Hetek - III. évfolyam, 31. szám, 1999. augusztus 07

1994. május 10-i gyurus napfogyatkozás Kalifornia partjainál - napnyugta közben Fotók: MCsE

Napfogyatkozás olyankor jön létre, amikor a Föld méretéhez képest alig negyedakkora Hold körülöttünk keringve árnyékot vet a Földre. Mindez potenciálisan évente akár többször is megtörténhet, épp így a holdfogyatkozás: ekkor éppen a Föld takarja el égi kíséronk elol a Napot. Míg azonban a Föld képes az egész Holdat árnyékba borítani, addig a Hold a földfelszínnek csak kis területén tud teljes fogyatkozást eloidézni. Ebben rejlik a ritkaság oka: olykor évszázadok is eltelhetnek, amíg egy adott hely fölött "elhúz" a Hold árnyéka. Ez sarkallta a kutatókat arra, hogy sokszor évekig tartó elokészületekkel óceánokat, kontinenseket átszelve jussanak el egy-egy napfogyatkozás zónájába, reménykedve, hogy derült ég lesz a nagy napon. Szerencsére nekünk mindössze az országot kettészelo sávba kell augusztus 11-ig eljutnunk, a holdárnyék 110 kilométer széles útvonalába, mely az Atlanti-óceántól Indiáig közel 14 ezer kilométeren keresztül fog húzódni, jórészt lakott területek felett. A fogyatkozás Boston partjaitól 500 kilométerre kezdodik: az óceán fölött a nap feketébe öltözve kel föl, majd az árnyék a hangsebesség kétszeresével száguldva 11 óra 11 perckor átrobog Dél-Anglia felett, és Észak-Franciaországban belép a jó öreg kontinensre. Németország és Ausztria lakosait elkápráztatva 12 óra 47 perckor a fogyatkozás Magyarországra is ráköszönt, elsoként Sopron és Szombathely lakóinak ámulatára. A jelenség alig 10 perc alatt végighalad az országon, majd útját Románián át folytatva Törökország, Szíria, Irán, Pakisztán és India érintésével végül a Bengál-öbölnél tér vissza a világurbe.

