Hetek - III. évfolyam, 25. szám, 1999. június 26

A fiatalkorúakkal foglalkozó szakemberek megegyeznek abban, hogy a kilencvenes években zajló társadalmi korszakváltás leginkább a tizenévesek korosztályában érhető tetten. Önállósodásuk egyik fő elemének a szexuális kapcsolatteremtést tekintik, melyhez a média és a szórakoztatóipar jelentős „segítséget” nyújt. Mivel a fiatal generáció szexuális szokásai az elmúlt tíz évben jelentősen megváltoztak és átalakultak, ezért az őket vizsgáló társadalomtudósokat is már-már megkísérti a gondolat, hogy magatartásukat normálisnak tekintsék.

Magyarországon a fiatalkorúak biológiai érésének átlaga 12,6 évre tehető - nyilatkozta a Heteknek Dr. Forrai Judit egyetemi adjunktus, a jelenleg is oktatott magyar szexuálpedagógiai módszertan kidolgozója. Mint mondta, az iskolások 45 százaléka az első szexuális kapcsolatteremtésen 14,5 évesen esik át, és közülük is mindössze egyharmaduk védekezik. Tehát mire a középiskolai szexuális felvilágosításra sor kerül, a diákok közel fele már nem érintetlen. A kutató szerint a diákok e témába vágó „tesztet, kérdőívet jól tudnak írni, de a gyakorlatban nem igazán tudják alkalmazni az egymás között megbeszélt védekezési technikákat”. A gyerekek csoportnyomáson és viselkedési mintán keresztül egymásra gyakorolt hatása ugyanis lényegesen nagyobb, mint ahogy azt szüleik gondolnák. A legtöbb magyar családban ugyanis a szex tabutéma, ezért a kíváncsi tinik a hozzájuk hasonlóan tapasztalatlan kortársaiktól informálódnak. Az onnan érkező tanácsokról pedig köztudott, hogy manapság már az általános iskolások is kicikizik azt az osztálytársukat, aki nem „fiúzik” vagy „csajozik”. Pedig a megelőzés igazi fészke - a szakember szerint - a család.
A tinik másik informátora a média. Felmérések igazolják, hogy egy átlagos tizenéves ugyanannyi időt tölt el a televízió előtt, mint az iskolapadban. Nyolc és tizennyolc éves kora között több, mint kilencvenezer szexuális tartalmú jelenetet lát a televízióban, moziban és különböző ifjúsági magazinokban, amelyből hetvenezer házasság előtti vagy házasságtörést ábrázoló szexuális jelenet. Ezekkel a képsorokkal kapcsolatban a tizenévesek 41 százaléka gondolja úgy, hogy valós képet közvetít felé a szexuális kapcsolatok következményeiről. A legdermesztőbb azonban az, hogy akiknek segítő jobbot kéne nyújtaniuk: a felnőttek 24 százaléka is hasonlóan gondolkodik.
A médiának markáns koncepciója van a tinédzserek figyelmének megszerzéséért zajló háborúban. A modell a következő: 1. hívd fel a gyermek figyelmét a jelenetre, 2. vond be, azonosítsd a történéssel, 3. hagyasd jóvá vele a hősök cselekedeteit, 4. tároltasd a hősi szexjeleneteket az emlékezetében, 5. késztesd a hős utánzására. A „siker” ezek után már biztosított. Néhány évvel később bizonyos (akár csak közvetetten is hasonló) események beindítják a gyerek tudatalatti emlékezetét, egyszersmind az egykor látott főhős magatartásának modellezését. Az Egyesült Államokban 1957 és 1984 közötti télapó-ábrázolásokkal kapcsolatos felmérések szerint például egyetlen egyszer sem jelenítették meg a gyermekek eme kedvencét az önzetlen jóakarat szimbólumaként fiataloknak szóló műsorokban és újságokban, ellenben több száz esetben volt látható perverz szexuális és erőszakos cselekedetek résztvevőjeként.
A médiák mindemellett óriási mértékben erősítik a fiatalkorúak alkalmatlansági érzését is: a szépség és a szex olyan piedesztált kap a képernyőn és egyéb vizuális fórumokban, amely a gyermekek eszményrendszerében e két, korántsem lényegi valóságot létezésük alapelemévé teszi. Azt sugallja, hogy ha egy nő nem szép, akkor nem is fontos (lásd Pocahontas). A filmek és reklámok által mintául állított szépségideál az emberek 90 százaléka számára objektíve elérhetetlen.
Gábor Kálmán, az Oktatáskutató Intézet Ifjúságkutató Csoportjának vezetője szerint a jelenlegi társadalmi korszakváltás kétkomponensű a fiatalkorúak szempontjából. Elsősorban egy, a globalizált világ által sürgetett önállósodási folyamat figyelhető meg, másfelől pedig ehhez szorosan kapcsolódva egy intenzifikált, rohanó életvitel. Az egyre nagyobb méreteket öltő globalizáció szerves része a fiatalok önállóságra nevelése. Ennek egyik fő vonalát a fogyasztóipar képviseli azzal, hogy a tiniket önálló fogyasztóvá próbálja nevelni propagandájával (egyharmaduk saját bankkártyával rendelkezik). A szakember szerint a nem megfelelő irányú önállósodást nagyban előmozdítja a családi kötelékek és általában a társadalmi intézményrendszerek fellazulása. A folyamat - mint mondja -, amelyet főként a nyugati média képvisel azért is gyorsul „csillagászati sebességgel” Közép-Kelet-Európában, mert térségünk nem volt felkészülve a kommunizmus után az új keletű eszmék és ideológiák ilyen mértékű térhódítására.
A tinédzserkorú fiatalok életüknek ebben a szakaszában Dr. Forrai Judit szerint kísérletezőek (főleg a fiúk), lázadnak a konform ellen, pótcselekvésekbe menekülnek, nem éreznek félelmet és ekkoriban még nincs kialakult felelősségtudatuk sem. Önállósodásuk és felnőtté válásuk fontos velejárójának tekintik a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a drog kipróbálását és a szexuális élet elkezdését is. Próbálkozásaik Gábor Kálmán tapasztalatai szerint gyakran elviselhetetlen családi körülményeikből való menekülésük megjelenítői, egyszerű feszültségoldó technikák, ugyanis a fiatalok problémaérzékenységében első helyen szerepel a család, a családi problémák. Az otthoni események különleges szerepet játszanak a konfliktuskezelés mintáinak elsajátításában: a gyermek a szülői otthonban látott módszereket követi és alkalmazza már tiniként.
A kutatók a megoldást elsősorban a jelenség feltárásában, szakemeberek képzésében és a család megreformálásában látják. Mindketten egyetértenek azonban azzal, hogy „a globalizált világ a jelenlegi társadalmi korszakváltás kihívásaira eddig még nem adta meg a választ”.