A belorusz fővárosban a MIR ifjúsági rádióadó a helyi sörgyár támogatásával
fennállásának második évfordulóját ünnepelte, amikor a hazainduló fiatalokból álló
tömeg a hirtelen kitörő zivatar elől a legközelebbi metróállomás aluljárójában
próbált menedéket találni. Az itt kitört pánikban ötvennégy fiatalt tapostak halálra.
„Nem értem, hogyan történhetett ilyen borzalom!” - nyilatkozta Leonyid Okulis,
a tragédiába fordult ünnep fő szervezője. Az utca embere mintha jobban átlátná a
dolgokat: „Mennyi esze van egy becsípett és feldobódott tinédzsernek egy bulizás után,
ráadásul tömegben?” - nyilatkozta egy járókelő. „Ő csak megy, nyomul, nem
gondol bele, hogy elöl már egymáson taposnak az emberek”.
Az áldozatok közül negyvennégyen 14-18 év közötti lányok voltak, akik nehezen
tudták magas sarkú cipőiken megőrizni egyensúlyukat a csúszós kövön, illetve nem
voltak elég erősek ahhoz, hogy a rájuk zuhanó testek alól kiverekedjék magukat.
Ezenkívűl meghalt két segíteni próbáló rendőr és egy vöröskereszt-szolgálatos
is. Az áldozatok többsége megfulladt, vagy eltaposták őket.
Mire megérkeztek a mentők, már több rétegben feküdtek egymáson az emberek. A felső
réteg még élőkből állt, az alsóban már sok halott és sebesült volt. A Reuters hírügynökség
szerint a belorusz elnök másnap az illetékes vezetőkkel való találkozón egyrészt
óvott attól, hogy bárki megpróbálja a tragédiát politikai előnyök megszerzésére
felhasználni, másrészt cáfolta, hogy a koncertező fiatalok között részegek is
lettek volna. Lukasenko ezen kívül köszönetét fejezte ki az eseményről „objektívan
és viszszafogottan” tudósító újságíróknak is.
A híradások valóban viszszafogottak voltak - és a helyszín megtisztítása is rendkívül
gyorsan és összehangoltan történt. A tragédia színhelyén már két óra múlva
semmi árulkodó jel nem maradt. A metró újra járt azután, hogy a halottakat teherautókon
és buszokon elszállították, a leszakadt ruhadarabokat és egyéb oda nem illő tárgyakat
pedig hatalmas zsákokban gyűjtötték össze.
Lukasenko az áldozatok rokonai, hozzátartozói irányában kifejezte mély részvétét,
majd hozzátette: „Ne vádaskodjunk, ne ítéljünk el senkit… Ami történt, nem
oszthatja meg a társadalmat, ez megengedhetetlen és embertelen dolog lenne.”