HECHS LÁSZLÓ, JERUZSÁLEM
Barak szűkíti a kört

Ehud Barak megválasztása után széles alapokon nyugvó kormány megalakítására tett ígéretet. Ehhez be kellett volna vonnia nemcsak a 19 mandátumot szerzett Likud, hanem a 17 képviselővel rendelkező ultraortodox Sasz pártot is. Egyelőre azonban mind a két jobboldali párttal gondok vannak.

Libanoni zaszlót lengetnek Dzsezzinben, miután a Dél-libanoni Hadsereg milicistái befejezték kivonulásukat a városból. Barak egy éven belül ígéri a megoldást     Fotó: MTI

A Likud belső válsággal küzd, és három hónapon belül új vezetőt választ. A választáson Saron ügyvezető elnök mellett Meir Sitrit, a Netanjahu-kabinet pénzügyminisztere és Ehud Olmert, Jeruzsálem polgármestere jelölteti magát. A koalíciós megbeszéléseken a Likud egyenlő státuszt követelt magának a kormányprogram megfogalmazásában, a sorsfontosságú döntések meghozatalában és azok végrehajtásában. Ez Barak széles alapokon nyugvó kabinetjét nemzeti egységkormánnyá alakította volna, amelybe a nyugalmazott tábornok nem egyezett bele.
A Sasz pártnál a fő akadály a nemrégiben knesszet-tagságáról lemondott vezető, Arje Deri, akit egy jeruzsálemi bíróság első fokon négyévi börtönre ítélt, de aki a háttérből irányítja a pártot. Barak és Joszi Sarid, a liberális Merec vezetője úgy döntött, hogy amíg Deri teljes egészében nem távozik a politikai életből, addig nem tárgyalnak a Sasszal a koalícióba való belépésről. Ennek ellenére Dávid Libai, a koalíciós tárgyalásokat vezető ügyvéd és jogászprofesszor a Sasz képviseletében négyszemközti megbeszéléseket folytatott Éli Suissa munkaügyi és népjóléti miniszterrel egy esetleges koalíciós megállapodásról, egyelőre eredmény nélkül.
Ekkor döntött úgy Ehud Barak, hogy nem vár sem a Likudra, sem a Saszra, hanem a kis pártokkal alakít kis többségű koalíciót, a kommunista Hadas és az arab pártok külső támogatásával. A Mafdal, a Scsaranszkij-féle Jiszrael be-Alija, a Centrumpárt és a Merec mellé behívta a Tomi Lapid vezette Sinuit és a Jahadut ha-Tóra vallásos pártját. Lapid azzal a feltétellel vállalta a kormányban való részvételt, hogy az askenázi vallási párt nem ellenzi az alkotmány létrehozását és a jesivanövendékek katonai szolgálatát. Libai ígéretet tett arra is, hogy a vallásos párt nem kap miniszteri tárcát a kormányban. Egyben Barak kijelentette, hogy nyitva hagyja az ajtót mind a Likud, mind pedig a Sasz előtt a kormányba való bekerülésre.
Bár a megválasztott kormányfő a múlt hétre ígérte a kormányprogram közzétételét, az mind a mai napig nem történt meg. A Mafdal és a Jiszrael be-Alija ugyanis azt követelte, hogy az új kormány tartsa tiszteletben a Netanjahu-kormánynak a zsidó települések fejlesztése ügyében hozott határozatait, mert a Likud-kormány is elfogadta a Rabin-kabinet által kezdeményezett és aláírt oslói egyezményeket. A Merec ezzel szemben a telepítések befagyasztását kérte. A világi pártok egyetértettek az alkotmány létrehozása és a jesivanövendékek kötelező katonai szolgálata ügyében. Ebbe viszont a Jahadut ha-Tóra nem egyezett bele, és azt sem volt hajlandó elfogadni, hogy a kormány tagjaként - a Sinui ellenkezése miatt - ne kaphasson miniszteri tárcát.
