MAGYARY FERENC
Kis magyar számmisztika

Kívülről úgy tűnik, mintha a magyar labdarúgóélet minden problémája össze lenne sűrítve ebben az egy képletben. Mióta jönnek és jönnek az újabb és újabb kormányzatok, a magyar focit átlengi egy szó, a „reform” bűvös ereje. Akik pedig politikai szinten döntésközeli helyzetbe kerülnek, rögtön úgy érzik, hogy csak ők azok, akik kedvenc sportágunk összes bajára gyógyírral szolgálhatnak.

Egy jelenet a szlovákok elleni meccsből. A magyar válogatott leszerepelt     Fotó: MTI

Első jelszó a klubok gazdasági társasággá és a bajnokság profivá alakulása volt, ami meg is történt, közben kormányváltás és az új kormány is észrevette labdarúgásunk már több évtizedes tüneteit. Új kormány, új jelszó: a bajnoki rendszer átalakítása. És valóban ki is tudna széles e hazában jobb bajnoki kiírást kidolgozni mint a sportminiszter és a miniszterelnök. Az új, 900 millió forinttal is megtámogatott versenykiírást sajtótájékoztatón mutatta be a két ötletgazda. Csak közben kis baleset történt: a sportminiszter, ha nem is gyógyszerek, de a FIFA hatására visszahelyezte hivatalába az előtte általa felfüggesztett elnököt és elnökséget.
A régi-új elnökséget is elkapta a reformláz. A profeszszionális liga létszámát 18-ról 16-ra csökkentenék, a második liga pedig már amatőr lenne.
Az Ifjúsági és Sportminisztérium és holdudvara pedig tüzet hány, dilettánsoknak és majdnem nemzetrontóknak bélyegezve az MLSZ-döntést hozó illetékeseit, ugyanis a Deutschék nevével fémjelzett javaslat a 2×12-es variációt tartja szakmailag megalapozottnak.
Az MLSZ elnöksége persze visszavág, azt nyilatkozva, hogy a 16 csapatos variációt támadók azok, akik az eddigi patópálok, nem tették meg a szükséges reformlépéseket.
Mi csak hallgatunk, és nem tudjuk, hogy kit tekintsünk dilettánsnak: az 1×16-os Garamit vagy a 2×12-es Mezeyt.
A 2×12-es rendszerre jó példa az osztrák bajnokság, amelynek válogatottját az elmúlt időben hol 8-0-ra, hol 5-0-ra verik. 16-os bajnokságot pedig láttunk itthon eleget, és minket is vertek már meg 6-0-ra meg 7-1-re is. Ennyit a szakmai berkeinkben dúló vitákról.
Közben nehézpáncélosaink felvonultak Bukarestben, legalábbis a román focisták szerint, akiknek ez a metafora labdarúgóink futógyorsaságáról jutott eszébe. Csapatunk 3-0-ra kikapott a románoktól, a hivatalos végeredmény a norvég partjelzőnek köszönhetően csak 2-0. Ez a kis kozmetikázás arra még jó volt, hogy még 4 napig, a szlovák meccsig illúzióba ringassuk magunkat. A szerdai összecsapáson a magyar csapat még álmosabban mozgott, mint Bukarestben (talán a régi jó módszerrel, a rápihenéssel készültek), a gondolatban és mozgásban is frissebb szlovák csapat 1-0-ra győzött, szertefoszlatva ezzel minden illúziót, amivel jelenlegi válogatottunkat öveztük.
A hatvanadik percben bekapott szlovák gól után temetői depresszió zuhant a győri pályára és a 15 ezer magyar szurkolóra, az ezután történt görcsös támadások pedig már azt mutatták, hogy a fejek betegek.
Hasonló élményben lehetett része a surinamei származású holland edzőnek Hen Tenk Cate-nak, aki július 1-től a bajnok MTK-nak a trénere lesz. Az első kultúrsokk akkor érte őt, amikor belépett a magyar bajnok stadionjába. A második akkor, amikor az első csapat edzésére látogatott el. „Mintha egy lassított felvételen peregtek volna az események” - nyilatkozta első sajtótájékoztatóján. El kell búcsúznunk attól az illuzórikus képtől, amely szerint a magyar játékosok technikailag jók, e mellett fineszesek, a lassú mozdulatok, a lassú gondolatok tükörképei. A magyar labdarúgás fejbeteg.
Marijan Vlak, az FTC volt vezetőedzője is azt nyiltkozta, hogy nem látja azt a gondolkodásmódot, ami szükséges lenne egy komoly nagycsapattá váláshoz. Másnap Torgyán Józseftől megkapta az „elbocsájtó szép üzenetet”: „A Ferencvárost csak olyan ember irányíthatja, aki megérti, hogy Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz.”
Egy biztos: vannak nálunk kuriózumok és olyan dolgok, amelyek „extra hungarian” érthetetlenek.