SEBESTYÉN ISTVÁN
Az első vacsora

Stadler József szabad. Az akasztói milliárdos pontosan tizennégy hónapot volt rács mögött, ahol az elsőfokú ítélet szerint még további nyolc évet kellett volna eltöltenie, többek között folytatólagosan elkövetett csalás és okirat-hamisítás miatt. Az ő „számláját” gyarapította többek között az az emlékezetes ügy is, amikor a vállalkozó egy fiktív ügylet keretében „papíron” több festménnyel együtt megvásárolta Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményét, majd viszszaigényelte annak áfáját. A gondot csak az jelentette, hogy Leonardo műve egy freskó Milánóban. A Legfelsőbb Bíróság a héten kihirdetett határozatával új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró bíróságot, Stadler pedig hazatérhetett Akasztóra, ahol régi barátai várták. Úgy tűnik, a faluban mindenki örült Stadler József hazatérésének, kivéve talán azt a néhány hízót, bárányt és marhát, amelyekből a nagy viszszatérés fejedelmi vacsorája készült.

Stadler újra az övéi között    Fotó: Vörös Szilárd

Merthogy vacsora volt - nem is akármilyen. A hétfői ítélethirdetésre autókkal, buszokkal érkező akasztóiak a jó hír hallatán már mobilon értesítették az otthon maradtakat: vághatják a jószágot, készülhet a lakoma. A Hetek stábja a hajnalig tartó mulatozás másnapján kereste fel az akasztói pénzembert.
A faluba érve eltévedni sem lehet. A stadionhoz vezető utat tábla mutatja, és valóban, az út végén, a préri közepén feltűnik előttünk úticélunk. Miután az épület előtti hatalmas placcon leparkolunk, egy ideig portás vagy hasonló információhordozó után kutatva magányosan bolyongunk. Még nem tudjuk, itt találjuk-e Stadler urat. A stadion melletti, fészerszerű épülethez közeledve jófajta birkapörkölt illatát hozza felénk a viharos szél: úgy tűnik, mégiscsak jó helyen járunk. A fészerben értékes információhoz jutunk: „Józsi bá” épp most ment el, de tíz perc múlva újra visszatér, akkor majd tudunk vele beszélni. „Meg aztán úgyis meghívja önöket vacsorára” - biztatnak bennünket a barátságos akasztóiak.
Valóban úgy lesz, ahogy mondják, Stadler úr megérkezik, és bár elég fáradtnak látszik, mégis szívélyesen fogad bennünket, és válaszol kérdéseinkre.
- Tegnap nagy buli volt? - kérdezzük a házigazdát, elnézve a néptelen folyosókat.
- Nem is aludtam, csak fél óra hosszát. Azért vagyok ilyen mosott, de hát a sajtót azt fogadni kell, nem tehetem meg azt, hogy idefáradnak, és azt mondom, nem nyilatkozom. Az olvasótábornak kell valamit nyújtani, kíváncsiak az emberek. Egyébként lesz még nagyobb ünnepség is úgy tíz nap múlva, mikor a dolgok már visszakerülnek a rendes kerékvágásba. A szűkebb baráti körrel megünnepeljük a születésnapomat meg a névnapomat, amit az elmúlt egy évben nem lehetett…
- Mennyien lesznek azon a nagyobb ünnepségen?
- Olyan öt-hatszázan.
- Szűkebb baráti kör?
- Volna több is, de nem tudjuk őket fogadni, nem tudjuk hova ültetni az embereket. Így majd egyszer egyik, másszor másik jön ünnepelni.
- Mennyire viselte meg az elmúlt tizennégy hónap?
- Hát megviselt, hiába mondanám, hogy nem. Akármennyire is kemény az ember, ez azért sok. Ráadásul itt vannak a családi dolgok is…
- Hallottuk, hogy az élettársa az ön távollétében odébbállt egy másik férfival, és még azért is pénzt kért, hogy a börtönben ön láthassa a gyermekeit. Igaz ez?
- Igen, ötezer forintot kért egy látogatásért. Úgyhogy ez még rátett egy lapáttal. Aki az én helyzetemben azt mondaná, hogy nem viselte meg a dolog, az nem mondana igazat. Meg aztán, amikor tudja az ember, hogy nem csinálta meg azokat a bűncselekményeket, amikkel vádolják, akkor ez többszörös terhet jelent. Teljesen másképp telnek a napok, ha tudja az ember, hogy megcsinálta, és ezért most X évet le kell ülni. Akkor annak megvan a miértje. Ennek nincs meg a miértje. Óriási csalódás volt ez, hiszen csak segítettem az embereken. Én a munkám során több tízezer munkahelyet teremtettem. 93-94-ben az export szállítások révén kiürítettem a gyárakat. Azt hiszem, ezek olyan produktumok, amik önmagukért beszélnek. És még valami: ezek az üzletek mind dokumentálva vannak, a határkilépéstől, a vámtól kezdve addig, hogy megérkeztek a célállomásra.
- A börtönben hogyan viszonyultak Önhöz?
- Megmondom őszintén, hogy nem is gondoltam, hogy azok a zsiványok ilyen nagy felháborodással fogadják majd, hogy engem kilenc évre elítéltek. Szó szerint azt mondták, hogy megértik, hogy ők kaptak éveket, hiszen megérdemelték, de az, hogy engem elítéltek, azzal valami nincs rendben. Rögtön úgy kezdték, hogy Józsi bácsi, téged jól megmértek, és tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen súlyú bűncselekményt nem követhettél el, sokszor emberölésért nem adnak ennyit. És ez így is van. Például azok közül, akik engem néhány éve elraboltak, az elsőrendű vádlott is csak hat évet kapott. Pedig az ember életét végigkíséri egy ilyen emlék. Nem akarok ugyan mindenben kitűnni, de egyébként ebben is én voltam az első Magyarországon.
