VAGYIM ARISZTOV
Moszkva Achilles-ina

Siker a politikában, komoly eredmények teljes hiánya gazdasági kérdésekben - ilyen eredménnyel zárult Oroszország számára a Nyolcak találkozója. Annak ellenére, hogy Moszkva és a Nyugat kapcsolata az utóbbi időben jelentősen romlott a balkáni konfliktus miatt, és kísérlet történt arra is, hogy Oroszországot az európai és világpolitika perifériájára szorítsák, a kölni találkozó orosz szempontból sikeresnek mondható.

Borisz Jelcin a Nyolcak csúcstalálkozóján    Fotó: MTI

Oroszország történelmének egyik sajátos paradoxona, hogy számára a politika mindig is fontosabb volt, mint a gazdaság. Ráadásul az előbbi fejlődése és sikerei általában az utóbbi rovására és érdekeinek figyelmen kívül hagyásával történt. Ez olyan dolog, ami ugyan élesen megkülönbözteti az oroszokat a nyugatiaktól, mára azonban már úgy tűnik, megbékéltek ezzel. A Nyugat Oroszországot egyedül politikai és katonai befolyása miatt veszi figyelembe. Ez különösen az orosz-amerikai delegáció Koszovóval kapcsolatos tárgyalásain volt érezhető.
Az USA-t és a NATO-t teljesen váratlanul érte az „orosz dobás”, vagyis az orosz csapatok Boszniából Koszovóba helyezése, valamint a stratégiailag fontos objektumok orosz deszantosok kezébe kerülése. Ezáltal Moszkvának ismételten lehetősége nyílt bebizonyítani a világ előtt, hogy képes hatást gyakorolni a nemzetközi helyzetre, ha érdekei úgy kívánják. Ez pedig lényegesen befolyásolta a finn fővárosban folytatott megbeszélések eredményét. Moszkvának ugyan nem sikerült saját ellenőrzésű területet kapnia Koszovóban, a térségben tartózkodó katonáinak azonban ő parancsol. Ezen kívül kontrollálja a pristinai repülőteret és három zónát más területeken - mindez, egyelőre úgy tűnik, elég neki. „Nem bizonyultak sikeresnek azok a kísérletek, amelyek megpróbálták távol tartani Oroszországot az európai ügyekben való döntéstől” - jelentette ki Jelcin a helsinki megbeszélés után.
Gyakorlatilag ugyanezt erősítette meg a kölni találkozó: már maga az elnevezés is - Nyolcak, nem pedig „Hét plusz egy” - világossá tette, hogy a hét gazdaságilag fejlett állam továbbra is kész magához méltó félként kezelni a gazdaságilag ugyan gyenge, politikai és katonai téren viszont nem elhanyagolható erejű Oroszországot. A nyugati államok vezetői méltatták Moszkva és az orosz elnök szerepét is a koszovói konfliktus megoldásában. Nemcsak az orosz fél, hanem a nemzetközi biztonság szempontjából is sikernek tekinthető, hogy Jelcin és Clinton között újra megindult a párbeszéd, megerősítették a leszerelési egyezményt. Ilyenformán a kölni találkozó után van remény, hogy sikerül elkerülni az Oroszország és a Nyugat közötti újabb hidegháborút és fegyverkezési versenyt, noha a balkáni konfliktus idején ez nagyon is reális veszély volt.
Ami a gazdasági problémákat illeti, Oroszország és a Nyugat érdekei erősen eltérőnek tűntek. Napirendre került Oroszország adósságainak kérdése is, melyek felől Moszkva kijelentette: kész rendezni a számlát, de csak a sajátját - a Szovjetunió körülbelül 100 milliárd dollárnyira rúgó adósságát nem képes kifizetni. A tekintélyes summa fő hitelezője Németország - az oroszokban pedig már régóta motoszkál az a gondolat, hogy a Nyugat igazán eltekinthetne ennek behajtásától, már csak azért is, mert kivonta csapatait Európából, gyakorlatilag mindenféle kompenzáció nélkül. Gorbacsov jó szándékú gesztusát, hogy úgymond ingyen visszavonult, most az oroszok többsége nagy hibának tartja.
A kölni találkozón egyébként adósságokat is engedtek el - ez azonban csak a világ mintegy 40 legszegényebb országára vonatkozott. Sok orosz szerint ez a nagyvonalú gesztus kiterjedhetett volna az ő országukra is már csak azért is, mivel a 40 állam legtöbbje Oroszországnak is adósa volt, és nem valószínű, hogy valamikor is fizetni fognak. Figyelembe véve Oroszország válságos helyzetét, a Nyugat viszonyulása az adóssághoz és egyáltalán az egész gazdasági helyzethez egyre fontosabb kérdéssé kezd válni. Egyes szakemberek és politikusok időről időre Oroszország teljes csődbe kerülésének rémével ijesztgetik az embereket.
A Rosszijszkaja Gazetában a kölni találkozó előtti napon megjelent cikk szerint „a Nyugatnak mindenekelőtt gazdasági téren kell tisztáznia Oroszországgal való kapcsolatát. Mivel a Nyugat ösztönözte országunkat a liberális piacgazdasági reformokra, az erkölcsi felelősség őket is terheli azok eredménytelensége miatt.” A Hetek részéről ez a „felelősségvállalás” egyelőre annyiban nyilvánult meg, hogy garantálták az Oroszországnak nyújtandó újabb hiteleket, valamint haladékot adtak a régiek törlesztésére.
Elvileg érthető a Nyugat, és különösen Amerika pozíciója ebben a kérdésben. A tőlük való gazdasági függés képezi Oroszország „Achilles-inát”. Éppen e függőség által tudja a Nyugat jobban hatása alá vonni Moszkvát - mind a bel-, mind a külpolitikát illetően. Nem véletlen, hogy amikor az orosz deszantosok váratlanul elfoglalták a pristinai repülőteret, és a NATO nem volt ura a helyzetnek, Moszkvának rögtön értésére adták: problémái lehetnek az újabb hitelek és a régebbi adósságok visszafizetésének kérdésében.
Mindezek ellenére úgy tűnik, a Nyolcak találkozójában a Kreml csak a sikert látja. Még a találkozó előtt azt hangoztatta, hogy „ha az orosz adósság átütemezésének kérdése nem dől el Kölnben, az még nem jelenti azt, hogy soha nem fog eldőlni”.