Látványszínház mindenkinek

Az esemény Magyarországon - helytol függoen - néhány perccel fél 12 elott kezdodik. A földlakók feszült várakozása közepette a Hold korongja nyugatról egyszer csak "beleharap" a Nap peremébe, feltartóztathatatlanul egyre nagyobb darabot takarva ki belole. Az elso fél órában a napfény alig érezhetoen gyengül, aztán fokozatosan felgyorsulnak az események: az árnyék közeledtével a nyugati ég egyre sötétebb lesz, mivel a napkorong ekkor már csak egy keskeny sarló az égen. A Nap fénye ilyenkor még vakító (szó szerint!), ezért a látványt csak megfelelo szuroszemüvegen át nézzük! Ha távcso, vagy binokulár (vadásztávcso) áll rendelkezésünkre, a szurot mindig a távcso elé szereljük, mivel az optika által összegyujtött sugárzás másodpercek alatt kiégetheti a lencse mögé helyezett szurot, és vele óvatlan szemünket is. Szuro hiányában a távcsovel egy fehér papírlapra kivetíthetjük a Nap fogyó korongját, így egyszerre többen is láthatják a jelenséget.
Részleges napfogyatkozás az ország egész területén látható lesz. Néhány perccel az úgynevezett totalitás beköszönte elott a nyugatról tornyosuló sötétség elkezdi körbefonni a látóhatárt, alatta sárgás-narancsos derengés jelzi, hogy a távolban köröskörül azért mindenhol süt a Nap. Fent az égen csodálatos színjáték veszi kezdetét. A Hold hegyekkel, hasadékokkal, kráterekkel tagolt felszíne kezdi teljesen eltakarni a napot, a sarló felhasadozik, a hegyek között átsurranó sugarak létrehozzák a híres Baily-féle gyöngyfüzért. Végül már csak a legmélyebben fekvo területekrol szurodik át a fény, izzó drágakohöz hasonló gyémántgyuru. Eközben az ég elsötétül, láthatóvá válnak a legfényesebb bolygók, csillagok és a Nap hatalmas, gyöngyházfényu ékessége: a telihold erejével ragyogó napkorona. A Földrol csak napfogyatkozáskor pillantható meg ez a forró, több millió fokos plazma, melyet a Nap mágneses tere sugarakba, szálakba fon. Most két percre levehetjük a szuroszemüveget, mert sem kamera, sem film nem adhatja vissza a korona eredeti látványát. A teljesség beköszöntekor néhány másodpercre elotunik a naplégkör legalsó rétege, a ciklámenvörösben pompázó kromoszféra (színgömb). Ekkor válhatnak szabad szemmel is láthatóvá a Napból kilövello, vörösen izzó hidrogénfelhok is. A ragyogó koronától balra megláthatjuk a minden csillagot túlragyogó Vénusz bolygót, vele átellenben az apró, nyugodt fényu Merkúrt. Ha szerencsénk van, felfedezojévé válhatunk akár egy, a napfény miatt eddig elrejtett, a fogyatkozáskor azonban hirtelen feltuno üstökösnek is.
A napfogyatkozás a tudósok számára is kincsesbánya. Ennek segítségével sikerült igazolni Eistein relativitás-elméletét: a Hold mellett elhaladó fény pályája ugyanis jól látható módon elgörbül, ami igazolja Eistein számításait, miszerint a nagy tömeg mellett elhaladó fény pályája elhajlik.
Az ezüstös fényben látszó táj és a narancsszínben derengo látóhatár hangulatának fokozásához a sejtelmes megvilágításon kívül hozzájárul a levego néhány fokos lehulése, és az emiatt feltámadó szél is. A másodpercek ilyenkor gyorsan múlnak; a felragyogó gyémántgyuru jelzi a totalitás végét. Ekkor haladéktalanul vegyük fel szuroszemüvegünket! Lassan elobukkan a Nap vakító sarlója, a táj kivilágosodik, és az árnyékoszlop kelet felé suhan tovább. A holdkorong utolsó érintését általában már csak a legelszántabbak várják meg.

Vigyázz: "szemfényvesztés"!

Már az ókori görög bölcs, Szókratész is figyelmeztetett arra, hogy a napfogyatkozást csak közvetve, nyugodt víztükörrol visszaverve szabad nézni. A fénycsökkento módszerek azóta sokat fejlodtek, az intés azonban még ma is áll, hiszen a napkorong legkisebb részlete is olyan vakító, hogy néhány másodperc alatt maradandó sérülést okozhat. A veszély valóságos: az Egyesült Államokban 1970-ben látható fogyatkozás 145 óvatlan embernek okozott maradandó szemkárosodást.
Az emberi szem ideghártyájának közepén található a szín- és éleslátásért felelos terület, a sárgafolt. Ez a szem legsérülékenyebb része. Ide fókuszálja szemlencsénk a betuket, mikor olvasunk, de a Nap izzó fényét is, mikor belenézünk. Az érzékelo receptorok károsodása végleges, utólag nem gyógykezelheto, ezért a fogyatkozás alatt addig ne nézzünk szabad szemmel a napba, amíg azt a holdkorong teljesen el nem takarja!
A fénycsökkentésre kitalált számos közszájon forgó módszer rejt veszélyeket magában, mivel ezek csak a látható fény hullámhosszain nyelnek el, de a szemre ugyancsak veszélyes ultraibolya és hosugarakat szinte akadálytalanul átengedik. Ezek az eszközök ráadásul "becsapják" a szem természetes védelmét: a kitágult pupillán át minden fény- és fájdalomérzet nélkül az elviselheto sugárzás többszöröse is a szembe juthat. Ne próbálkozzunk hát a kormozott üveggel, lemezre fúrt parányi lyukkal, floppy-vagy CD-lemezzel sem (ez utóbbi a barázdák miatt amúgy is homályos képet ad). Még az UV-védelemmel egyébként rendelkezo napszemüveg sem nyújt kello védelmet, léteznek viszont garantáltan biztonságos módszerek is.
Számos helyen kaphatók az erre a célra készített szuroszemüvegek. Vásárlásnál érdemes meggyozodni a szemüveg megbízhatóságáról: a legálisan forgalmazott szemüvegek többsége rendelkezik az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) sugárvédelmi szakvéleményével, melynek egy példányát általában megtalálhatjuk az elárusítónál. Ha ismeretlen eredetu szemüveg birtokába jutnánk, bizalommal fordulhatunk a Fogyasztóvédelmi Fofelügyeloséghez (a 06(1)210-0373-as telefonszámon), akik a szemüveg külseje alapján megállapítják, hogy bevizsgált terméket vásároltunk-e. A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy még jól muködo és bevizsgált szemüvegek esetén sem tanácsos egyhuzamban másfél-két percnél tovább a napba nézni (különösen kisgyermekek esetén fontos az elovigyázatosság). Néhány perc piheno után lehet folytatni a vizsgálódást.
Fénycsökkentésre alkalmas lehet még a vastag (legalább 16 milliméteres) hegesztoüveg is, de saját napszurot is készíthetünk magunknak valódi fekete-fehér filmbol (Fortepan, Kodak Tri-X stb.) A filmet napra kitéve, majd elohívatva és két rétegben használva koromfekete biztonságos szurot kapunk. Fontos tudni, hogy színes film (negatív vagy dia) használata erre a célra nem alkalmas. Szinte észre sem vesszük, máris órák óta állunk a napon, ezért hasznos kellék lehet a sapka és a napolaj is.

