VARGA ÁGNES
Ép család ép lélek

Konferenciasorozat kezdődött június 23-án Szegeden „A humánszféra európai uniós felkészítéséért a dél-alföldi régióban” címmel. A konferencia fő szervezője a Dél-Magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége (DMCSZSZ). Szerdán és csütörtökön előadások és kerekasztal-beszélgetések keretében olyan fontos témákról esett szó, mint a gyermekvédelem, a fiatalkori devianciák, a kriminalizálódás az Európai Unióban. Ezenkívül a rendezvény résztvevői képet kaphattak Csongrád megye és Szeged önkormányzatának gyermekvédelmi törekvéseiről, megoldásra váró feladatairól, megismerkedhettek szegedi civil szervezetek, mint például az S.O.S. telefonos lelki segélyszolgálat vagy a drogambulancia munkájával is.

A gyereknevelés időigényes elfoglaltság

Dr. Győrfi Éva, az Országos Család- és Gyermekvédelmi Központ jogi referense előadásában elmondta, hogy az Európai Unión (EU) belül nem alakult még ki „gyermekvédelmi gyakorlat”, a különböző országok különféleképpen szabályozzák az ifjúság védelmét. Uniós dokumentumban először csak az 1997-es amszterdami szerződésben esett szó a gyermekekről, ott is csupán egyetlen cikkelyben. Az azóta eltelt időszakban egyre több, gyermekeket érintő területtel foglalkozik az EU, ám mindenütt sok még a megoldandó feladat. Ilyen területek az oktatás, a gyermekegészségügy, a gyermekmunka, a hajléktalanság, a fiatalkori bűnelkövetés, az állami gondoskodás, a fogyatékos gyerekek, valamint az abúzusok (visszaélések) kérdésköre.
Az utóbbihoz tartoznak a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések, fizikai bántalmazások, elhagyások, de mindenféle lelki bántalmazás is. Dr. Veér András, az Országos Mentálhigiéniai Központ volt főigazgatója az európai uniós devianciákról beszélt: ide sorolhatjuk az alkoholizmust, a kábítószer-fogyasztást, az öngyilkosságot, a kriminalizmust, valamint a társadalmilag elfogadott dohányzást is. Magyarországon és az uniós országokban egyaránt az alkohol után a kábítószer jelenti a legnagyobb veszélyt. A drogfogyasztók száma hazánkban is évről évre növekszik, jelenleg e tekintetben az európai középmezőnyben helyezkedünk el, ugyanakkor a magyar társadalom nincs kellően felkészülve a fiatalok megmentésére.
Valamennyi előadó hangsúlyozta a család szerepének fontosságát, a családot a prevenció, a megelőzés fundamentumának tekintve. A családok, szülők kevés gondot fordítanak a gyermekek érzelmi fejlődésére, időhiány miatt nem foglalkoznak eleget gyermekeikkel. Dr. Veér András azonban megjegyezte, hogy nem a családban eltöltött idő mennyisége az, ami igazán számít, hanem a minőség. Egy-egy bensőséges együttlét, öt perc őszinte beszélgetés, egy-egy simogatás, odafigyelés sokkal fontosabb, mint ha órák hoszszat „prédikálva” neveljük a gyereket. Ha gyermekünket el tudjuk fogadni a maga problémáival, akkor őszintén ki tud tárulkozni előttünk, s egy-egy ilyen kitárulkozás után tudjuk a helyes irányba terelni őt.