Lukács András
quot Építsenek gyárakat, termeljenek és produkáljanak quot
Interjú Salamon Berkowitz nagybefektetovel
Salamon Berkowitz hároméves volt, amikor szüleivel Magyarországról az Egyesült Államokba költözött. Egyetemi tanulmányai mellett bútorkereskedoként dolgozott, majd megvásárolta a céget, amely például 1996-ban 300 millió dolláros - azaz mintegy 70 milliárd forint - évi forgalmat bonyolított le. Salamon huszonhét éves volt, amikor Ford elnök már jelölte az amerikai kisvállalkozások szövetségének vezetoségébe. Tulajdonosa volt divatcégnek, légitársaságnak, kereskedelmi cégeknek. Magyarországon a Traubi Hungária Rt. tulajdonosa.
A vásárláskor például pecsétes papírt kaptunk arról, hogy nincsen jelzálog az üzemen, késobb kiderült, hogy mégiscsak volt Fotó: Somorjai László- Berkowitz úr, mikor és miért hagyta el Magyarországot és hogyan boldogult az "Újvilágban" ?
- A családom az erdélyi Szatmárról származik és a II. világháború alatt költöztünk Magyarországra, mert édesanyám családja Debrecenbol származott, majd 1951-ben emigráltunk az Egyesült Államokba. Amikor elhagytuk az országot, apám több mint egymillió üres almásrekeszt hagyott itt, o ugyanis alma-nagykereskedo volt, a családja a háború elott friss élelmiszerrel kereskedett - leginkább almával és szilvával. Az Egyesült Államokban a családomnak sikerült újra létrehoznia egy kiterjedt és virágzó vállalkozást, jelenleg nagyon sok helyen vannak vállalataink, az USA-ban, Izraelben, Dél-Amerikában, a Távol-Keleten, nagyon sok helyen jelen vagyunk, a bankszakmától kezdve az iparig. A család vállalatainak a vezetoje apám volt egészen haláláig, azóta én vezetem a Salamon and Companyt.
- Miért költözött Magyarországra?
- 1988-ban jöttem vissza, még a változások elott, érdekelt az úgynevezett magyar "szellemi vagyon" és volt néhány potenciális jó befektetés, leginkább a biotechnológia területén. Emellett volt személyes oka is a visszatérésemnek: létre akartam hozni a kárpótlásnak egy olyan formáját, melynek során támogatjuk azokat a személyeket, akik az apáik vagy nagyapáik üzleteit, vállalkozásait szeretnék újra felépíteni. Olyan embereket akartam és akarok meggyozni, hogy fektessenek be Magyarországon, akik már bizonyítottak az Egyesült Államokban, és akiknek sikeres és virágzó vállalkozásaik vannak.
- Az Egyesült Államokból érkezve milyennek látta az üzleti élet stílusát az éppen rendszert váltó Magyarországon?
- Már akkor volt egyfajta üzleti atmoszféra Magyarországon. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy az üzleti élet még nagyon kiforratlan és nagyon bonyolult. Ennek oka, hogy Magyarországnak nagyon hirtelen kellett megtennie az elso lépéseket a piacgazdaság útján, emellett azonban az ország sokkal felkészültebb volt a nyugati típusú gazdasági életre, mint a környezo volt szocialista országok. Most tíz évvel késobb ha visszatekintek, azt gondolom, hogy Magyarország eroteljesen haladt a piacgazdaság útján, ugyanakkor még nagyon sok tennivaló hátramaradt.
- Az önnel készült beszélgetésekben hangsúlyozni szokta, hogy ortodox zsidó amerikai befekteto. Mit jelent ez önnek, mint üzletembernek?
- Számomra az üzlet is a hagyomány része. Életszemléletünk fontos eleme az, hogy az önellátás, a saját magunk lábán való megállás után támogatjuk és fejlesztjük azt a közösséget, illetve környezetet, amelyhez tartozunk. Ez egyébként saját boldogulásunkra is visszahat. Példaként: a New Yorkban, Chicagóban, Torontóban élo ortodox zsidó közösségek saját maguk építették fel iskoláikat, zsinagógáikat, nem állami pénzbol vagy támogatásból. Fontosnak tartom, hogy a tanulás és a kemény munka után a sikereinket visszaforgassuk a közösségbe, a társadalomba. Ezért támogattuk például Magyarországon a Vöröskeresztet, a beteg gyermekeket gyógyító intézeteket, a vakok intézetét, rákos gyerekek intézetét, mert meg akarjuk mutatni a társadalomnak, hogy ez a járható út.