- A focival hogy áll mostanában, követte az eseményeket?
- Időm volt rá. Tévén néztem a meccseket, meg járattam a Nemzeti Sportot.
- Lesz még focicsapat?
- Ez egyelőre nem aktuális, mert a fő hangsúly ennek az ügynek a befejezésén van. Meg anyagilag sem tudnám ezt most finanszírozni. Az APEH jóvoltából a csapatot is szétrobbantották, mint a vállalkozást. Felesleges volna a szélmalomharc, pillanatnyilag nincsenek meg azok az emberek, akik partnerek lettek volna, akik beszálltak volna a futballba.
- Úgy tudjuk, a stadiont lefoglalták. Hogyhogy mégis itt beszélgetünk?
- A stadion ügye elég kérdéses, ez nem egy egyszerű játszma. Pillanatnyilag én vagyok a tulajdonos, gyakorlatilag felszámolás alatt áll. Van itt egy másik cég is, aki beruházna, de elég komplikált az ügy, nem tudom, mi lesz a létesítmény sorsa.
- Csalódott az emberekben?
- Megmondom őszintén, is-is. Van kellemes és keserű csalódásom is, mert azok az emberek, akiken nem tudtam segíteni, csak egy-két szót váltottam velük, azok talán sokkal jobban kitartottak mellettem, mint akik esetleg jól éltek belőlem. Az utóbbiak közül többen elkönyvelték maguknak: na, most kilenc évet kihagy, aztán meg csak lesz a vén bolonddal valami, nem érdemes már kiállni mellette.
- Mi inspirálta?
- Nem voltam soha pénzéhes pali, ha arra utaztam volna, nem stadiont építettem volna, nem jótékonykodtam volna. Akkor a pénz kamatozhatott volna, de én más típusú vagyok. Nem is volt időm a pénzt költeni, mert olyan nagyban dolgoztunk. Mikor az ember naponta több száz vagon áruval dolgozik, akkor ott vannak a problémák, nem megy minden olyan simán. És hogy mi inspirált? Megmondom őszintén, nagyon jóleső érzés volt, mikor tudtam, hogy több tízezer ember léte függ tőlem, és hogy segíthettem ezeknek az embereknek.
Ekkor megzavarják beszélgetésünket. Egy tagbaszakadt férfi jön oda hozzánk, „mindjárt kész a kaja”, közben jófajta pálinkával kínálja Stadler urat.
- Leszoktam a szeszről meg a nőkről - tiltakozik a főnök -, jól kitolt velem a börtön. Az ital már nektek marad.
Így is lesz, mert ottlétünk folyamán Stadler József tényleg nem iszik egy kortyot sem, bár sokan kínálják.
- Hova csináljátok az ételt? - kérdezi a házigazda.
- Sehova, vettem máma két birkát, aztán megfőzzük.
- Kettőt?
- Hát az egyiket krumplival, a másikat káposztával - mondja büszkén a ceremóniamester szerepét betöltő férfi, majd a fészerbe invitál. Menet közben egy másik férfi is „beúszik” a képbe: most jött biciklivel a több mint tíz kilométerre lévő Kiskőrösről, csak azért, hogy gratuláljon a „mesternek” a szabaduláshoz. Kiderül: csak azért nem jött autóval ebben a viharos időben, mert ma már „öblögetett” egy kicsit, és mindig ügyel arra, hogy a törvényt betartsa, viszont Stadler urat mindenképp köszönteni akarta. Mint mondja, a vállalkozóknak össze kell tartani. Stadler úr - bár mosolyogva megjegyzi, ő bizony nem nagyon emlékszik erre a vállalkozóra - gyakorlatba ülteti az elméletet: utasítást ad, hogy ez a jóember az ő számlájára ihat a bárban amit akar, most az ő vendége.
A kis intermezzo után csak leérünk a birkapörkölthöz, amit a házigazda utasítása szerint nekünk is meg kell kóstolnunk. Meg kell hagyni, az akasztóiak nagyon szerethetik jótevőjüket, ha ilyen ételt készítenek a tiszteletére. A kóstoló után az ünnepelt a vacsoráig kicsit visszavonul: telefonhívást vár gyermekeitől.
Vacsoráig mi sem tétlenkedünk, megkérdezzük a bogrács körül állókat, milyen embernek ismerik Stadler Józsefet. Erre megerednek a nyelvek. Többen mondják, már gyerekkora óta ismerik a „Józsit”. „Szegény gyerek vót, juhászattal kezdte, ezzel fejezte be, már úgy értem, ilyen nagy dolgokat ért el” - mondja a főszakács. Szerinte biztos, hogy Stadlernek nem minden üzlete volt makulátlanul tiszta, de vannak nála bűnösebb emberek is, nem érti, miért őt csukták le. „Erős ember ez a Józsi, kibírja a megpróbáltatásokat, és biztos újra fogja majd kezdeni. Csak egy dolog van, ami érzelmileg összetörheti: ha a családi dolgok nem rendeződnek” - jegyzik meg többen. A falusiak szerint a focimecénás egyébként soha nem verte fogához a garast: akin csak lehetett, segített, munkát biztosított az embereknek. Persze sokan viszsza is éltek bizalmával. Volt, hogy az épülő stadionhoz érkező cement egy része a szorgos munkások magánházainál kötött ki, illetve meg. De hát „Józsi bácsi” nem volt szűkkeblű.
Hallgathatnánk még sokáig a különféle véleményeket és a hűtlen barátokról szóló történeteket, de már kész a vacsora, Stadler úr is visszatért körünkbe. A kitűnő pörkölt után még készül néhány fotó, majd vendéglátónk lepihen, mi pedig útra kelünk további minden jót kívánva. Az új per ez év őszén kezdődik…

