LAUDANCSEK KATALIN
Nagytakarítás a Vörös téren
Úgy tűnik, a letűnt kommunista éra itt maradt relikviái felett elszállt az idő: egyre többen vannak, akik szerint a holtaknak a föld alatt lenne illő pihenniük, nem pedig a város főterén, főleg nem közszemlére téve, mint a Mauzóleum bebalzsamozott lakója, Vlagyimir Iljics Lenin, aki kereken 75 éve hunyt el.
Takarítják a Lenin-mauzóleumot. Kommunista kultuszhely Fotó: KommerszantII. Alekszij, Moszkva és minden oroszok pátriárkája elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a Nagy Forradalom nagyjainak földi maradványait eltávolítsák a Vörös térről.
Az ötletet Jelcin elnök is lelkesen támogatja. Az újratemetés kérdése azonban meglehetősen megosztotta az orosz közvéleményt. „Egy normális ember sem találhat semmi kivetnivalót Őszentsége javaslatában. A halottaknak földben a helye - írja A. Kabakov újságíró -, gondoljanak csak bele! A város szívében egy holttest fekszik, telis-tele kitüntetésekkel (a néphagyomány kitartó állítása szerint kaucsukbabáról van szó...), és ezt nézik az emberek! Ilyen barbár, hajmeresztő szokással egyetlen civilizált kultúrában sem találkozunk.”
A pátriárka egyik legfőbb érve az, hogy a síremlék és az újabban egyre gyakrabban nagyszabású rock-koncertekre használatos pódium nem férnek meg egy helyen. Vagyis Sztálinhoz, Leninhez, Brezsnyevhez és a többi, itt nyugvó elvtárshoz nem méltó, hogy koncerteket rendezzenek poraik felett. Ez valóban nyomós érvnek hangzik - bár többek szerint éppenséggel a zenészekhez nem méltó az elvtársak közelsége...
Akárhogy is van, temetni kell! Nemcsak azért, mert a kis nekropolisz az egész város hangulatára rányomja a bélyegét, hanem főleg amiatt, hogy a kommunista kultikus ereklye nem tölti be többé azt a feladatot, amiért emelték annak idején. Tehát temetni kell - igen ám, de hová? Mindnyájukat egy helyre, hogy a még élő elvtársaknak legyen hová kivinni a vörös szegfűt? Nem tűnik túl jó ötletnek: a „mieink” sírhantja manapság az egyik legjobb egységbe forrasztó erő, úgyhogy ezzel vigyázni kell... A másik kérdés, ami rögtön felmerül, hogy mi legyen azoknak a sorsa, akik nevéhez nem tapad vér: akik nem csináltak a nép feléből népellenséget, nem hoztak létre koncentrációs táborokat, és akik nem vettek részt a testvéri országoknak nyújtott kegyetlen „segítségnyújtásban”. Hová kerüljenek az űrhajósok, nagy tudósok, becsületes marsallok? A legkézenfekvőbbnek az a verzió látszik, hogy ki-ki kerüljön a saját szülőhelyére. Ebben az esetben is keletkezhetnek azonban komoly sértődések: a rokonok lefokozásként élhetik át, hogy híres apjuk, nagyapjuk, bácsikájuk elkerül a Vörös térről. Igaz, hogy vannak olyanok is, akik szívesebben látogatnák halottaikat egy „rendes”, polgári temetőben, a hozzátartozók többsége mégsem tud megbarátkozni az újratemetés ötletével. Sztálin unokaöcscse, Vlagyimir Allilujev sem támogatja bácsikája áthelyezését. „Az egyházközségnek vannak saját, szent holttestei ezrével, a pátriárka foglalkozzon inkább azokkal” - mondotta. Brezsnyev unokája, Andrej szerint pedig már eleve nem is kellett volna a Kreml mellé temetni nagyapját. „Teljesen felesleges felhajtás volt az egész ceremónia”.
Egyszóval probléma, mindenhol probléma. Bárhová is nyúl az ember, már tör is elő a szovjet múlt - fenyegetően lendíti a sarlót, sújt a kalapáccsal, csattog a vörös lobogóval. Egyébként napjaink kommunistái azok, akik határozottan, teljes mellszélességgel kiállnak apáik kegyhelyének fennmaradása mellett. Némelyikük egyenesen provokációnak véli az egész újratemetés-ötletet. Nyikolaj Rizskov, a Néphatalom Párt vezetője szerint „Lenin nagy birodalmat hozott létre, és hogy az végül is összeomlott, nem az ő hibája.”
Mauzóleumi séták
Bulgária, Szófia: Georgij Dimitrov számára épült 1950-ben, látogatható volt 1990-ig. 1991-ben áthelyezték a holttestet, a jelenlegi tervek szerint a világ legnagyobb temetőhelye lesz a „tamagocsi”-játékok számára, amelyek itt találhatnak végső nyugalomra.
Kína, Peking: Mao-Ce-Tung számára emelték 1977-ben; ma is látogatható.
Albánia, Tirana: Enver Hodzsa mauzóleuma 1986 óta áll. 1991-ben máshová temették a nagy vezért. A létesítmény jelenleg nemzetközi kulturális központként működik.
Észak-Korea, Phenjan: A legnagyobb méretű „lenini típusú” mauzóleum. Kim-Ir-Szen számára épült. A világ leglátogatottabb mauzóleumának számít - ehhez jelentősen hozzájárulhat az is, hogy az objektum meglátogatása minden turistacsoport számára kötelező...
Mongólia, Ulánbátor: Eredetileg Szuhe-Bator, a mongol szocialista forradalom vezéralakja számára épült 1924-ben. 1952-ben ide temették Csojbalszan marsallt is. A mauzóleum mindig zárva volt a nagyközönség előtt.
Vietnam, Hanoi: Ho-Si-Minh számára épült 1975-ben, máig is működik.
Csehország, Prága: Klement Gottwald mauzóleuma eredetileg az első világháború során Csehországban elesett olasz légiósok számára épült panteon volt 1953-ig. Gottwald testét 1962-ben több kudarcba fulladt balzsamozási kísérlet után elhamvasztották és máshová helyezték. Ezután a szocialista évek nagy halottai kaptak itt helyet, öszszesen 49-en, egészen 1991-ig, mikor is eltávolítottak és újratemettek minden földi maradványt. A mauzóleumot azóta eladták: az új tulajdonos, egy amerikai cég szórakoztató központként készül működtetni az építményt.