Másrészt szerintem a vallási közösségeket a tagoknak kell fenntartaniuk, nem pedig az államnak. Az Egyesült Államokban ez az elv, az állam és egyház szétválasztásának elve kiválóan muködik. Ez - az önfenntartás - egyetlen módja annak, hogy sikeres országot építsünk fel. Mi ragaszkodunk ehhez az életszemlélethez és a hagyományainkhoz, ez jellemzi a hétköznapi és az üzleti életünket is.
- Mondana konkrét példát?
- Az Egyesült Államokban például a magyar ortodox zsidók érték el, hogy a munkahét öt napos legyen, mert meg akarták tartani a szombatot és ehhez nagyon ragaszkodtak. A nagybátyám, Joe Pasternak, aki híres filmproducer volt a Metro Goldwyn Mayer filmgyárban azt mondta egyszer apámnak: mikor hagytok fel ezekkel az ósdi hagyományokkal? Felejtsétek el, ennek nincs jövoje, ez elégett a gázkamrákban. Erre apám azt mondta: "Joe, kifelé!" Apám kirúgta, s azt mondta, hogy "ne próbáld ezzel a fiamat megkörnyékezni". Onnan tudom a sztorit, hogy Pasternak elmesélte, mert alkalmazni akart a filmgyárban, mert jó tenorhangom volt. De tudja mit, apámnak volt igaza, mi még itt is a fejünkön viseljük a jármülkét, az irodáinkban nincsenek miniszoknyák és becsülnek minket az emberek.
Tudja, a kivándorolt ortodox zsidók Magyarország nagyon befolyásos lobbistái az Egyesült Államokban. Szinte mindenüket elvesztették a holocaust idején, mégis szeretik ezt az országot, a kinti zsinagógáink mindegyike magyar falvakról és városokról van elnevezve, Debrecenrol, Nyíregyházáról, Hajdúböszörményrol.
- Térjünk vissza az üzletre, ha jól tudom, a Traubi-üzletbe szinte véletlenül került bele.
- Igen ez igaz, 1992-ben kértek fel bennünket, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) privatizációjakor támogassuk az egyik pályázót. A pályázó az utolsó pillanatban visszalépett az üzlettol, de én már aláírtam egy szerzodést, ezért nem léphettem vissza. A pályázatot végül megnyertük, így vásároltuk meg az üzemet.
- Már az induláskor voltak problémáik.
- 1992 októberében írtuk alá a szerzodést, az üzem és a vagyon átadása azonban csak 93 február közepén történt meg, tehát öt hónappal késobb. A vagyon egy részét ezalatt az ido alatt "eladták". Az információkat az államtól kaptam és nem voltak tapasztalataim az állammal való üzletkötésben, és nem tudtam, hogy ki képviseli az államot az üzletben. Mikor megtudtam, rájöttem, hogy valójában neki sem volt privatizációs tapasztalata, nem volt mindenrol információja. A vásárláskor például pecsétes papírt kaptunk arról, hogy nincsen jelzálog az üzemen, késobb kiderült, hogy mégiscsak volt. Amikor átvettük az üzemet, akkor szembesültünk azzal, hogy mi nem egészen ezért fizettünk, az üvegek egy része használhatatlan volt, ráadásul az aromák szavatossága is lejárt.
Volt egy csoport a menedzsmentben, akik korábban leselejtezték az üzem egyik töltosorát 2000 márkáért, késobb pedig megvásároltatták a vállalattal ugyanezt 170 ezerért. Késobb még voltak gondjaink ezzel a társasággal, mert egy napon eljöttek és leszereltették a töltosort és felszólítottak minket, hogy fizessünk az eddigi használatért. Mi nem is tudtuk, hogy valójában mi nem tulajdonosai, hanem bérloi voltunk ennek az eszköznek, mindemellett a töltosort 80 százalékban a BÁG használta és csak az adásvétel után használtuk mi. Ennek ellenére velünk a teljes használat árát akarták kifizettetni.
