1999. január 15. a magyar rendőrség számára a diadal napját, a whiskys rabló néven
elhíresült Ambrus Attila számára pedig a végső bukás napját jelentette. Így végre
pont kerülhetett egy már 1993 óta tartó bankrablássorozat végére. Mind Ambrus baráti
körét, mind a Villányi út 113. lakóközösségét mélységesen megdöbbentette a már-már
túlzottan is joviális házmester és hokikapus „kétes másodállása”. Senki sem
tudott a férfi kettős életmódjáról, annak ellenére sem, hogy rendszeresen lőgyakorlatot
tartott lakóháza pincéjében.
Ambrus pedig 1999. július 10-i szökése óta még inkább foglalkoztatja a közvéleményt,
védőügyvédje szerint a Viszkis társadalmi jelenséggé nőtte ki magát az utóbbi időben.
Ennek kapcsán jelent meg a héten minden idők egyik legnagyobb vihart kavaró könyve,
amely az „Én, a Whiskys” címet viseli. A könyv három hét alatt készült el, 74
fotót tartalmaz Ambrus különböző egzotikus országokban tett „pálmafás ejtőzéseiről”.
A bűnöző fejében már bebörtönzésekor megszületett a „nagy balhék” emlékiratainak
gondolata. Könyve elkészítéséhez P. Gál Judit bűnügyi tudósító, a Mai Nap
munkatársa nyújtott segédkezet társszerzői minőségben. „A kötet első fele javarészt
a nagyobb rablások memoárjait tartalmazza, második része az Ambrus által megnevezett
barátokkal, ismerősökkel készült riportokat foglalja magába” - nyilatkozta P. Gál
Judit a könyv bemutatóján. Elmondása szerint a kötet ez idáig tízezer példányban
jelent meg, és máris nagy érdeklődésre tarthat számot.
A Viszkis szökése nagy mértékben bonyolítja jogi képviseletét, amelyet „távollétében”
védőügyvédje, Dr. Magyar György lát el. Véleménye szerint felesleges mindenféle
előítélettel viseltetni a kötettel kapcsolatosan, mivel az teljesen tárgyilagos, a véleményalkotás
pedig kizárólag az olvasó dolga. Az írás bevétele teljes egészében a Viszkis által
okozott kár, mintegy 143 millió forint visszatérítését célozza.