Tisztelt Szerkesztőség!
Nagy örömmel olvastam június 5-i számukban Bánóné Fischer Anna levelét, aki saját
fia példájával cáfolja azokat a felháborító és megdöbbentően átlátszó vádakat,
melyeket ebben a túllihegett „szektázás”-ban mostanában megint annyit hallani. Nem
értem, kiknek áll ez érdekében. Én is egy olyan anya vagyok, akinek a gyermeke egy törvényesen
elismert, mégis „bátran” szidalmazható egyház tagja, és szinte ugyanarról tudok
beszámolni, mint a levél írója.
Nehéz körülmények között, elvált asszonyként egyedül neveltem fel a lányomat,
belátom, nem sok sikerrel. 21 évesen két kisgyermekkel maradt magára ő is. A válás
depresszióba, kiégettségbe és züllésbe taszította.
Én magam ateista nézeteket vallok, és egyáltalán nem foglalkozom vallási kérdésekkel,
még kevésbé érdekelnek a felekezeti különbözőségek. A Hit Gyülekezete azért
lett szimpatikus a számomra, mert ebben a közösségben jött helyre a lányom élete. Négy
évi különélés után ott találtak újra egymásra a férjével. Még egyszer öszszeházasodtak,
és nem tudom hogyan - talán a gyülekezetben végre követhető mintát láttak, vagy
az egyház tanításai miatt -, de tény, hogy a kapcsolatuk teljesen megjavult, boldog
és kiegyensúlyozott lett. A lányom férje is, aki azelőtt kábítószerezett és
csavargott, most felelősségteljes apa és családfenntartó. Hét gyermeküket olyan
harmonikus, szeretetteljes légkörben nevelik, hogy gyakran eszembe jut: bárcsak ezt én
is megadhattam volna a lányomnak annak idején.
Rendkívül elszomorítónak tartom, hogy egy társadalmilag ilyen hasznos közösséget,
amely tönkrement életű fiataloknak megmutatja a kiutat, visszaadja az életörömöt,
produktivitást, családvállaló kedvet, így meg lehet rágalmazni a tévében, a rádióban.
Nekem az fáj, hogy szándékosan hamis képet bemutatva, névtelen, felbőszült emberek
pocskondiázzák és „családellenes”-nek nevezik ezt a keresztény felekezetet, pedig
ennek pont az ellenkezője igaz. Inkább az értékeket kellene felfedezni, azt a sok
stabil, többgyerekes, jó családot, amelyek a mai világban már igazán ritkaságszámba
mennek.
Én mindenesetre ezúton is szeretném kifejezni a köszönetemet a Hit Gyülekezetének,
hogy segített a gyermekemnek abban, hogy az élete pozitívan megváltozzon. Lapuknak továbbra
is minden jót kívánok:
Szilágyi Erzsébet
Budapest