Bíróság elé került a dolog és a megfelelo dokumentáció hiányában az ítélet ránk nézve kedvezotlen volt, fellebbezni azonban nem volt lehetoségünk, mert titokzatos módon a bírósági ítéletrol szóló levelet sohasem kaptuk meg. Jelenleg a kezünkben van a megfelelo dokumentáció és a bíróság helyt adott a perújítás iránti kérelmünknek.
A szerzodésnek volt egy olyan pontja is, hogyha a Warimpextol (a cégrol keretes írásunkban olvashatnak - a szerk.) megveszünk egy bizonyos mennyiségu aromát, akkor a Traubi védjegy tulajdonjoga ránk száll, de akkor is ránk száll, hogyha nem szállítják le nekünk a megrendelt aromát. A Warimpex végül is nem szállított, a védjegy tulajdona tehát elvileg ránk szállt. Ekkor derült ki, hogy a Traubi márka Magyarországon nincs is bejegyezve, az általunk vásárolt védjegy nem is volt a Warimpexé. Mikor ezt megtudtuk, beadtuk a kérelmünket a szabadalmi hivatalba, hogy jegyezzenek be minket, mint a Traubi név tulajdonosait, ezt nem tették meg, hanem elfogadták a Warimpex utánunk benyújtott bejegyzési kérelmét mondván, hogy egyrészt a szabadalmi hivatalt nem köti az idorendi sorrend, másrészt a Warimpex elsobbséget élvez, mert nemzetközi piacon már tulajdonosa a Traubi védjegynek. Ez nem volt igaz, mert a Warimpex nem használta a Traubi nevet a nemzetközi piacokon és ezért öt év után automatikusan törölték a bejegyzésüket. A védjegy vita tehát abból fakad, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaság, aki a Traubi magyarországi gyártója és a Traubi sikerének létrehozója volt, elfelejtette bejegyeztetni a Traubi nevet Magyarországon.
- A védjegy kérdésrol az újságok csak 1995 körül kezdtek írni.
- A kérdés 1995 körül vált élessé a Debreceni Állami Gazdaság (DÁG) privatizálása után. A debreceniek ugyanis szintén palackoztak Traubisodát, a Badacsonyból kapott licensz és aroma segítségével, onnan kapott üvegekbe. A DÁG privatizálásakor azonban a Warimpex ismét eladta a védjegyet, ezúttal a DÁG-ot privatizáló cégnek. A privatizálás elott a Debreceni Állami Gazdaság 1 millió kétszázezer üvegünket bérelte, ennek az értéke körülbelül 60 millió forint volt. Az új tulajdonostól kaptunk egy levelet, hogy 72 órán belül szállítsuk el az üvegeinket, mert nem tudja tovább tárolni. Ennyi üveg elszállításához több hétre van szükség, mi mégis elküldtünk két teherautót, hogy megkezdjük az elszállítást. Ennek ellenére nem kaptunk vissza egy üveget sem, mivel azokat idoközben zúzott üvegként értékesítették 3 millió forintért. Ezt a pénzt sem kaptuk meg. Végül kiderült, hogy mi lett az üvegeink sorsa, megtaláltuk ugyanis oket az üzletekben és Traubi volt benne, csakhogy nem mi palackoztuk és nem is a mi nevünk alatt jelent meg, az üvegeken viszont továbbra is az állt: Badacsonyi Állami Gazdaság.
- Most hol áll hivatalosan ez az ügy?
- Az üzem tulajdonjogának kérdése ez évben megoldódott - ezt ünnepeltük Balatonvilágoson július 13-án az Egyesült Államok és Magyarország zászlóinak felvonásával - a védjegy tulajdonlásának a vitája még tart, a használati jog viszont egyértelmuen a mienk.
- Ennyi tapasztalattal milyennek látja a magyar gazdaság jelenlegi állapotát ?
