MUNKATÁRSUNKTÓL
Mamma Scalisi két élete

A szicíliai maffiát komoly veszteség érte: rendőrkézre került a hírhedt Scalisi-klán vezére, akit a „szokásos” bűncselekményeken kívül több gyilkossággal is vádolnak. Conchetta Scalisi 45 éves varrónő történetét a moszkvai Kommerszant című hetilap foglalta össze.

„Nem értem, miért kell itt lennem? Kinek vagyok az útjában? Egyszerű családanya vagyok. Nem tudom elhinni, hogy ez nem egy rossz álom!” - hajtogatja kitartóan Conchetta, a legveszélyesebb bűnözők számára kialakított börtön újdonsült lakója. Ügyvédje aggodalmát fejezte ki védence egészségi állapotát illetően. „Nagyon felkavarta őt ez az egész ügy - meséli. - A rendőrségi razzia annyira megrémítette, hogy még az öngyilkossággal is megpróbálkozott. Különben is - teszi hozzá - miféle maffiózóról beszélnek?” Első ránézésre valóban félreértésnek tűnik az eset: férje nyugdíjazott postás, gyermekeik kamaszok, ő maga pedig példás háziasszony, aki varrással egészíti ki jövedelmét. Igaz, a szomszédok elmondása szerint a példás háziasszony igen ritkán fordult elő a piacon, az általa varrt ruhákat pedig soha senki nem látta. Conchetta szerényen élt, nem hordott drága holmit, ékszert, és csak ritkán mozdult ki a kisvárosból, Adranóból. Egyszóval tipikus olasz családanya.
A szervezett bűnözéssel foglalkozó nyomozók azonban egész más véleményen vannak. Több hónapi „vadászat” után konstatálták, hogy nem kezdővel állnak szemben: meggyőződésük szerint Conchetta napjaink olasz maffia-társadalmának egyik legbefolyásosabb személyisége, egy igazi keresztanya. Scalisi mama „üzleti” forgalmát mintegy 33 millió dollárra becsülik. Van olyan utca Adranóban, ahol minden ház a klán tulajdonában van, vagy pedig nekik fizeti a védelmi adót. Mindez egy 20 ezernyi lakosú városkában és úgy, hogy a Scalisi család a nyolcvanas években elvesztette férfiait. A konkurencia elsőként a klán fejét, Conchetta apját, Antoniót lőtte ki 1982-ben; ezután a vezetést a fivér vette át, pár év múlva azonban vele is végzett a gyilkos golyó. A hatalom ezután az unokaöccsök kezébe került, de őket is hamar utolérte végzetük, egyiket a másik után. Így aztán nem volt mit tenni, az egyetlen túlélő, Conchetta vette át a „családi vállalkozást”. Hamarosan kiderült, hogy van tehetsége a dologhoz. Jelentős mértékben kiterjesztette a Scalisi-klán felségterületét és tekintélyes bevételre tett szert az „adók” beszedésével, törvénytelen uzsorákkal, valamint kábítószercsempészéssel. Ezen kívül sikerült jószomszédi viszonyt kiépítenie az addig ellenséges klánokkal, ami igencsak hasznosnak bizonyult, amikor Conchetta veszélybe került.
1994-ben ugyanis a klán 3 tagja azzal állt elő, hogy nekik több járna a bevételből, és miután a főnökasszony kerek perec megtagadta kérésüket, úgy döntöttek, kiszállnak és új klánt alapítanak. Ilyen lépést azonban Szicíliában ritkán bocsájtanak meg: Conchetta sajátkezűleg tervezte meg és kiviteleztette a dezertőrök kivégzését. A három „áruló” közül kettőt, apát és fiát saját házukban gyilkoltak meg. A harmadik ugyan elmenekült a scalisik felségterületéről, de nem jutott messzire - másfél óra múlva a szomszéd klán szolgálatkészségének köszönhetően halott volt.
Az eset után senki sem mert ujjat húzni a keresztanyával. Ennek ellenére körülötte is elkezdett szorulni a hurok. Egyik bérgyilkos alkalmazottja ugyanis „köpött”: új személyi okmányokért és bírósági vizsgálattól való mentességért cserébe mindent részletesen elmondott a rendőröknek. Ez azonban még kevés volt Conchetta letartóztatásához. A palermói bűnügyi osztály munkához látott: elkezdték gyűjteni az információkat a „varrónőről”. Adrano városka lélekszáma egy-két tucatnyi lakóval bővült: utcáin megjelent néhány új házmester, telefonszerelő, sofőr, építőmunkás. Sőt, még egy szerelmes párocska is, akik Conchetta utcájában turbékoltak nap mint nap. Hamarosan kezdett összeállni a kép. A rendőrök már pontosan tudták, mikor hová megy, kinek mit mond telefonon, kik az ismserősei. Egy idő múlva pedig meglett a várva várt terhelő bizonyíték is: egy rögzített telefonbeszélgetés. Conchetta ugyanis időközben újabb árulásról értesült - ezen pedig olyan dühbe gurult, hogy helyben, telefonon kiadta az aprólékos instrukciót arra vonatkozóan, hogy ki hogyan és mikor likvidálja az illetőt. A nyomozók ujjongtak: a bíróság végre megadta nekik a letartóztatási engedélyt, így hát nem maradt más hátra, mint végrehajtani az elfogatási parancsot.
Kiderült azonban, hogy az nem is olyan egyszerű. A példás olasz családanyát ötször szorították sarokba, de mindig sikerült egérutat nyernie - hol búvóhelyet, hol kocsit cserélt. Végül aztán április 12-e lett számára a fekete nap. A feltételezett menedékházát épp a „szerelmes párocska” figyelte: ők jelentették, hogy Conchetta egyik legközelebbi barátnője érkezett a helyszínre, és már fél órája bent tartózkodik. Két perc múlva a házat állig felfegyverzett rendőrök kisebb hada vette körül, két és fél perc múlva pedig megtörtént a rajtaütés, megszakítva Conchetta békés teadélutánját. A keresztanya, mikor látta, hogy vége a játszmának, még megpróbálkozott egy érfelvágással, azonban magához nem tudott olyan kegyetlen lenni, mint másokhoz: sebesülése még a börtönkórházba se juttatta be őt.
Aligha vár hosszú bírósági tárgyalás Mamma Scalisira: az eddig bebizonyított bűncselekményeknek kis része is elegendő az életfogytiglani börtönbüntetéshez. A rendőrség pedig egyfajta jubileumot is ünnepel az új trófeával: az adranói keresztanya ugyanis éppen a századik maffiózó nő, akit az utóbbi évek során sikerült elkapni.