---

A juhászból lett milliárdos vállalkozó sikertörténete egészen 1981-ig nyúlik vissza. Stadler József ekkor alapította szállítmányozó cégét, mely az idők során évi több milliárdot hozó vállalkozássá nőtte ki magát. A vállalkozó kezei alatt aztán a kilencvenes években Akasztó is felvirágzott. Stadler milliárdjaiból létrehozta a Stadler FC focicsapatot, a csapathoz stadiont építtetett, a stadionhoz hotelt. Mindezek azonban egyáltalán nem oszlatták el az APEH gyanúját: áfacsalás és egyéb bűncselekmények vádjával perbe fogták az akasztói mágnást. Többek szerint az akkori hatalom példát akart statuálni az esettel. Másrészt sokan azt mondják: kockázatos volt Stadlerral üzletelni, többször keresték fel fekete Mercedesszel érkező, „rosszarcú” emberek. A most hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet szerint Stadler cégei több mint kétmilliárd forinttal károsították meg az államot, mégpedig úgy, hogy nem létező vagy már tönkrement magyar, orosz, ukrán és román cégektől fiktív számlákat szerzett be, majd visszaigényelte azok áfáját. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az új eljárás lefolytatását a Bács-Kiskun Megyei Bíróság határozatának helytelen tényállása, téves jogi következtetések és megalapozatlanság miatt rendelte el. Ez - egy lapunknak nyilatkozó jogi szakértő szerint - azt jelenti, hogy a Stadler József ellen megfogalmazott vádak nem nyertek minden pontban teljes bizonyítást. Az ítélethirdetés során a bíró rámutatott: Stadler József előzetes letartóztatását a Legfelsőbb Bíróság megszüntette, jóllehet annak okai nem szűntek meg maradék nélkül. A bíróság intézkedésének értelmében Stadler József nem hagyhatja el akasztói otthonát.