Ekkor Ehud Barak magához kérette Jossi Saridot, a Merec vezetőjét, és kérte, hogy ne ellenezze a Sasz bevonását a kormányba, azzal a feltétellel, hogy a Sasz kormányba kerülése után Deri végleg távozik a politika porondjáról. Sarid ezt az ajánlatot visszautasította: szabad kezet adott ugyan Baraknak a koalíciós tárgyalásokban, de megerősítette, hogy semmiképpen sem ül egy kormányban a Sasszal, ha Deri nem távozik a politikai életből. A Merec ebben az esetben kiválik a kormányból, de kívülről hajlandó azt támogatni. Tomi Lapid, aki választási kampányában ortodoxok nélküli kormányt ígért ateista választóinak, szintén kivonult a tárgyalásokból.
A Sasszal, de a Merec és a Sinui nélkül eggyel ugyan több a kormányoldal képviselőinek száma, de ez nem jelent lényeges különbséget. A széles alapokon nyugvó koalícióra, úgy tűnik, hogy hiába várunk, mostanra azonban még a szűk többségű kabinet is veszélybe került. A Sasz vezetői - látva a történteket - felértékelték magukat. Először is bejelentették, hogy Deri a párt vezetője marad, és nem vonul viszsza a politikai életből még akkor sem, ha a párt bekerül a kormányba. Ezen kívül nem fogadják el a jesivanövendékek besorozását, és ha már nem kaphatják meg a Scsaranszkijnak korábban odaígért belügyi tárcát, akkor a pénzügyminiszterit követelik maguknak.
Ezer Weizmann köztársasági elnök, hogy Ehud Barakon segítsen, előbb Ovadja Joszef rabbival, a Sasz szellemi irányítójával, majd pedig Jossi Sariddal tárgyalt. Weizmann megpróbálta rávenni a Merec vezetőjét, hogy ne ellenezze a Sasz koalíciós részvételét. Sarid azonban mindeddig hajthatatlan maradt, így Ehud Barak most egy kisebbségi kormány megalakítását sem tartja kizártnak, amelyet a Merec, a Sinui és az arab pártok kívülről támogatnak.
Ennek ellenére optimista hangok hallatszanak az „Egy Izrael” köreiből. Sarid a nyomás hatására állítólag beleegyezett abba, hogy nem kevesebb mint három hónapos átmeneti időszak után ismét megfontolja a döntést. Ugyanakkor Joszi Beilinnek és Haim Ramonnak a Jahadut ha-Tóra képviselőivel folytatott titkos tárgyalásain előrehaladásról számoltak be a katonai szolgálat tárgyában. A Munkapárt baloldalához tartozó Beilin és Ramon megjelenése a tárgyalásokon a Peresz-szárny erősödését jelzi, amely azt is jelentheti egyben, hogy Ehud Barak levette a napirendről a Likud kormányba kerülését. Így Barak a feltételezések szerint a Saszt veszi majd be a kormányba, amelyet a Merec kívülről támogat majd egy háromhónapos átmeneti időszakra. Közben Barakék meggyőzik Saridot, hogy adja fel ellenállását, és csatlakozzék a kabinethez. Ezt a verziót erősíti, hogy Weizmann állítólag találkozót szervez Ehud Barak és Ovadja Joszef között a jeruzsálemi elnöki rezidencián.
A leendő kormánynak egyelőre nincs megfogalmazott programja, a koalíciós egyezmények még nem készültek el. A jövő héten azonban már a tárcák elosztására kerül sor, ami állítólag meggyőzi a résztvevőket a kompromisszumok megkötésének szükségességéről. Jogászi körökben pedig erősödnek a kormányzati reformot igénylő hangok: elsősorban az alacsony, 1,5 százalékos küszöb felemelését javasolják, amellyel csökkenthetnék a knesszetbe kerülő frakciók számát ( jelenleg 15), másodsorban pedig el akarják töröltetni a miniszterelnök közvetlen megválasztásának intézményét. Ezek a tervek azonban most nem segítenek Ehud Baraknak a kormány megalakításában.