A tehenek hazaballagnak

A teljes fogyatkozás látványa alaposan megtréfálja az élovilágot. Mark Littmann Napfogyatkozás a maga teljességében címu könyvébol megtudhatjuk, hogy az 1560-as portugáliai fogyatkozáskor a repülo madarak a hirtelen támadt sötétben a földre estek. 1706-ban Franciaországban a sötétség beköszöntével a baromfiak és a galambok gyorsan szállásukra siettek, miközben a denevérek megkezdték szokásos vadászatukat az égen. Costa Ricában az 1973-as fogyatkozás a reggeli órákra esett. A legelészésbe épphogy belekezdo tehenek ügyet sem vetettek a részleges fogyatkozásra, de amint beköszöntött a teljesség, engedelmesen felsorakoztak és bevonultak az istállóba. Az 1911-es napfogyatkozás Tongában érte angol tudósok egy expedícióját. A virágok a sötétet észlelve becsukódtak, a madarak pedig sietve hazarepültek, ám a varázsütésszeru gyorsasággal feléledo rovarvilág kapva-kapott az alkalmon, és gondolkodás nélkül "megszállta" a kutatókat.
A napfogyatkozás a legnagyobb hatást azonban mégis az emberre fejti ki. Többen emlékezhetnek még a Fáraó címu filmre, melyben az egyiptomi papok isteneik haragjának demonstrálására "eltüntetik" a napot az égrol. Nos, a történet - három és fél ezer évvel késobb - valóban megtörtént az amerikai Ohióban. Tenskwatawa, a cheyenne törzs sámánja egyre nagyobb befolyásra tett szert az oslakos indiánok között, William Henry Harrison kormányzó legnagyobb bosszúságára. Harrison le akarta járatni a varázsló tekintélyét, ezért arra biztatta az indiánokat, követeljenek bizonyítékot Tenskwatawa isteni hatalmáról. Nem tudni honnan, de a sámán tudomást szerzett a napfogyatkozásról, és kijelentette, hogy 1806. június 16-án letörli a napot az égrol. A jeles napon teljes harci díszben rámutatott a napra, amely kis ido múlva valóban el is tunt, ezután a rémült indiánok nagy megkönnyebbülésére kegyesen visszaadta nekik.
A fogyatkozásokat a világ népei gyakran természetfeletti katasztrófának tekintették, ezért sokan tevoleg is részt vettek azok "elhárításában". A kínai császár udvari íjászai nyílzáporral próbálták elijeszteni a napot felfaló fenevadat. Indiában az emberek nyakig merültek a folyókba, ezt tartván a legalázatosabb magatartásnak arra, hogy kiimádkozzák a Napot a fekete sárkány torkából. A kolumbiai indiánok a fogyatkozás láttán nagy lármát csaptak, fogadkozván isteneiknek, hogy jó útra térnek, melynek bizonyságaként gyorsan megöntözték gabonájukat és nekiláttak dolgozni. A legkegyetlenebb módon az aztékok reagáltak a napfogyatkozásra, ok ugyanis úgy tartották, hogy az esemény a Nap hatalmának gyengülését jelzi, melyet emberáldozattal véltek helyreállítani.
Ám ha bárki azt gondolná, hogy ma, az ezredforduló küszöbén a világ már mentes a babonás szokásoktól, téved. Az 1980-as indiai napfogyatkozás alkalmával például a média óva intette a várandós anyákat a látványától. Az 1992-es Atlanti-óceán fölött látható fogyatkozás megtekintésére Roger Tuthill csillagász repülogépet bérelt, amelylyel a holdárnyék után repülve egy perccel "kibovítette" magának a látványt. A stewardessek attól félvén, hogy többé nem lehet gyermekük, nem mertek az ablakokhoz lépni. Nem így a pilóta, aki nagyon is élvezte az "árnyékrepülést": "Sokkal izgalmasabb, mint amikor tuz üt ki a gépen" - nyilatkozta.
(Kulcsár Árpád történész írása a napimádásról a 14. oldalon olvasható)

