnie Bagjet Pacollit (aki szabadságát tölti valahol Svájcon kívül), s az albán vállalkozó határozottan cáfolta, hogy ő fizette volna Jelcin családjának a számláit. „Politikai megrendelésre” készült írásnak, „kisded játékoknak” minősítette az olasz lap értesüléseit. Ugyanakkor elismerte, hogy a svájci főügyész valóban tett fel neki kérdéseket Jelcin számláiról. Pacolli azt állította, hogy a Mabetex semmiféle ruhaszámlákat nem fizetett ki, s céges hitelkártyájukat sem használták Jelcinék Budapesten. Szavai szerint a Mabetex orosz üzleti partnerei valóban költekeztek e hitelkártyákról, de ezek kizárólag a szerződésekkel kapcsolatos kiadások voltak.
Az albán üzletember megerősítette, hogy megfelel a tényeknek az egymillió dollár átutalása Budapestre, de ez az összeg egy magyar alvállalkozó szolgáltatásainak ellenértéke volt. „A szerződés 1 millió 470 ezer dollárról szólt, s még 93 ezer dollár hátralékunk van, mert ez a cég nem teljesítette az összes megrendelt szállítást” - nyilatkozta a Szevodnyának Pacolli.
Az albán vállalkozó nem kívánta megnevezni a magyar céget, mivel - mint mondta - „bírósági perben állunk vele, de igyekszünk peren kívüli megállapodásra jutni”. (MTI)

Mogiljevics cáfol

A magyar sajtóban Szeváról eddig ellentmondó állítások jelentek meg. A napokban Tonhauser László nyugalmazott alezredes, az egykor a szervezett bűnözés elleni harcot koordináló, legendás hírű rendőrtiszt jelentette ki: kilenc évig figyelték Szevát, a vádak alaptalannak bizonyultak.
A titokzatosnak mondott orosz vállalkozó többször nyilatkozott a magyar sajtónak, legutóbb a Napi Magyarországnak, illetve a Napkeltének. Ezekben a nyilatkozatokban az ötvenhárom éves, több mint kilenc év óta Magyarországon élő, magát törvénytisztelő állampolgárnak és tisztességes adófizetőnek valló üzletember cáfolja a Vörös Maffiáról szóló híreket. Véleménye szerint egyelőre magyarországi orosz maffiáról korai beszélni, hiszen az elkülönült orosz bűnözői csoportok nem kapcsolódtak össze a politikával. A személyével kapcsolatosan kialakult véleményekről szólva elmondta, hogy ő a különféle nemzeti titkosszolgálatok által kiszemelt áldozat, a befeketítését szolgáló információk ugyanolyan alaptalanok, mint az orosz maffiáról szólók. Mindeddig nem indult ellene semmilyen eljárás, nem kapott sehonnan még idézést sem. Részlet az interjúból: „Valaki készít egy anyagot valakiről, ami ugye nem lehet tévedés, hiszen ő maga készítette. Ezennel odaadom önnek azt az anyagot, amelyet az FBI rólam készített, de megjegyzem, szóról szóra ugyanilyen anyagot szerezhetnék az oroszoktól, az izraeliektől, a franciáktól, az angoloktól. A jelentések írói kivétel nélkül ugyanazt állítják; ha egy rendőrtiszt azt mondja, hogy kétségeket váltanak ki benne az ebben szereplő állítások, akkor ezt az embert biztosan korrumpálták. Hiszen mindenki tudja, hogy a leírtak igazak, akkor ő miért kételkedik benne. Ezt a rendőrt azután leváltják, az újak pedig egymástól öröklik az anyagot, amelybe azután soha senki nem néz bele azzal a felvetéssel, vajon igazak-e az állítások.
Én átlapoztam ezt az FBI-jelentést. Olyan részeket találtam például, hogy 1994-ben bestiálisan végeztettem ki embereket, név szerint felsorolva, lakcímük is ott olvasható. Öt év alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy egyáltalán ellenőrizze, hol lehetnek ezek az emberek eltemetve, hogyan ölték meg őket. Ha valaki ez iránt érdeklődne, akkor megállapíthatná, hogy élnek, egészségesek, és a baráti körömhöz tartoznak. Az állítólagos áldozatokkal hetente legalább egyszer beszélek telefonon, negyedévente pedig legalább egyszer együtt ebédelünk. De mondok mást. A jelentés tartalmazza azt is, hogy védelmi pénzeket hajtottam be Németországban. Ezt a pénzt azután - négymillió dollárt - átutaltattam a saját számlámra. Megjegyzem, Németországot 90 millióan lakják, a jelentésben viszont nem olvasható a megzsarolt emberek neve, nem tették közzé a számlaszámot, nem lehet tudni, mikor történt az esemény. Ez ugyanis már senkit nem érdekel. Mint ahogyan az sem, hogy nincs kárvallott, nincsenek adatok, és fel sem merül, hogy egyáltalán megtörtént-e az eset (…)” (Napi Magyarország, 1999. június 5.)