Amióta csak felderengett bennem az a felismerés, hogy a dolgokat nem pusztán
elszenvedni, hanem befolyásolni vagy - minimálprogramként - megérteni kellene,
egyik legmegrázóbb tapasztalatom az volt, hogy e hazában a legnemesebb, leghaladóbb
terveknek, kezdeményezéseknek is „hipersebességgel” támadnak elszánt, fanatikus
ellenzői, gyűlölői. Ellenzők, akik az előítéletek oly magas tornyából mondják
feketének a fehéret, rossznak a jót, becstelennek a tisztát, üldözőnek azt, akit üldöznek,
ahova a tényeknek, az igazság e makacs és megvesztegethetetlen tanúinak kiáltásai
nem hatolhatnak fel. Egy ilyen tényt szeretnék elmondani, reagálva Bartus Lászlónak a
Hit Gyülekezetét és a gyülekezet vezető lelkészét alvilági színekben feltüntető
könyvére, és hozzájárulni ahhoz, hogy ami fehér, azt mondjuk is fehérnek - és
feketének, ami fekete.
Tizenévesként a lázadást választottam követendő példának. A hagyományos értékek,
mint a „becsület”, „tisztesség”, „hűség”, „család” stb., számomra
maguk voltak az „elzsírosodott agyú kispolgárság”, a „langyos lábvíz”. E választásom
természetes folyományaként kerültem bele az alkoholizmus, a drogok útvesztőjébe.
Elhatároztam egykor, hogy „én nem leszek a szürkék hegedűse” - és sorsom maga
lett a monotónia: egy mókuskerék. Csak a szenvedélyem mozgatott. Szüleimmel tönkrement
a kapcsolatom, az embereket becsaptam, megloptam, az „anyagért” mindent megtettem.
1981 és 89 között szinte alig dolgoztam, de mintegy 30 alkalommal feküdtem elvonókúrán
és számos pszichiátriai osztályon - az egészségesek pénzén.
1989 elején elmentem a Hit Gyülekezetébe, ahol hitre jutottam Jézus Krisztusban. Számomra
kezdetben nem a tanítás, hanem a látott emberi példák - és elsősorban a vezető
lelkészé - voltak sorsfordító erejűek. Az, hogy lehet tisztességesen, egyszerűen,
mégis izgalmasan a dolgok történésének legközepében élni. Jelenleg nyolc éve nem
iszom, nem drogozom. Négy gyermekünkkel önálló otthonban és boldog családban élünk.
Édesanyám mindezt látva, sietve lépett ugyanerre az útra, és lett az általam ismert
legaktívabb, fáradhatatlan nagymamává.
Történetem egy a sok száz hasonló kimenetelű, „happy end”-es „hites” sztori közül.
E megváltozott sorsok gyümölcsök. Egy bibliai értékeket és erkölcsöt képviselő
korrekt, elkötelezett mozgalom gyümölcsei.
Bartus László könyve is gyümölcs. Egy olyan mozgalom gyümölcse, amely tevékenységében
és véleményalkotásában a tényektől, sőt az alapvető erkölcsi normáktól is
elszakadt, öntörvényű, autonóm.
(Egyszer régen egy bölcs azt mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket: jó fa
nem terem rossz gyümölcsöt…”)
Maradok hűséges olvasójuk:
Kántor Mihály