- Véleményem szerint sokkal jobban szét kellene választani a gazdasági életet az államtól, mert jelen pillanatban túl nagy az összefonódás a politika és a gazdaság között. Emiatt kicsit aggódom, hogy elveszít az ország egy jó lehetoséget, elveszítik a vezetok az emberek bizalmát és lelkesedését a piacgazdaság iránt. Nagyon sokan, akik 30 évnél idosebbek, azt mondják, hogy régebben jobb volt. Ha tényleg változást akarnak elérni, akkor meg kell találni a módját, hogy az emberek lelkesedését ébren tartsák és ebben a médiának nagyon fontos szerepe van. Jelen pillanatban azonban az újságokban rengeteg negatív dolgot olvashatunk, az ország sarát. Az újságoknak azonban a sikerrol is kellene beszélniük és a sikeres példákat, a jó eredményeket kellene bemutatniuk. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország elinduljon a siker útján. Azt gondolom, hogy a sok probléma mellett - amivel az elmúlt 6-7 évben szembesültünk - a Traubi egy sikertörténet: több mint 300 embernek adunk munkát, de emellett mi vagyunk a legnagyobb szolofelvásárlók a badacsonyi régióban.
- Milyen lehetoségeket lát a gazdasági fejlodésre?
- Nagyon nagy intelligencia van ebben az országban. Emellett azonban nagyon nagy adag keseruség is és sok a depressziós ember. És nincsen jó jövokép a fiatalok elott, "fejesek" akarnak lenni, mindegyikük egy nagy luxusautóban akar ülni és mászkálni a világ körül. Azt kell nekik megtanítanunk, hogy tanuljanak, dolgozzanak és hozzanak létre értékeket. Építsenek gyárakat, termeljenek és produkáljanak. Ez a jövo.
- Mi a véleménye Magyarország európai integrációjáról?
- Véleményem szerint Magyarország nincs még felkészülve Európára, a gazdaságunk nagyon távol áll az európai típusú gazdaságtól, nem áll távol azonban az amerikai gazdasági szemlélettol. Valójában az amerikai gazdasághoz kéne igazodnunk. Az Egyesült Államok a világ egyedüli valódi demokratikus állama, és a világ vezetoje, miért ne az USA-t kövessük. Nézzük meg azokat az embereket, akik Magyarországról semmi nélkül mentek el, és 40 év alatt 500 milliárd dollárt halmoztak fel. Tízszeresét az ország összvagyonának. Más problémát is érzek itt: a mezogazdaság potenciális húzóágazata lehetne Magyarországnak, jelenleg azonban minden mást támogatnak, csak a mezogazdaságot nem. Nekünk a mezogazdaságot támogatnunk kell, mi nem vagyunk Korea, nem vagyunk Japán, az egy teljesen más kultúra.
- Ön gazdag ember, lakhatna gazdagabb helyen is. Miért él mégis Magyarországon, miért választja inkább a konfliktusokat?
- Valóban lakhatnék a világ bármely más pontján és még dolgoznom sem kellene, de nemcsak nekem, hanem még az unokáimnak sem. Azért választom mégis Magyarországot, mert szeretném ha olyan vállalkozást tudnék felépíteni, amire nagyapám is büszke lenne.
A Traubisodát 1971-ben kezdte el gyártani a Badacsonyi Állami Gazdaság és azonnal sikeressé vált a korábban többnyire csak Bambit forgalmazó hazai üdítoital-piacon. A kezdetben három forintos áron piacra került Traubi "befutása" után, mivel a BÁG nem gyozte teljesíteni a megnövekedett igényeket, az üdítot - a BÁG üvegeit és gyártási technológiáját felhasználva - a Debreceni, Kunbajai és Csányi Állami Gazdaságban is palackozták. Az üdíto egyik alapanyagát, az aromát a Badacsonyi Állami Gazdaság a magyar állami importcég, a Monimpex közvetítésével borért vásárolta Lenz Moser ausztriai borkereskedotol egészen 1986-ig. 1986-ra Lenz Moser tönkrement, és ezek után az aroma a Warimpex AG osztrák cég révén jutott Magyarországra. A rendszerváltás kezdetére a BÁG és a Traubi-üzem is a csod szélére került, ekkor vásárolta meg a céget a Salamon Berkowitz tulajdonában lévo Centrals Kft. 250 millió forintért. A privatizáció "hajnalán" kötött szerzodések hiányosságai miatt Salamon Berkowitz és a Centralsból idoközben Traubi Rt.-vé alakult cég csak ez évben vált hivatalosan is teljes jogú tulajdonosává a balatonvilágosi üzemnek, amit a cég az Egyesült Államok és Magyarország zászlóinak felvonásával ünnepelt július 13-án.
