A mozgó jeleket az agynál korábban határozza meg a szem ideghártyája, ezért látjuk
a mozgó tárgyakat ott, ahol valóban vannak. A Forma-1 nézői még 300 km/h sebességnél
is ott látják Michael Schumacher autóját, ahol az tényleg van. Az emberi agy egyébként
ennek feldolgozásához túl lassú: ha az ideghártyát érő jelek csak 100 ezredmásodperc
késéssel érkeznek a nagyagyba, Schumi számára ez újabb 8 m megtételéhez elegendő
idő. Most a Harvard egyetem biológusai oldották meg az emberi és állati jelfeldolgozás
rejtélyét. A jelenség lényege az, hogy az ideghártya a mozgó jeleket az agyat megelőzően
ismeri fel. Eddig azt hitték, hogy az agy veszi előre az érkező mozgási folyamatokat.
Nyulakkal és szalamandrákkal végzett, trükkökben gazdag kísérletekkel a Harvard
kutatóinak sikerült bizonyítaniuk, hogy már az ideghártya sejtjei képesek a mozgó tárgyak
valóságos pozícióját érzékelni. Ez már az autók korszaka előtt is rendkívül
hasznos lehetett. Zsákmányszerző állatok számára élet és halál kérdését döntheti
el, hogy az égből lecsapó héjákat vagy a támadó oroszlánokat a megfelelő helyen
észlelik-e. (Origo)