Napfogyatkozások a történelemben

Ur, i. e. 2000. A legkorábbi napfogyatkozásra vonatkozó elorejelzés.

Görögország, i. e. 648. Arhilohusz versének egyik sorában azt írja, hogy Zeusz "éjszakát csinált délben, eltüntette a Napot.", ami egy világos hivatkozás az az évi április 6-i teljes napfogyatkozásra.

India, i. sz. 498. Egy Ariabhata nevu csillagász leírja a napfogyatkozás geometriai szabályait.

Bizánc, 968. Diakónus Leó krónikás elsoként ad leírást a napfogyatkozáskor látható koronáról.

Bagdad, 1061. Ibn al-Javz írja feljegyzéseiben, hogy "a Nap teljesen elsötétült, és a madarak lezuhantak repülés közben". Errol a napfogyatkozásról Európában is beszámoltak.

Kína, 1600. Jezsuita misszionáriusok megtanítják a kínaiaknak, hogyan használják a napfogyatkozást távolság kiszámításához.

Olaszország, 1608. Galilei az elso olyan személy, aki teleszkóp segítségével tanulmányozza az éjszakai eget.

Európa, 1700. Galilei, Newton és Kepler munkái leírják a napfogyatkozás mechanikáját.

Ausztria, 1887. Theodor von Oppolzer csillagász közli az i. e. 1208 és i. sz. 2162 közötti napfogyatkozások jellegzetességeit.

Németország, 1905. A müncheni obszervatórium elkészíti a napfogyatkozást bemutató elso színes felvételeket.

Forrás: Newsweek

Fényképezzünk vagy ne?

