Az amerikai költségvetés többlete az idei pénzügyi évben elérheti a 99 milliárd
dollárt és ilyen növekedés mellett az USA kifizetheti államadósságait 15 éven belül
- jelentette be Bill Clinton a hét elején. A jó hír vitát váltott ki a gazdasági
szakértők között és a politika színpadán, hogy vajon mire költsék el az „égi
áldást”.
Clinton elnök a Fehér Házban bejelentette, hogy a következő öt évben ezer milliárddal,
tíz éven belül közel háromezer milliárddal, a 15 éves periódusban pedig 6000 milliárd
dollárral haladja majd meg a költségvetés bevételi oldala a kiadásokat. Az elnök rámutatott,
hogy szükség van a társadalombiztosítási alapok megerősítésére és az egészségügyi
ellátás javítására, kiemelte az oktatás és a gyermekegészségügyi ellátás javítását.
Célnak jelölte meg, hogy 2015-re az államadósságot kifizessék, amely ma még 13,400
dollár fejenként. Kritikusainak szólva kijelentette: „nem tékozolhatjuk el ezt a többletet
rövid távú előnyök miatt.” Ezzel utalt azokra a republikánus bírálatokra,
amelyek általános adóteher csökkentést szorgalmaznak.
A republikánus többségű Kongresszus ugyanis - a véleményük szerint túl magas -
adóterhek mérséklését, a tőkejövedelmek és az örökösödési adókulcsok csökkentését
szorgalmazta. Clinton elnök megerősítette, hogy a korábban meghirdetett pénzügyi
elvekhez tartják magukat és nem terveznek jelentős mértékű általános adóteher mérséklést.
De hogyan is jött létre az USA kívánatos növekedése? Utoljára 1969-ben volt egyensúlyban
a költségvetés, a hatvanas és a hetvenes években a hiány drámai mértékben növekedett,
és 1992-re elérte a 290 milliárd dollárt, ami a GDP 4,7 százalékát jelentette. A hiány
növekedése a magas szociális és katonai kiadásokkal, az alacsony adókkal és a
gazdasági recesszióval magyarázható. 1992-től csökkent a költségvetés hiánya,
stabil növekedési pályára állt gazdaság, ami a nagyobb adóbefizetéseknek és a
Bush, majd a Clinton kormányzat kiadáscsökkentő intézkedéseinek volt köszönhető.
A 7-8 éve tartó dinamikus gazdasági növekedés magas foglalkoztatási ráta mellett
valósult meg, elősegítve a költségvetés bevételeinek növekedését és a kiadási
oldal csökkenését (kisebb munkanélküli járadék terhek, nagyobb jövedelemadó bevételek,
nagyobb kereslet).
Az alacsony infláció, erős dollár és az olcsó importáruk együttesen járultak a költségvetés
hiányának lefaragásához illetve a többlet megjelenéséhez. A Clinton kormányzat által
képviselt fiskális politika meghozta az eredményeket: az alacsony kamatlábak befektetésbarát
környezetet teremtettek, és a vásárlási-, tanulmányi- és ingatlanvásárlási
hitelek alacsony kamatterhei is élénkítően hatottak az egész gazdaságra.