Újra aktuális

Az MTV1 reggeli műsorában elhangzottak miatt ragadok billentyűzetet. Az alábbi levelet egy másik időpontban egy másik lapnak küldtem, de úgy érzem, ma is aktuális:

A Napi Magyarország szeptember 5-i számában megjelent, a Hit Gyülekezetéről szóló bátor cikkre szeretnék reagálni. Magam is a Hit Gyülekezetébe járok több mint hat éve, jó lenne, ha az újságban közölnék levelemet; gondolom, egy nevét, címét is adó négygyermekes családapa véleménye is ér annyit, mint egy „magát megnevezni nem kívánó informátorunké”. Utóbbi titulus amúgy egy sötétben bujkáló kukkolót juttat eszembe, aki hajlamos azt látni, amit kenyéradó gazdája elvár tőle.
Szellemi megtapasztalásokkal nem untatom Önöket - ez különben is jobb „élőben” -, de a Hit Gyülekezete mint „családromboló szekta” semmiképpen nem definiálható.
Én az „átkosban” éltem meg kamasz éveimet, minden módon minden ellen lázadva. Rövid, de velős életet akartam élni. Aztán pár év múlva, némiképp lecsillapodva elkezdtem keresni a saját helyemet, de az utak sorra zsákutcának bizonyultak.
Teltek a napok, becsúszott egy nem várt gyerek is; és két év múlva egymás haját téptük az élettársammal. Elfuserált életünket az akkor hozzáférhető minden butító anyaggal próbáltuk feledtetni: hiába.
92-ben mégis fordult a kocka. Emberekkel találkoztam, akik olyan jól érezték magukat, hogy kívülállóként rögtön nagyon frusztrált lettem.
Jézusról, megtérésről, hitről beszéltek, hívtak maguk közé.
Tusakodtam magammal, aztán pár hét múlva cinikus ábrázattal elmentem egy istentiszteletre. Fantasztikus élmény volt, a lelkész értelmes, érthető és használható dolgokat mondott.
Kicsit szégyenkezve, de be kellett vallanom magamnak: képtelen vagyok problémáimat megoldani, és amikor az istentisztelet végén előre hívták a megtérőket, én is közöttük voltam. Élettársam is megtért, hazafelé megbeszéltük, hogy összeházasodunk, és ezután minden szép lesz. Úgy is lett!
Isten fantasztikus módon beavatkozott az életünkbe: kértem, gyógyítsa meg kétéves fiunkat, aki olyan erős fehérjeallergiában szenvedett, hogy a tejcsokitól is levedző sebek lepték el testét, ezért igen szigorú diétán kellett élnie.
Kisfiunk hamarosan meggyógyult, azóta néhány kisebb baleseten kívül - ugyanis igen eleven - semmi baja. Az elmúlt hat évben még három gyermekünk született, feleségemmel szeretetben, békességben élünk. Hamarosan felépül a családi házunk, ami úgy érzem, mérföldkő lesz a fél tucat, albérletben töltött év után.
Szüleinkkel jó és rendszeres a kapcsolatunk, egy-egy látogatás alkalmával boldogan nézik a négy unoka hancúrozását és a lekváros buktákat elsöprő „sáskajárást”.
Ha tetszik, ha nem, én Németh Sándor szolgálatán keresztül lettem emberré, hálás vagyok több évtizedes munkájáért, amely tízezrek életét tette jobbá. Ki írna cikket arról, ha egy plasztikai sebész húszévi munkával nyaralóhoz jut? Pedig ez utóbbi csak múlandó szépségeket szed ráncba, nem generációkon át érvényes értékeket ad!

Barna Norbert