A jó szaktanácsadó mindig felhívja az újdonsült fényképezogép-tulajdonos figyelmét: a Nap felé soha ne fordítsa a kameráját. A napfogyatkozáskor pedig mi mást tesz az ember, minthogy pontosan a napkorong felé fordítja az objektívet!? Elore dörzsölhetik markukat a fotómuszerészek: ezután (11-e után) másképp virrad rájuk majd a nap. Lesz munkájuk boven.
De hogy mégse így legyen - és hogy megkíméljük magunkat a sérült objektívlencsék, kiégett redonyzárak, üzemképtelen videokamerák okozta bosszúságtól -, érdemes a jeles eseményre elore felkészülni. A legfontosabb tanács, hogy ha a Napot magát is fotózni akarjuk, akkor az objektív frontlencséje elé mindenképpen helyezzünk egy erre a célra készített szurot. Ezt a speciális, "Baader Astrosolar" elnevezésu fémbevonatú fóliát Budapesten a Telescopium Távcsoboltban szerezhetjük be (XI. kerület, Budafoki út 41. b), négyzetcentimétere körülbelül 15 forintba, tehát egy 6-szor 6 centiméteres darab körülbelül ötszáz forintba kerül. Természetesen a totalitás szuk két és fél perce alatt a szurot le kell venni, azonban a tuzo napsütésben még csak néhány másodpercre se kísérletezzünk, mert az összetett lencsék ragasztóanyaga megolvadhat. A napkorong fotózásához egyébként minimum 800 milliméter gyújtótávolságú teleobjektívet érdemes használni, ez azonban kevés embernek áll a rendelkezésre. Tükörreflexes kamerák esetén jól jöhet ilyenkor egy olcsón megvásárolható telekonverter, amelyet egy kisebb gyújtótávolságú (200-300 milliméter) teleobjektív és a gépváz közé helyezve kétszeresére, vagy akár háromszorosára megnövelt fókusztávolságot is elérhetünk. Ilyenkor még a telekonverter azon hátránya is elonnyé válik, hogy lecsökkenti a fényerot. Lehetoleg 1/1000 másodperces vagy ennél rövidebb expozíciós idovel dolgozzunk. Ez azért is fontos, hogy a légkör remegése okozta torzításokat - a gép beremegésének elkerülése mellett - elkerüljük. Ideális blendenyílás a 8-as érték, kisebb fényrekesznél problémát okozhat a fényelhajlás. Jól jön még ilyenkor egy stabil, terhelheto állvány is, a gyengébb statívot pedig érdemes elore leterhelni. (Például muanyag táskába homokot teszünk és az állvány közepéhez kötve lelógatjuk.) A feladathoz nagyobb érzékenységu filmet - 400-800 ASA - érdemes használni.
Bármilyen filmet is használjunk, a totalitás ideje alatt sem képes a nyersanyag a jelenség egész megvilágítási tartományát rögzíteni. Más szóval, ha a napkorong ragyogó, a Hold mögül felfénylo karikáját örökítjük meg, akkor az ég sötéten jelentkezik a képen. Ha nagyobb expozíciót - vagy blendét - használunk, akkor a napkorong a negatívon "beég", azaz egyre nagyobb felületen és egyre kevesebb részletet mutatva jelenik meg, de az ég a fényképen gyönyöru színeket kap. Ezért a totalitás ideje alatt érdemes különbözo expozíciós értékeket beállítani, mert ily módon a jelenség különbözo részei lesznek láthatóak. Vagyis amikor a Hold teljes egészében eltakarja a Napot, a gépünket automata üzemmódról átállítjuk manuális üzemmódra, és a fényképezogép által mért értékhez képest több értékkel túl-, illetve alulexponáljuk a filmet.
Kevésbé felkészült amatoröknek - megfelelo szuro hiányában - nem érdemes a napkorong fényképezésével kísérletezniük. Érdemesebb inkább a táj és az emberek "színeváltozását", valamint a lyukkamera-hatás következtében a fák levelein keresztül sarló alakban leképezodo napárnyékot megörökíteniük. (Somorjai László)

Cassini, Mir, Lee-üstökös

A napfogyatkozás csak a kezdet?

