TIHANYI PÉTER
Pécsi pillanatképek a jövőről

Egy filmrendező, egy jogászprofesszor, egy esztéta és egy egyiptomi filózofus valamint egy társadalomkutató „megfejelve” egy műsorvezetővel, sok humorral és anekdotával egy filozófiai talkshow keretében „búcsúztatta” a második évezredet Pécsett. Illetve: éppenhogy nem búcsúztatta. Merthogy már a dolgok lényegét is mindenki másképp gondolta. A hallgatóság viszont a parázs vitát fölöttébb élvezte. Volt pillanat, mikor mind az ötük egyszerre érvelt álláspontja mellett. Lehet, hogy ilyen lesz a jövő évezred?

Kecskés László. Sokszínű vélemények a hatalomról és a jövőről     Fotó: Somorjai László

A Hetek egésznapos happening keretében mutatkozott be múlt héten Pécs városának. Fotókiállítás, talkshow, koncertek és Hetek-standok várták az érdeklődőket. A nyitó rendezvényen, a Palatinus szálló dísztermében filozófiai talks-how keretében Jancsó Miklós filmrendező, György Péter esztéta, Kecskés László jogászpofesszor, Csefkó Ferenc társadalomkutató és Rashwan Mohamed, a mohemedán vallás szakértője osztották meg nézeteiket a jövő évezred kihívásairól.
Már a beszélgetés elején, a század és korszakváltás időpontjának meghatározását illetően aggodalmát fejezte ki Jancsó Miklós: Azzal, hogy átlépünk a jővő évezredbe automatikusan nem változik meg a világ. Korszak- és kultúraváltások, változások nem a dátumok misztikumától függenek. Jancsóval együtt György Péter sem tulajdonított különösebb jelentőséget az évezred átlépésének. Csefkó Ferenc ellenben idealisztikus színben látja a jövőt: a háborúk és viszályok évszázada után egy olyan új kor jön, amely harmonikusabb, szabadabb és emberszabásúbb lesz. Ehhez képest Rashwan Mohamed sokkal dialektikusabban közelítette meg a kérdést. Szerinte a jövő évezred a nyugati és a mohemedán kultúra közötti status quo kialakításával fog kezdődni. Ugyanis a muszlim hitvilág jelenleg expanzióban van.
A másik terület, ami „beindította” a résztvevőket, a hatalom kérdése volt. A mai ember számára miért degradálódott a hatalom, annak gyakorlása, miért nem élnek vele, miért tartják rossznak és miért félnek tőle? Érdekes, hogy egyik jelenlevő sem kérdőjelezte meg a kérdésben megjelenő állítást. Sőt, inkább arról beszéltek, hogy a sok rossz példa, a hatalommal való visszaélés általuk látott és megélt történetei inkább távoltartja őket a vezetéstől, mintsem vonzza őket. Szerintük a világ tehetséges és jó vezetőkért kiállt.
Kecskés László úgy érvelt: A tudománytörténelemnek volt két olyan élménye már, ami arra figyelmeztet, hogy ne abszolutizáljuk az ilyen fordulópontokat. Az egyik ez a tudománytörténeti szituáció a századfordulón, később minden relativizálódott és a pozitivizmus alapjaiban megremegett. Egy amerikai szociológus a plurális tásadalmak irányításáról írt mottóversében így jelellemzi a helyzetet: Ők azt játsszák, hogy nem játszanak. Én, az állam látom, hogy ők nem játszanak. Tudom, hogy azt játsszák, hogy nem játszanak, de ők nem tudhatják, hogy én tudom, hogy ők játszanak, és azt játsszák, hogy nem játszanak, mert akkor megbüntetne.
Az értelmiségi lét és attitűd nem fér össze a hatalomban való léttel - állította Csefkó Ferenc. A kettő nem hozható össze, választani kell. Nézzük meg - tipikus példák az SZDSZ volt vezetői. „Az értelmiségi attitűd és a hatalomban vállalt szerep nem békíthető össze, mert más törvényszerűségek uralkodnak; programok szerint, a hatalom rendező elve szerint.”