Az augusztus 11-i napfogyatkozás az óvatlan szemlélodokön kívül nem jelent senki számára közvetlen veszélyt, az elkövetkezo hetekben azonban több olyan eseményre is sor kerül a világurben, amelyek - bár csak matematikai valószínuséggel - súlyos kockázatot jelenthetnek milliók számára.
A NASA 1997 októberében indította útjára a Cassini urszondát, amely a tervek szerint 2005-ben éri el célját, a Szaturnusz bolygót. A több mint 2 milliárd dollár költségu vállalkozást már a fellövés elott sokan bírálták, elsosorban amiatt, hogy a szerkezet 33 kilogramm dúsított plutónium-oxidot tartalmaz. Az energiaellátáshoz használt hasadóanyag egy esetleges robbanás vagy becsapódás esetén a levegobe jutva a NASA adatai szerint közel 5 milliárd embert tenne ki megnövekedett radioaktív sugárzásnak.
A kilövés - szerencsére - sikerült, a kockázat azonban még nem múlt el teljesen: a rakéta ugyanis jelenleg 64 ezer km/óra sebességgel száguld vissza a Föld felé. Ez nem véletlen, ugyanis a hatalmas bolygóközi távolság miatt az amerikai urhivatal mérnökei különleges röppályát terveztek a Cassini számára: az urszonda a Naprendszer bolygóit egyfajta gravitációs csúzliként használva fokozatosan gyorsul fel a Szaturnusz eléréséhez szükséges sebességre. A Cassini a Vénusz mellett 1999 áprilisában és júniusában haladt el. 1999. augusztus 18-án ér vissza a Föld közelébe, és a tervek szerint 1157 kilométeres magasságban halad el bolygónk mellett. Szakértok szerint ilyen - bolygóközi méretekben hajszálnyi - távolság esetén a számított röppályától akár néhány másodperces eltérés a rakéta lezuhanását eredményezheti. De gondot okozhat az emberiség által felhalmozott urszeméttel való ütközés, vagy más olyan meghibásodás, amelynek következtében a plutóniumtartály megsérülhet. A kockázat a NASA szerint egy a millióhoz, azaz jóval nagyobb, mint egy lottó-telitalálat esélye.
Ha sikerül szerencsésen megszabadulni a Cassinitol (többet ugyanis már nem keresztezi a föld pályáját), akkor máris ott az újabb aggodalom. A pénzhiány miatt az orosz kormány úgy döntött, hogy augusztus végén kiüríti, és a Csendes-óceán fölé kormányozva megsemmisíti a veterán Mir urállomást. A Mir már eddig is számos kellemetlen meglepetést okozott - fedélzeti tüzek, ütközés, számítógépek leállása -, így most értheto, hogy nem okoz teljes megnyugvást az utolsó manover terve, miszerint a 130 tonnás szerkezet a Föld légkörébe érve valahol az óceán fölött elég és megsemmisül. Az orosz mérnökök úgy vélik, hogy a lángoló fáklya látványa legfeljebb a fotósok számára lehet érdekes, azonban vannak, akik attól tartanak, hogy a lehulló roncsok lakott területeket is veszélyeztetnek. A neves olasz divattervezo, Paco Rabane egyenesen azzal riogat új könyvében, hogy a Mir urállomás tuzgolyóként hull majd Párizsra.
Amennyiben váratlan meglepetések nélkül fejezodik be az "urgulágként" is emlegetett orosz misszió, már csak a Lee-üstökös látogatását kell megúszni ebben az évezredben. A tavasszal felfedezett üstökös rendhagyó pályán mozog: a Nap körül ciklikusan keringo társaitól eltéroen egyenesen a naprendszeren kívüli térségbol érkezett, és nem is marad itt: gyorsvonatként keresztülrobog tágabb térségünkön. Az új vendég jelenleg nem figyelheto meg a földrol, mivel a Nap közelsége láthatatlanná teszi. Egyes feltételezések szerint a teljes napfogyatkozás idején látható lesz majd a napkorona közelében, míg mások szerint csak szeptember közepén jelenik meg az égbolton. A tudósok egy részét elbizonytalanította, hogy a Lee-meteor már eddig is eltért a tervezett pályájától. Az áprilisi felfedezését követoen még úgy tunt, hogy a Jupiteren túl fogja elhagyni a Naprendszert, most azonban már Mars-közeli "kijáratot" prognosztizálnak a csillagászok. A kiszámíthatatlannak tuno mozgás oka egyelore nem ismert: okozhatja egy kozmikus biliárdhoz hasonló ütközés, vagy a meteor változó tömege, esetleg egy eddig még fel nem fedezett ikerüstökös vagy aszteroida, amely a Lee csóvájában rejtozik. Egy biztos: a csillagászok és urkutatók keresett interjúalanyok lesznek az elkövetkezo hónapokban. (Morvay Péter)